158619. lajstromszámú szabadalom • Egyenirányító egység
3 158619 4 Az 1. ábra egy találmány szerinti egyenirányító egység oldalnézete. A 2. ábra az 1. ábra szerinti elrendezés II— 11 vonallá mentén vett metszet. A 3. ábra az 1. ábra szerinti elrendezés III— III vonala mentén vett metszet. A rajzon ábrázolt két 11 és 12 gyűjtősín például extrudált alumíniumból van, és azonos kivitelű. A gyűjtősinek egymás felé fordított oldalain sík 111 és 121 érintkező fölületek, oldalt pedig 115, 116 és 125, 126 ütközők vanvan, míg a gyűjtősinéknek az érintkező felületekkel ellentétes oldalán 112 és 122 hűtőbordák vannak kialakítva. A gyűjtősinek oldalit elhelyezett ütközőinek egymástól való távolsága egy-egy 2 tartó 23 élei távolságának felel meg. Ezek az élek azonban nem terjednek ki a 2 tartó teljes szélességére, úgy hogy a tartó hossza a külső oldalon valamivel kisebb, mint a 23 élek távolsága. A 2 tartó helyzetének beállítására és oldalirányú tartására 127 helyeken (3. ábra) a 12 gyűjtősín anyagát a tartóra nyomjuk. A két gyűjtősín 111 és 121 érintkező felületeinek távolságát a 2 tartó szerkezeti magassága határozza meg. A 2 tartó szigetelő anyagból van, és benne három egymástól egyenlő távolságban elhelyezett körkeresztmetsze'tű 21 üreg van kiképezve. Mindegyik 21 üreg körülbelül derékszögű négyszög keresztmetszetű oldalirányú 22 üreg útján kifelé nyitott (2. és 3. ábra). A két gyűjtősín ezen a részen peremezés útján van egymással összekötve. Erre a célra egy-egy 113 ill. 123 szár 124, ill. 114 nyúlványok fölé van hajlítva, 62, ill. 61 szigetelők közbeheilyezésével. A két gyűjtősín azonban szegecselés vagy csavarozás útján is összeköthető. Ebben az esetben a szükséges furatok (3. ábra, 6) úgy helyezkednek el, hogy legalább részben belenyúlnak a tartóba. A tartót ebben az esetben a szegecs törzse, vagy pedig a csavar törzse tartja. A 2 tartó mindhárom 21 üregében egy-egy egység helyezkedik el, amely két 51 és 52 egyenirányító tárcsából és ezek között elrendezett 3 csataakozó kengyelből áll. A 3 csatlakozó kengyelnek itt két 31 és 32 nyomólapja van, amelyéken 310 és 320 érintkező felületek vannak.. kialakítva. Példánkban ezek az érintkező felületek konvexek, ezzel szemben az egyenirányító tárcsák érintkező felületei síkokként vannak kiaüakítva. Ugyanúgy lehetséges volna, ha az egyenirányító tárcsák egyik megfelelő érintkező felületét konvexre alakítjuk, és a csatlakozó kengyel érintikező felületeit képezzük ki síikként. A döntő lényeg az, hogy az egyenirányító tárcsa két érintkező felületé közül az egyiknek hajlása az egység összeépítésénél meghatározott kereten beiül tetszőlegesen beállítható legyen. Az érintkező felületekkel rendelkező nyomólapok vége lényegileg ugyanolyan körkeresztmetszetű, mint a 2 tartó 21 ürege, úgy hogy a 3 csatlakozó kengyelek csak az oldalirányú 22 üregeken keresztül nyúlnak ki a 2 tartóból, de ebből ki nem eshetnek. A két 31 és 32 nyomólap között 4 rugórendszer helyezkedik el négy tányérrugó. alakjában. Ezen tányérrugók fajtáját és rugó-karakterisztikáját oly módon választjuk és illesztjük az egyenirányító egység többi méretéhez, hogy az egyenirányító tárcsák érintkező felületein legalább 1 kp/mm2 felületi nyomás legyen. Ha az egyenirányító tárcsákat megfelelő polaritással helyezzük a gyűjtősinek közé, akkor az ismertetett egyenirányító egység háromfázisú hídkapcsolást képez, amelynél az egyik gyűjtősín a pozitív kapcsot, a másik gyűjtősín a negatív kapcsot > képezi, és a 3 csatlakozó kengyelek alkotják a váltakozó áramú csatlakozásokat. A bemutatott kiviteli alaknál egyetlen, több üreggel rendelkező tartót használtunk fel az egyenirányítók számára. Ehelyett minden, két egyenirányító tárcsából, nyomólapokból és rugórendszerekből álló egységhez különálló saját_ tartót rendelhetünk. A csatlakozó kengyelek mindenkor két erőzáróan, vagy alakzáróan öszszekötött nyomólapból állhatnak. Az egyenirányítók teljes burkolását a környezettel szemben azáltal biztosíthatjuk, hogy a tartó és a két gyűjtősín közé tömítést teszünk és a tartó oldalirányú 22 üregeibe tömítő testeket helyezünk, amelyek például a 31 és 32 nyomólapok közé szoríthatók. Szabadalmi igénypontok: 1. Egyenirányító egység, amely két, egymással távtartó közbeiktatásával mereven összekötött párhuzamos gyűjtősínt, továbbá legalább két, párosával egymással szemben , elhelyezett egyenirányító tárcsát tartalmaz, amelyek egy-egy érintikezőfelülete az említett egyegy gyűjtősínre fekszik fel, és az egymással szemben elhelyezett egyenirányító tárcsák között két nyomólappal ellátott rugórendszer van elrendezve, amelynek nyomólapjai az egyenirányító tárcsákat a gyűjtősinekre szorítják, azzal jellemezve, hogy a rugórendszernek (4) és az egyenirányító tárcsáknak (51 és 52) a gyűjtősinaktől (11 és 12) távolabbi érintkezőfelületei '(310 és 320) között csatlakozó kengyel (3) van elhelyezve, és a nyomólapok (31 és 32) a csatlakozó kengyel (3) részeit alkotják, továbbá, hogy az egyenirányító tárcsának és a vele érintkező nyomólapnak egymással érintkező két felülete közül az egyik sík, míg a másik konvex kiképzésű. 2. Az 1. igénypont szerinti egyenirányító egység kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az egyenirányító. tárcsák érintkezőfelületein — egymással mereven összekötött gyűjtősinek (11, 12) esetén — legalább 1 kp/mm2 felületi nyomás van. 10 15 20 25 S0 :s5 40 45 50 55 60 2
