158579. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 5H-dibenzo(a,d)ciklohepten-származékok előállítására
11 158579 12 hőmérsékleten a fent ismertetett módon vizes savval közvetlenül reagáltatjuk. A találmányunk tárgyát képező eljárás további foganatosítás! módija szerint valamely (X) általános képletű vegyületet valamely (XI) általános képletű vegyülettel reagáltatunk. A reakeiónél exodiklikusan telített (I) képletű vegyületeket kapunk. A (X) képletben T jelentése előnyösen nátrium-, kálium- vagy lítiumatom. A (XI) - képletben L jelentése előnyösen klóratom. Amennyiben L helyettesített szulfoniloxi-csoportot képvisel, jelentése előnyösen alkilszuiMoniloxi-csoport (pl. meziloxi); cikloalkilszulfoniloxi-csoport (pl. ciklopropilszulf o- -niloxi); fenilszulfondloxi-csoport; kis szénatomszámú alkilfenilszulfoniloxi^osoport (pl. toziloxi) vagy fenil-kis .szénatomszámú alkilszulfoniloxi-csoport (pl. feniilmeziloxi). A reakciót célszerűen inert oldószerben (pl. benzolban, töluolban, hexánban, heptánban, éterben stb.) kb. szobahőmérséklet és a reakcióelegy forráspontja közötti hőmérséklet-tartományban hajthatjuk végre. A fenti reakciónál kiindulási anyagként felhasznált (X) képletű vegyületeket pl. oly módon állíthatjuk elő, hogy a megfelelő 5-ketont vagy 5-hidroxi-vegyületet (az adott esetben jelénlevő 1-iaeetil-csoport előzetes ketálozásia után) alumíniumizopropiláttal, miajd alkálifémamiddal vagy -jhidriddel reagáltatjuk. -Az R' helyén ketalizált acetil-csoportot tartalmazó (X) képletű kiindulási anyagokat előnyösen állíthatjuk elő a következő módszerrel: 1 mól o-cián-Jbenzilkloridot a megfelelő Grignard-vegyületté alakítunk és 1 mól o-aián-benzilkloriddal reagáltatunk. Hidrolízis után a kapott a,ia'-'bisz-o-toluonitrilt alkálifémihidroxiddal és etilénglikollal a megfelelő bisz-sawá alakítjuk, melyet polifoszforsayval hozunk reakcióba. A kapott 1-kairboxd-10,il!l-idihidro-i5H-'dibenzo(a,d)cikloheptén-5--ont nátriumbórhidriddel dioxánban a megfelelő 5-hidroxi^vegyületté alakítjuk, melyet jódhidrogénsavval és vörös foszforral kezelünk, majd az ily módon kapott, 5-helyzetben helyettesítetlen vegyületet a megfelelő l^klór-kiairbanil-vegyületté alakítjuk. A kapott terméket valamely maionsavésztersóval (pl. magnéziumsóval) reagáltatjuk. Vizes sósavval történő kezelés után az l-acetil-ilO,ill-dilhidro-i5H-diíbenzo(a,d)cikloheptén képződik, melyet a szokásos módon ketalizálunk. A kapott terméket alkáliifémamiddal vagy -hidriddel a megfelelő (X) képletű kiindulási anyaggá alakítjuk. A találmányunk tárgyát képező eljárás további foganatosítási módja szerint valamely (XII) általános képletű vegyületet hidrolitikusan megbontunk, miíkoris a megfelelő (I) képletű szekunder amin keletkezik. A D-csoport jelentése pl. a következő lőhet: acil-csoport, pl. kis szénatomszámú alkanoil-csopoirt (pl. farmii, acetil), fenil-kis szénatomszámú alkanoil-csoport (pl. benzöil), kis szénatomszámú alkilszulfonil-csoport .(pl. mezil), fenilszulfonil-csopoirt, kis szénatomszámú alkilfenilszuMonil-csoport .(pl. tozil), fenil-kis szénatomszámú alkilszulfonil-csoport (pl. fenilmezil). Amennyiben D észterezett karbo'xi-csoportot képvisel, jelentése elő-5 nyösen kis szénatomszámú karbalkoxi-csoport (pl. karbometoxi, karbetoxi, karboizopropoxi), kainbofenoxi-esoport vagy kis szénatomszámú karbofenilalkoxi-csoport (pl. karbobenzoxi). A ként nem tartalmazó D-csoport lehasítását a ,Q szokásos savas vagy bázikus hidrolizáló niódszerekk'el végezhetjük el. A hidrolízist előnyösen melegítés köziben, mintegy 50 C° és a reakcióelegy forráspontja közötti hőfokon és etanolos sósav, ecetsav, nátriumhidroxid vagy ká,c liumhidroxid-oldat jelenlétében végezhetjük el. Előnyösen lúgos hidrolízist alkalmazhatunk. A kéntartalmú D-csoportok lehasítását előnyö,sen pl. brómhidrogénsavval ecetsavban fenol jelenlétében vagy alkálifémmel magas forráspontú alkoholban (pl. nátriummal butanolban) hajthatjuk végre. A reakciót célszerűen melegítés közben pl. kb. 50 C° és a reakcióelegy. forráspontja közötti hőmérséklettartományban hajthatjuk végre. A kéntartalmú D-csoportokat továbbá folyékony ammóniával és alkálifémmel (pl. nátriummal) történő, kezeléssel is lehasíthatjuk. A lúgos hidrolízisnél kapott, ketalizált 1-acetil-csoportot utólag deketálozzuk. A (XII) képletű kiindulási anyagokat pl. oly módon állíthatjuk elő, hogy valamely (X) általános képletű vegyületet éterben metil-D-.aminopropilhalogeniddel reagáltatunk (ahol D jelentése a fent megadott). A fenti módszerekkel előállított (I) képletű vegyületeket kívánt esetben utólagos átalakításoknak vethetjük alá. Egy kapott (I) képletű metilamino-vegyületet vagy egy megfelelő, ketálozott 1-acétil^csoportot 4Q tartalmazó vegyületet önmagukban ismert módszerekkel dimetilamino-vegyületté alakíthatunk. Eljárhatunk pl. oly módon, hogy az említett vegyületeket metilezőszerrel (pl. meiiljodiddal, metilmeziláttal, metiltoziláttal vagy dimetil-45 szulfáttal) előnyösen kb. 15—75 C Q -on kezeljük. Más módszer szerint valamely (I) képletű metilamino-vegyületet magasabb hőmérsékleten (pl. mintegy 50 C° és a reakcióelegy forráspontja közötti hőfokon) formaldehid és hangyasav előnyösen feleslegben alkalmazott elegyével reagáltatunk. Eljárhatunk oly módon is, hogy R helyén metil-csoportot tartalmazó (I) képletű metilam;inojvegyületeket szobahőmérséklet körüli hőfokon katalizátor (pl. palládium/szén, Raney^nifckel, platinadioxid) jelenlétében formaldehiddel és hidrogénnel reagáltatjuk. A kapott (I) képletű dimetilamino-vegyületeket vagy a megfelelő, ketálozott 1-iacetil-csoportot tartalmazó vegyületeket a megfelelő 60 monametilamino-vegyületekké alakíthatjuk. Az eljárás különösen előnyös foganatosítási módja szerint az (I) képletű dimetilamino-vegyületet halogénciánnal {előnyösen brómciánnal) reagál-65 tatjuk. A reakciót célszerűen inert oldószerben 6
