158568. lajstromszámú szabadalom • Eljárás imidazolidinonszármazékok előállítására
g 158568 10 tömény ammóniumhidroxidoldattal meglúgosítjuk, arnikoris kiválik a szabad bázis. Ezt elkülönítjük, majd benzol és éter elegyéből átkristáüyiosítjuk. Az így kapott l-/2-[4-(8-klór-10,ll^dihidro-dibenzo{b,f)tiepin-10-il)-l-;pipeiazinil] -etil/-3-metil-2-imidazolidinon 124—126 °on olvad. Ugyanez a végtermék az alábbi módon is előállítható: b) 2,63 _g (0,01 mól) 84dór-104iid!roxi-40,ll-dihidro-diibenao(b,if)tiepin és 0,87 g (0,011 mól) piridin 20 ml abszolút benzollal készített oldatához 0° hőmérsélkleten, erélyes keverés közben hozzácsiepegtetjülk 1,26 g (0,011 mól) metánszuílfoklórid 10 ml abszolút benzollal készített oldatát. A reafccióelegyet 20—30° hőmérsékleten 5 óra hosszat keverjük, •majd 2,33 g (0,011 mól) H2-(lpiperazi.nil)-etil]-3-metil-2--imidazolidinont adunk hozzá. \Az elegyet 15 óra hosszat forraljuk visszafolyató hűtő alatt, majd 100 ml jeges vízbe öntjük és 20 ml 2 n nátriumihidro-xidoldatot adunk hozzá. A szerves oldószeres réteget elkülönítjük, vízzel mossuk, majd kirázzuk 50 ml 1 mólos vizes metánszulfonsavoldat.tal. A savas vizes kivonatot 10 ml tömény nátriumhidroxidoldattall meglúgosítjuk, majd kirázzuk éter és metilénklorid 2 : 1 arányú eiegyével. Ezután a szerves oldószeres kivonatot vízzel mossuk, vízmentes magnéziumszulfáton szárítjuk és az oldószert vákuumban elpárologtatjuk. A kapott nyers bázist acetönnal felvesszük és átérés sósavoldat hozzáadása útján lecsapjuk a dihidroikloridot. Ezt leszűrjük, aoetonnal és éterrel mossuk, majd vákuumban 'megszárítjuk. 80%-os etanol és etilacetát elegyéből történő átikristályosítás után tiszta 1 -/2-[4-(8-klór-10,l 1-dihidro-dibenzo.(i b,f)tÍ!©pin-l'0-il)^l-l piperazinil]^dtil/-3-metiil-2--imidazolidinon-dihidrokilorid-monöhidrátot kapunk, amely 233—240°«on olvad. 3. példa: 17,1 g (0,062 mól) 8^metoxi-40-klór-10,ll-dihidro-diibenzo!(b,f)tiepmt 120 ml metiletilketonban oldunk, majd az oldathoz 1,0 g. porított káMumjodidot, 5,0 g (0,03 mól) káliumkarbonátot és 14,4 g (0,068 mól) l-[2-(l-piperazinil)-etil]-3-metil-2-imidazolidinont adunk. Az elegyet 24 óra hosszat forraljuk visszafoiryató hűtő alatt, azután lehűlni hagyjuk, a kapott szuszpenziót ileszívatással szűrjük, a szűrőn maradt szilárd anyagot metiletilfcetonnal utánamossuk és a szűr letet vákuumlban 40° hőmérsékleten bapároljuk. A maradékot etilaoetát és víz kétfázisú elegyében oldjuk, majd a vizes fázist elkülönítjük: A szerves oldószeres fázist 60° hőmérsékletre melegítjük és ugyancsak 60° hőmérsékletre melegített 2 n sósavoldattal extraháljuk. Világossárga kristályok alakjában kiválik a 2j meitoxi-dibenzo(b,f)tiepin, ezt leszívatással kiszűrjük. A sósavas oldatot 20° hőmérsékletre hűtjük le, majd tömény ammóniumfoidroxidoldattal meglúgosítjuk és a kivált szabad bázist etilacetáttal extraháljuk. A szerves oldószeres kivonatot kalciumlkloridon szárítjulk, majd vákuumban bepároljuk; maradékként világos narancsszínű gyantát kapunk^ amely azután kikristályosodik. Ezt a nyers terméket acetonitrilből átkristályosítjuk; az így kapott l-/2-[4--(8-metoxi-l 0, ll-diihidro-dibenzoíb^f )tiepin-l 0--il)-l-piperazinil]-etil/-3-metil-2-imidazolidinon 125,5—-127,5°-on olvad. Az így .kapott bázist metiletilketonban oldjuk, az oldathoz kongóvörösre savas reakcióig etanolos sósavoldatot adunk, amikoris kiválik a dihidroklorid. A kapott l-/2-[4-(8-metoxi-10,-11 ^dihidro-dibenzo(b,f )tiepin-l 0-il)-l-piper azinil]-etil/-3-imetil-2-imidazolidinon-dihidro!kloridl 236—238°-on olvad. 4. példa: 10,0 g (0,034 mól) 8-metiltio-10-klór-10,ll-dihidro-diJbenzo(fo,f)tiepint 75 ml abszolút benzolban oldunk és ehhez az oldathoz hozzácsepegtetünk 0° hőmérsékleten 14,4 g (0,068 mól) l-i[2-(l-ipiperazinil)-etil]-3-metil-2-imidazolidinont. A reakciáelegyet 16 óra hosszat forraljuk visszafolyató hűtő alatt, majd 5 ml 2 n nátriumhidroxidoldat és 100 ml víz eiegyével mossuk. Ezután a szerves oldószeres fázist elkülönítjük és 100 ml 1 mólos citrömsavoldattal extraháljuk. A savas kivonatot elkülönítjük, nátriumhidroxidoldatitál leválasztjuk belőle a nyers szabad bázist és ezt éter és metilénklorid 2 :1 arányú eiegyével extraháljuk. Az éteres-metiléníkloridos oldatot vízmentes magnéziumszulfáton szárítjuk, majd bepároljuk. A maradékot 50 ml acetonban oldjuk, az oldatot 350 ml éterrel hígítjuk és kongóvörösre savas reakcióig éteres sósavoldatot adunlk hozzá. A kicsapódott dihidrokloridot éterrel mossuk és vákuumban megszárítjuk. Az így kapott l-/2-![4-'(8-metiiltio-10,l ll-dihidro-dib-enzo-(b,f)tiepin-10-il)-l-piperazinil]-etil/-3-metil-2--imidaaolidinon-dihidrokiörid 212—214°-on ol -vad. 5. példa: 14,0 g (0,05 mól) 8,10-dilklór-10,ll-dihidro-dibenzo(b,f)tiepint és 22,6 g (0,1 mól) l-[3-(l-piperazinil)-propil]-3-m!etil-2-imidazoliidinont 100 ml abszolút toluolban oldunk és az elegyet 20 óra hosszat iforraljuk visszafolyató hűtő alatt. Ezután a reafccióelegyhez 100 ml vizet és 10 ml 2 n nátriumhidroxidoldatot adunk, alaposan összerázzuk, majd a szerves oldószeres fázist elkülönítjük. Ezt a szerves fázist 200—200 ml vízzel ötször mossuk, majd 1 mólos vizes m et ánszulfons avoid attal extraháljuk. A kapott vizes savas kivonatot tömény nátri-10 15 20 25 o0 35 40 45 50 55 60 $
