158578. lajstromszámú szabadalom • Eljárás triciklikus vegyületek előállítására

3 158578 4 valamely (III) általános .képletű vegyületet (mely képletben R és a szaggatott vonallal je­lölt kötések jelentése a fent megadott és Yi. és Y2 közül az egyik hidrogénatomot és a má­sik hidroxicsoportot képvisel) vagy savaddiciós sóját dehidratáljuk; vagy valamely (IV) általános képletű vegyületet (mely képletben R és a szaggatott vonallá] jelölt kötések jelentése a fent megadott és Z jelentése halogénatom vagy helyettesített szul­foniloxi-gyök) dimetilhidroxilaminnal reagálta­tunk; vagy valamely V. .általános képletű vegyületet (mely képletben R és a szaggatott vonallá] jelölt kötések jelentése a fent megadott) meti­lezőszemel reagáltatunk; majd kívánt esetben a kapott bázist savaddi­ciós sóvá alakítjuk. A találmányunk tárgyát képező előnyös fo­ganatosítása módja szerint valamely (II) általá­nos képletű tercier amint oxidálunk. Oxidáló­szerként különböző, oxigént könnyen leadó ve­gyületeket használhatunk. E célra pl. az alábbi vegyületeket alkalimazhiatjuk: szerves peroxi­dok, pl. monoszubsztituált szerves peroxidok, mint 1—4 szénatomot tartalmazó alkil- vagy alfcanoilhidroperoxidok, pl. ínbutilhidroperoxid, perhangyasav, perecetsav; továbbá e hidroper­oxidok fenilhelyettesítetit származékai, pl. ku­molhidroperoxid, perbenzoesav. A f enilszubszti­tuens adott esetben további helyettesítőt (pl. 1—4 szénatomos alkil- vagy alkoxi^csoportot, halogénatomot vagy karboxi-csopoiítat) hordoz­hat, ilyen pl. 4-metdl-perbenzoesav, 4nmetoxi­-perbenzoesav, 34klórperbenzoesiav, monoperftál­sav.. Oxidálószerként ezenkívül különböző szer­vetilen oxidálószereket is felhasználhatunk, pl. hidrogénperoxidot, ózonit; hipokloritokat, pl. nátrium-, kálium- vagy ammóniun^hipokloritat, peroximono- vagy peroxidilkénsavat. Igen elő­nyös oxidálószer a hidrogénperoxid. Az oxidá­ciót előnyösen oldószerben (pl. metanolban, etanolban, éterben, benzolban vagy kloroform­ban) kb. —50 C° és +100 C° közötti hőmérsék­leten végezhetjük el. A reakcióelegyet önma­gukban ismert módszerekkel dolgozzuk fel és az oxidálószer feleslegét a szokásos módon el­távolítjuk. A kapott termék a megfelelő (I) képletű N-oxid, melyet célszerűen savaddiciós sója alakjában nyerünk ki. A fenti eljárásHváltoz&tnál kiindulási anyag­ként feíihasználit (II) képletű tercier aminokat többféleképpen állíthatjuk elő. Egy (II) képletű exociklikusan telítetlen (II) képletű amint a következőképpen készíthetünk: 1-klór- (vagy fluor)H5H-dfbenzo(a,d)ciklohep­tén-5-onit vagy a megfelelő lOjlil-diihíidro-ivegyü­letet diimetilaminopropilmagnéziumbalogeniddel reagáltatunk. A képződő addicios terimékeít hid­rolizáljuk (pl. telített ammóniumklorid-oldattaíl) majd a kapott 5-karbonilit ásványi savval (pl. etanolos sósavval) történő melegítéssel dehidra­táljuk. Az 5-helyzetben exocikldkus kettőskötést tartalmazó (II) képletű vegyületet kapunk. Az exociklikusan telített (II) képletű amino-5 kat pl. a következőképpen állíthatjuk elő: A fentiek szerint, kapott ö-lkarbinolt naszcensz hidrogénnel (pl. jégecetben cinkkel, vagy jód­hidrogénsavval vörös foszfor jelenlétében) re-10 dukáljuk. Az exociklikusan telített, a 10,11--helyzetiben telítetlen (II) képletű aminők má­, sik, különösen előnyös előállítási eljárása sze­rint a következőképpen járunk él: 1-klór (ill. fluor)-5H-dibenzo(a,d)cikloiheptién-5-ont (vagy a 15 megfelelő 10,11-dihidrovegyületet) nátriumbór-' hidriddel dioxánosvizes közegben a megfelelő 5-hidroxi-vegyületté redukáljuk; a kapott ter­méket háidrogémhaloigeniddel a megfelelő 5-halo­gén-vegyületté alakítjuk. A - kapott halogén-20 származékot valamely dimetüaminopropilmag­néziumhalogeniddel pl. éteriben, benzolban vagy tetnaihidrofuránban fonrási hőmérsékleten rea­gáltatva egy exociklikusan telített (II) képletű vegyületet kapunk. 25 A találmányunk tárgyát képező eljárás másik foganatosítási módja szerint valamely (III) kép­letű karfoinolt dehidratálunk. Kiindulási anyag­ként előnyösen Yi helyén hidroxi-csoportot és 3Q Y2 helyén hidrogénatomot tartalmazó (III) kép­letű vegyületeket alkalmazhatunk. A (III) képletű vegyületek a dehidratálása az 5-helyzetben exociklikus kettőskötést tartal-35 mázó (I) képletű vegyületeikhez vezet. A de­hidnatálást célszerűen ásványi savakkal (pl. hid'rogénkloriddal vagy hidrogénbromiddal) vé­gezhetjük el, mimellett vízmentes vagy vizes közegben dolgozhatunk. Előnyösen járhatunk 40 el oly módon, hogy a reakciót etanolos sósav­val szobahőmérséklet és a reakcióelegy forrás­pontja közötti hőfokon végezzük el. A dehidra­tálás melegítés köziben (pl. 50 C° és vissza­folyatási hőmérséklet közötti hőfokon, előnyö-45 sen visszafólyatási hőmérsékleten) magas for­ráspontú vízmentes' oldószerben (pl. dimetil­szuMoxidban) is lejátszódik. Más, e célra hasz­nál artos vízlehiasítószieréket (pl. kénsavat, fosz­foroxiklioridot, oinkkloridot vagy káliumibiszul-50 fátot) is alkalmazhatunk, mikoris a reakciót előnyösen inert szerves oldószerben (pl. kloro­formban vagy metilénkloridban) szobahőmér­sékleten és a reakcióelegy forráspontja közötti hőfokon végezhetjük el. 55 Az Yi helyén hidroxi-csoportot és Y2 helyén hidrogénatomot tartalmazó (III) képletű kiin­dulási kiarbinolofcat 1-klór (ül. f!uor)-5-(3-di­metilammopropil)-5-Jhidroxi-'5iEí-'di|benzo(a,d)­fi cikloheptén vagy a megfelelő l^ll-dihidro^ve­gyület oxidációjával állíthatjuk elő. Az oxi­dációt a fenitiekben említett oxidálószerekkel történő kezeléssel végezhetjük el (pl. hidrogén­peroxiddal oldószerben, mint metanolban, eta-65 nolban, étenben, benzolban vagy kloroformban 2

Next

/
Thumbnails
Contents