158722. lajstromszámú szabadalom • Eljárás izotiazol-származékok előállítására
158722 13 14 Az I. általános képletű izotiazolokat úgy is előállíthatjuk, hogy valamely IV. általános képlet szerinti vegyületet valamely V. általános képletű merkaptiddal reagáltatunk. Ezt a reakciót — mely során az V. általános képletű merkaptidet előnyösen magában a reakcióelegyben állítjuk elő a szóbanforgó merkaptánból és valamilyen bázisból, így nátrium-, kálium-, bárium- vagy kalciumhidroxidból — ugyanolyan körülmények között valósítjuk meg, mint amilyet a III. általános képletű menkaptidok alkilezésénél alkalmaztunk. E reakciók körülményei lényegileg azonosak az irodalom által a halogének és merkaptánok tioéterré történő kondenzációjánál leírt körülményeikkel. E reakciók megvalósításánál lényegileg a Houben—Weyl, „Methoden der Organischen Chemie" (Georg Thieme Verlag, Stuttgart, 1955) c. mű által ismertetett módszereket alkalmazhatjuk. Megtehetjük továbbá, hogy valamely I. általános képlet szerinti vegyület R, ill. R' szubsztituensét önmagában ismeretes módon valamely más R, ill. R' szubsztituenssé alakítjuk át. így lehetséges például, hogy valamely szokásos ha- 25 logénező módszerre} (pl. klórral történő klórozással, brómmal történő brómozással) az R, ill. R' szubsztituensbe valamely halogénatomot vigyünk be. Az alkalmazott halogánezőszer menynyiségétől és a reakció feltételeitől függően (hőmérséklet, katalizátorok) vihetünk be a reakció során egy vagy több halogénatomot. Mód van pl. arra is, hogy az R és R' csoportokban jelenlevő halogénatomot fémcianidokkal mtrilesoportra cseréljük, alkoholátokkal alkoxi-, alkilmerkaptidékkel alkilmerkapto, szekunder aminokkal pedig N{R3 ) 2 csoportokká alakítsuk. A II., III. és IV. általános képletű kiindulási vegyületek részben ismeretesek, részben pedig ismert vegyületek analógiájára előállíthatóak. így pl. a II. általános képletű amidokat 3,5-dimerkapto-izotiazol-'4-íkarbonsavamid sói — különösen dinátriumsói-alkilezésével (esetleg többlépéses alkilezésével) állíthatjuk elő. Maga a 3,5-dimerkapto-izotiazol~4-karbonsavamid úgy állítható elő, hogy ciánacetamid és széndiszulfid bázis jelenlétében történő reakciójával a dimerkiapto-metilén-ciánacetamid sóját állítjuk elő, majd ezt kénnel reagáltatjuk. A III. általános képletű merkaptidokat analóg módon, malonisavdinitril, széndiszulfid és kén reakciójával állíthatjuk elő. A dimerkapto-metilén-malonsavdinitril sójának .klórral vagy brómmal történő reakciója során a IV. általános képletű nitrilek keletkeznek (R6 és R 7 = C1, ill. Br). A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek, mint korábban is említettük, — önmagában ismeretes formában elkészítve — növényvédőszerként, ill. -kártevőellenes szerként alkalmazhatók. 10 1P 20 30 35 40 45 50 55 60 65 Ennek megfelelően a hatóanyagot szilárd vagy folyékony halmazállapotban, a szokásos hordozó, töltő és/vagy segédanyagok jelenlétében, mint permet- és porozószerek, oldatok és emulziók alkalmazhatók, ez utóbbiakat pl. emulziók formájában is szétpermetezhetjíük. Részletezve, adalékanyagként alkalmazhatóak pl. hordozó-, ill. töltőanyagok, mint bolusz, kaolin, kovakréta (kaolinitből és kvarcból álló ásvány), bentonit, palaliszt, pirofillit, talkum, montumoriHonit, kréta, dolomit, csillám, kovasav, alumínium vagy kalciumszilikát, diatomaföld, vagy dióhéj-liszt. Alkalmazhatók továbbá nedvesítő'szerek, — az alkalmazás célja szerint anionos vagy kationos vagy nem ionos felületaktív szereket alkalmazunk, így alkalmazhatunk egyvegyértékű szappanokat, mint a nátriumlaurinát; alkilszulfátükat vagy szulfoinátokat, mint a dodeeilbenzolszulfonát, ül. szulfát Na~sóit. Szulfonált és szulfatált éteréket; szulfonált alkil-zsírsavésztereket; szulfonált glikol-zsírsavésztereket; alkalmazhatunk továbbá kvaterner ammóniumsókat, így trimetilammóniumjodidot; hosszabb szénláncú alifás aminokat és amidokat; poliglikoiok nagy szénatomszámú alifás alkoholokkal képzett monoétereit, így etilénoxid vagy polietilénglikol nagyon szénatomszámú alifás alkoholokkal történő reakciójának termékeit, poliglikoiok zsírsavval, pl. olajsavval képzett monoésztereit; poliglikoiok alkilezett fenolokkal előállított monoétereit; részlegesen észterezett többártékű alkolokat, így szorbitantrioleátot, többértékű alkoholok részlegesen vagy teljesen észterezett poliglikolétereit, így szorbitán poliglikoiéterének trisztearinsav ászterét. Védő- és diszpergálószerként pl. cellulózt és cellulózszármazékokat alkalmazhatunk, így metil-etiMiidroxipropil vagy karboximetil-cellulózt, . tragantot, pektint, gumiarábikumot. Oldószerként pl. az alábbi anyagok alkalmazhatóak: szénhidrogének, mint pl. ciklohexán, xilol, szolven tnafta (150—ISO C° forráspontú aromás szénhidrogének elegye) petróleum, különösen 80—100 C° közti forráspontú petróleumfrakciók, tetrahidronafitalin, dekahidronaftalin; alifás alkoholok; így metanol, etanol, izoprapanol, izo'butanol, n-butanol vagy hexanol; glikoléterek, mint metilglikol, etilglikol; ketonok, mint aceton, metiletilketon, dietilketon, metilizobutil-keton, izoforon, ciklohexanon, metilciklohexanon; dioxán, dimetilformamid; N-metil-pirrolidon; dimetilszulif oxid; acetonitril. Az említett oldószerek elegyét is alkalmazhatjuk. Forgalombahozhatók maguk az emulziókoncentrátumok is; használat előtt ezeket önmagában ismeretes módon vízzel felhígítjuk. Ha olyan készítményt alkalmazunk, melynek egy vagy több vízoldható hatóanyagikomponense van, akkor a koncentrátum előállításához oldóvagy hígítószerként természetesen vizet is alkalmazhatunk. 7
