158724. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-4-tiazolil-benzimidazol-származékok előállítására
7 158724 8 Ha a (II) általános képletben X hidrogént jelent, akkor a reakciót oly módon hajthatjuk végre, hogy a (II) általános képletű N-szuíbsztituált amidin vegyületet emelt hőmérsékleten egy oxidálószerrel reagáltatjuk és a reakcióhoz előnyösen egy oldószert használunk. Az oxidálószer előnyösen egy fémsó. A reakcióhoz oxidálószerként mangándioxiidot, ólomtetraacetátiot, ólomdioxidot, higanyoxidot, vasoxidot, vanádiumoxidot és más hasonló gyűrűzárási oxidáló katalizátorokat használunk. A katalizátort a kiindulási anyagihoz képest 2—ilO mólos feleslegben alkalmazzuk. A katalizátor mennyisége a kiindulási anyaghoz képest előnyösen 5:1. A reakciót előnyösen egy oldószerben, előnyösen egy aromás szénhidrogént tartalmazó oldószer-rendszerben hajtjuk végre. Oldószerként előnyösen benzolt, toluolt, xilolt, halogénnel szubsztituált benzolokat és más hasonló oldószereket használunk. Az oldószer mennyisége nem döntő jelentőségű. A reakciót 50 és 150 C° közötti hőmérsékleten vagy a rendszer forráspontján' hajtjuk végre. Ilyen hőmérsékleteken a szakaszosan kivitelezett reakció 3—24 óra alatt teljesen végbemegy és a szilárd termék szűréssel kinyerhető. A találmány szerinti eljárás kivitelezését mint légköri nyomásion végrehajtott szakaszos módszert írtuk le, azonban magától értetődik, hogy eljárás kivitelezhető folyamatos módszerrel és a légköri nyomásnál nagyobb vagy kisebb nyomáson is az e tárgyban jártas szakemberek számára ismeretes analóg módszerekkel. Az (I) általános képletű vegyületek savaddiciós sóit oly módon alíthatjuk elő, hogy ezeket a vegyületeket az ismert módom a megfelelő savakkal, így sósavval, hidrogénbramiddal, embonsavval, szulfonsavval, ecetsavval benzoesavval és más hasonló savaikkal reagáltatjuk. Az amimsókat a szabad vegyület és a kívánt amin reakciója útján állíthatjuk elő. A nem toxikus sókat kívánt esetben féregűző szerekként használhat juk. A találmány szerinti eljárásban kiindulási anyagként használt (II) általános képletű vegyületeket előállíthatjuk bármely kívánt módszerrel. Különösen előnyös azonban az a módszer, mely szerint méta- vagy para-feniléndiaminokat használunk kiindulási anyagként, miivél ezek a vegyületek könnyen hozzáférhetőek és nem drágák. Eszerint az eljárás szerint a m- vagy p-feniléndiamint először a kívánt karbamátítá vagy amáddá monoacilezzük. Az acilezést oly módon hajtjuk végre, hogy a diamint egy rövidiszénláneú halogónhangyasav-alkilészteirrél, pl. rövidszénláncú klórhangyasavalkilészterrel reagáltatva karbamáttá alakítjuk, vagy benzoiHhalogeniddel vagy p-ífkiorbenzoilhalO'geniddel reagáltatjuk és így az amidot kapjuk. A reakciót az ismert módon, enyhe körülmények között végezve a rnonoacilezett származékot kapjuk. Magától értetődik, hogy az acilezéshez az említett halogénhangyasav-alkilészterek, ill. savfaalogenidék helyett ismert S módon a megfelelő savakat, anihidrideket vagy észtereket is hasznáihatjnük. A kapott N-acilezett feniléndiamint azután a tiazol-gyűrű bevitele végett metil-tiiazolil-4-10 -karboximidát-hidrogénkloriddal, 4-ciano^tiazol-hidrokloriddal, a tiazoP4-karibonsav amidinjéből (melyet az iminoéter és aimmóinia reakciója útján állítunk elő) képezett sósavas sóval vagy valamely ezekkel egyenértékű tiazo^-származékj5 kai reagáltatjuk, aimikoris a (IV) általános képletű vegyületet kapjuk, melynek képletélben R jelentése a fenti, és amely vegyület természetesen azonos a (II) általános képletű vegyület hidroklorid'jáival, ha annak képletében X 2Q hidrogént jelént. A szabad bázist előállíthatjuk bármely szokásos módszerrel. ' Az olyan (II) általános képletű vegyületet, ahol X halogén, a ,(IV) általános képletű vegyületből állíthatjuk elő egy alkáliihipo'haloge,_ nittel, így nátriumíhipoklorittal, egy N-halogénamiddal vagy N-halagénimiddel, az N-klórszármazék esetiében szobahőmérsékleten végrehajtott reakció útján. Ha a (IV) általános képletű vegyület más halogént tartalmazó származékát állítjuk elő, akkor természetiesen más alkálihipahalogemitéket használunk a reakcióhoz. Ha olyan (II) általános képletű vegyületet kívánunk előállítani, melynek képletében X alkilszulfoínil- vagy arilszulíanil-jcsoportót jelent, akkor a (IV) általános képletű vegyületet a fent említett alkálihipohalogenit helyett egy alkilszuMoniilhalogeniddel vagy egy arilszulfonilhalogeniddel reagáltatjuk. Természetesen magátó értetődik, hogy a kiindulási anyagok előállításához más módszerek is alkalmazhatók, előnyösen azonban a fentiek szerint járunk el. Az sem szükséges, hogy a kiindulási anyagokat elkülönítsük és tisztítsuk 45 az eljárás követikező lépégéhez való felhasználás végett. Az eljárást a következő példák teszik szemléletessé az oltalmi kör korlátozása nélkül. Az 1—3. példában a közbeeső termékek előállítá-50 sát, a 4—(10. példában pedig a találmány szerinti eijárast mutatjuk be. 1. példa: 55 Amin aoilezése' 'klófhamgyasavizopropilészterrel. A. Ojli'5 mól nátriumihidrogénkarbonát 10 ml vízzel készített oldatából fél óráig tartó forralás és nitrogénbevezetés útján eltávolítjuk az oxigént. A nátriurrMdrogén'kairbonát oldatot 5 C°-ra hűtjük le, ezután nitrogénbevezetés közben 0,1 mól paraifeniléndiamiint adunk ho?,R5 zá egy adagban. Amikor a diamin teljesen fel- ' 4
