158699. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tiepinszármazékok előállítására

158699 4 alkanoTban, pl. metanolban vagy etanolban, elő­nyösen a reakcióelegy forrpontjának megfelelő hőmérsékleten folytatható le. A reduktív hatás útján hidrogénatomra ki­cserélhető Y csoportok példáiként az ariimetil­csoportok, mint benzil-csoport. diarilmetil-eso­portok, mint a difenilmetil-csoport, vagy az arilmetoxikarbonil-csoportok, mint a benziloxi­karbonil-csoport, említhetők. A reduktív hasí­tás (hidrogénnel, valamely szulfidált nemesfém­katalizátor (erre alkalmas hordozóra felvitt ál­lapotban) jelenlétében, valamely, a reakció szempontjából közömbös oldószerben, pl. rövid­szénláncú alkanolban, mint metanolban vágy etanolban folytatható le. Katalizátorként pl. 'aktívszénre felvitt szulíidált palládium- vagy platina-katalizátor kerülhet előnyösen alkal­mazásra. A (II) általános képletű kiindulóanyagck pl. az irodalöhíból ismert 8-metoxi- vagy 8-metil­tio^lO-j klór-illO A ;lil-dihidro-dibenzo[b4]tiepinből kiindulva állíthatók elő. Ezeket a vegyületeket pl. l-piperazinkaribonsavészterekkel, mint a me­til-, etil-, fenil- vagy benzDészterrel reagáltat­va a megfelelő ^(S-imetoxi-ilO.ll-dihidro-di­benzo[b,f]tiepinnlO-il)-ll-piperazin;karbonsav- il­letve 4->(8-metiltio^l0,!ll-dmidroj dibenzo[b,f]tie­pin^lO-il)Hl-piperazinlkarbonsav-észterré alakít­juk. Analóg módon állíthatóik elő a megfelelő tiokarbonsavészterek is. Az olyan (II) általános képletű vegyületek, amelyek a piperazingyűrű 4-helyzetében pl. rövidszénlánoú al'kanoilcso­porttal, mint acetilcsoporttal. arilkarbonil-. mint benzoilcsoporttal vagy arilmetil-. mint benzilcsoporttal vannak helyettesítve, pl. a fentihez hasonló módon, a 8-metoxi- vagy 8--metiltio-10-klór-4'0,ll-dihidro-dibenzo[b,f]üe­pinnek a megfelelő piperazinszármazékokkal, pl. 1-acetil-, 1-benzoil- vagy 1-benzilpiperazin­nal való reagáltatása útján állíthatók elő. A találmány szerinti eljárással kapott (I) ál­talános képletű vegyületekét azután kívánt eset­ben a szokásos módon alakírtíharttjuk át szervet­len vagy szerves savakkal képezett addíciós sókká. így pl. az (I) általános képletű v-^yü­let valamely szerves oldószerrel készít?tt olda­tához a sóképző komponensként kívánt savat vagy annak oldatát adjuk. E reakcióhoz elő­nyösen olyan szerves oldószert alkalmazunk, melyben a képződő só nehezen oldódik és így a, levált sót szűrés útján elkülöníthetjük a re­akcióelegyből. Ilyen oldószerként pl. a meta­nol, aceton, metiletilketon, továbbá az aceton és etanol, metanol és éter vagy etanol c-s éter elegyei jöhetnek tekintetbe. Az (I) általános képletű új vegyületek sza­bad bázis helyett valamely gyógyszerészeti szempontból elfogadható savval képezett addí­ciós só ajakjában , is alkalmazásra kerülhetnek gyógyszerként. Sóképzésre olyan savak jöhet­nek tekintetbe, amelyek anionjai a szóbajövő adagokban nem toxikus hatásúak. Előnyös to­vábbá, ,hia a gyógyszerkészítményekben jól kristályosítható és nem vagy csak kevéssé hig­roszkópos sókat alkalmazunk. Az (I) általános 5 képletű vegyületekkel sók képzésére alkalmas savak példáiként a sósav, brótnhidrogénsav, kénsav, foszforsav, metánszulfonsav, etánszul­ionsav. /V-hidroxi-etánszulfonsav, ecetsav, al­masav, • borkősav, citromsav, tejsav, oxilsav, IQ borostyánkősav, fumársáv, maleinsav, behzoe­sav, szalicilsáv, fenilecetsav, maridulasav ós embonsav említhetők. Az úí hatóanyagok — amint ezt fentebb már 15 említettük' — orális, rektális vagy parenterális úton kerülhetnek beadásra. Az adagolás mér­téke az alkalmazási módtól, az alkalmazott ve­gyülettől, valamint a kezelt beteg korától és egyéni állapotától függ. E szempontok figye-20 lembevételével a szabad bázisok vagy gyógy­szerészeti szempontból elfogadható sóik napi adagjai ihelegvérű állatok esetében 0,1 mg kg és 10,5 mg kg között lehetnek. Az adagolási egységek, mint drazsék, tabletták vagy vég-25 bélkúpok, valamint ampullák előnyösen 5 mg és 200 mg közötti mennyiségben tartalmazhat­ják a találmány szerinti hatóanyagot vagy an­nak valamely gyógyszerészeti szempontból el­fogadható sóját. 30 Az orális alkalmazásra szánt adagolási egy­ségek hatóianyagként 1—>90% mennyiségi arányban tartalmazhatják valamelyik (I) álta­lános képletű vegyületet vagy annak gyógy-35 szerészeti szempontból elfogadható sóját. Az •lyen készítmények élőállítása céljából a ha­tóanyagot pl. valamely szilárd por alakú vivő­anyaggal, mint tejcukorral, répacukorral, szor­bittal, mannittal, keményítőfélékkel, mint bur-40 gonyakeményítővel, kukoricakeményítővel vagy amdlopiektinnel, továbbá laminária-iporral vagy citrúsvelőporral, cellulózszármazékkal vagy zse­latinnal kombinálva, adott esetben símítósze­rek, mint magnézium-. vagy , kalciumsztearát 45 vagy polietilénglikolok hozzáadásával alakítjuk pl. tablettákká vagy drazsémagokfcá. A drazsé­miagokat pl. tömény cukoroldaitokkal vonhaitguk be, melyekhez még pl. arabmézgát, talkumot és/vagy titándioxidöt is adhatunk: alkalmazha-50 tók továbbá bevonószerként illékony szerves oldószerekben vagy oldószerelegyben oldott laklkok is. Az ilyen bevonalokhaz színezékeket is adhatunk, pl. a különböző hatóanyagmennyi­ségek megjelölése céljából. 55 Készíthetünk orális beadásra szolgáló ada­golási egysegekként összedugható kapszulákat is zselatinból, továbbá zárt kapszulákat zsela­tin és valamely» lágyítószer, pl. glicerin felhasz­nálásával. Az összedugható kapszulák ä ható­anyagot célszerűen szemesézétt, készítmény alakjában tartalmazhatják, pl. valamely töltő­anyaggal, mint kukoricakeményítővel és/vagy símítószerrel, mint talkummal vagy magnézi­«5 umsztearáttal kombináltan, adott esetben sta­rs

Next

/
Thumbnails
Contents