158724. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-4-tiazolil-benzimidazol-származékok előállítására

3 tomum, Chabertia, Tridhuris, Asearis, Capillaria, Hetenakis és Ancylosltoma. Néhány ezek közül, így a Tiricboistrongylus, Nematodirus és a Cooperia először a béltraktust támadják meg, míg mások így a Haemondhus és az Ostertagia & inkább a gyomorban élősködnek. A helmintiázisnák nevezett paraziiita fertőzés vérszegénységet, leromlottságot, gyengeséget, súlycsökkenést, a bélfalak súlyos károsodását, és ha a betegséget nem kezelik, a fertőzött állat pusztulását Okozza. A találmány szerinti eljárással előállított fcarlbaniatok és acilamino4>enzimidazol-szártnazékok váratlanul erős hatást fejtenek ki ezekkel a bélférgekkel szemben. 15 Ha ezeket a vegyületeket féregűző szerekként alkalmazzuk, akkor orálisan egységdózis alakiban, míint kapszula, pirula, tabletta, vagy folyadék alakjaiban használjuk őket. A folyadék általában' a hatóanyag vizes szuszpenziója 20 vagy egy szuszpendálószerrel, így bentonittal és egy nedvesítőszerrel vagy más kötőanyaggal alkotott szuszpenziója. A folyadékok általában hábzásgátlót is tartalmaznak. A kapszulákban és piruláikban a hatóanyagokat egy vivőanyag- 25 gal, így keményítővel, talkummal, magnéziumsztearáttal vagy dikalciumfosztfáttal keverjük össze. Ha a szert a táplálékkal juttatjuk az állat szervezetéibe, akikor azt alaposan el kell keverni a táplálékkal, vagy különben bevonattal 30 ellátott készítményt illetve tablettát kell használnunk, melyet a táplálék után adunk be. A találmány szerinti féregűző szerek más módon inrbraruminális, intraimuszkuláris vagy intraraeheális úton, injekció alakjaiban is beadhatók, 35 mely esetben a benzimidazolt egy folyékony vivőanyagban oldjuk vagy diszpergáljuk. A legjobb hatás eléréséhez használandó optimális hatáanyagmennyiség természetesen függ 40 attól, hogy milyen benzimidazol-vegyületet használunk, hogy milyen állatfajt kezelünk és hogy milyen típusú és milyen súlyos a bálféregifertőzés. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületekkel általában jó eredményt 4f> érünk el, ha azokat orális adagolás esetén testsúlykilognam'monként 5—1125 mg-os dózisban adagoljuk, és ezt a teljes dózist vagy egyszerre, vagy egy viszonylag rövid idő (1—2 nap) alatt kisebb adagokban adjuk be. A találmány sze- 50 rinti vegyületeik közül előnyben részesített vegyületek testsúlykilogrammonként 10—70 mgos dózisban egyszerre beadva kitűnő bélféreg-fartőzést gátló hatást mutatnak háziállaltokon. Ezeket az anyagokait az állatgyógyászatban köz- 55 ismert módszereikkel adjuk be az állatoknak. A találmány szerintii eljárással előállított féregűző^szereket elsősariban háziállatokon, mint juhon, szarvasmarhán, lovon, kutyán, serttésen 60 és kecskén fellépő helmintiázis megelőzésére illetve kezelésére használjuk, ezek a szerel? azonban alkalmasak más élő állatokon fellépő helmintiázis kezelésére is. ^ 4 A találmány egyik célja, hogy újszerű eljárást biztosítson benzimidazolszárimazékok előállítására. A találmány további célja, hogy újszerű eljárást biztosítson az 5i(6)Jhelyzeitben amid- vagy karibamát-csoporttál helyettesített (I) általános képletű 2-i(4-tiaziolil)~ibenzimidazolok előállítására. A kitűzött célok és előnyök elérése véglett a találmány újszerű eljárást biztosít az (I) általános képletű 2-(4-táazolil)-ibenzimidazolok előállításária, azzal jellemezve, hogy egy (II) általános képletű N-szubsztituált amidin-szármázé-O kot, ahol az R—C—NH-csoport a gyűrű 5(6)-helyzétében kapcsolódik és X halagént, hidrogént, alíkilszulfonál- vagy arlilszulfonil-csoportot jelent a) ha X halogént, alkilszulífonil- víagy aril-. szüMonil-csoportot jelenít, egy bázissal vagy egy szabad gyökös iniciátorral, vagy b) ha X hidrogént jelent, egy oxidálószerrel reagáltatva gyűrűt zárunk és a kapott terméket kinyerjük. A találmány eljárást biztosít az említett vegyületek sóinak előállítására is. Azt találtuk, hogy az (I) általános képletű vegyületekéit a találmány szerint közvetlenül előállíthatjuk, ha egy (II) általános képletű vegyületet gyűrűzárásnak vetünk alá oly módon, hogy a vegyületet, ha annak képletében X halogént, alkilszulfonil- vagy arilszulfonilcsoportot jelent, egy bázissal vagy egy szaibad gyökös iniciátorral, ha pedig X hidrogént jelent, egy oxidálószerrel reagáltatunk. Ezt a folyamatot a (III) reakcióegyenlettel szemléltetjük, ahol R és X jelentése a fenti. Amint rámutattunk, a találmány szerinti eljárást a (II) általános képletű vegyület és ha ennek képletében X halogént, allkilszulífonilvagy arilszuWonil-csoporiot jelent, egy bázikus reagens vagy egy kémiai vagy szablad gyökös iniiciátorrieakciója útján kivitelezzük. Ha a (II) általános képletben X hidrogént jelent, akkor a gyűrűzárási reakció előnyös kiviteli módja, ha oxidálószerként agy fémsót használunk, amint azt később leírjuk. Ha a (II) általános képletben X halogént, alkilszulifoniil- vagy arilszulfonil-csoportot jelent, akkor a reakciót előnyösen oly módon hajtjuk végre, hogy (II) általános képletű vegyületet egy bázikus reagenssel, így szervetlen bázisokkal, mint alkálihidroxidokkal, ammóniumhidroxiddal, alkáli földifémhidroxidokkal, alkálikarbonátokkal, alkáli földfém-karboiiátokkal >és alkáli fém-hidridek'kel valamint szerves bázisokkal reagáltatjuk. Ilyen reagensek például a nátriumhidroxid, káliumhidroxid, litiumhidroxid, ammóniumhidroxid, kalciumhidroxid, nátriumkarbonát, káliumkarbonát, nátriuirnhidrid, a szerves aminők, mint a dietilamin, a trialkilaminok, a butilamm és a metilamin. Ezeknek az anyagoknak a keveré-2