158567. lajstromszámú szabadalom • Eljárás diaril-etilaminok előállítására

17 158567 18 nol-éter elegyből átkristályosítjük. így N-izopropil-i2-(2-hidroxi-l-naftil)-!2-(4-4hidroxifenil)-etilamin-íhidrokloridot kapunk, amely azonos azzal, melyet az 1. példa szerinti eljárással állítottunk elő. 26. példa: <a) 5 g N-izopropil-2^(4-acetoxifenil)-2~hidtoxietilaminoxalát, 8,7 g /J-n.aftol és 3,4 g p-toluolszulfonsav elegyét 10- ml ecetsavban két órán át gőzfürdőn hevítjük. Az ecetsavat csökkentett nyomáson eltávolítjuk, majd a maradékot vízzel hígítjuk és éterrel mossuk. A vizes . fázist meglúgosítjuk vizes ammónia-oldattal, majd éterrel extraháljük. Az éteres kivonatokat vízzel alaposan mossuk, nátrium-szulfát felett' szárítjuk és csökkentett nyomáson bepároljuk. A szilárd maradékot etanolban oldjuk és etanolos hidrogénklorid-oldattal kezeljük. Az oldatot aktív szénnel derítjük, szűrjük és a zavarosodási pontig éterrel hígítjuk. Állás közben —i25°^on N-izopropil-,2-i(.2-hidroxi-.l-inaiftil)-2-(4--hidroxifenil)-etilamin-(hidrokloridot kapunk, op. 246° (bomlás közben), azonos az 1. példában leírt anyaggal. A kiindulási anyagot a következőképpen állítjuk elő: (b) 10 g p-acetoxibenzaldéhid és 11 g nitrometán 50 ml etano'llal készített és hűtött oldatához 28 ml 1,0%-os vizes nátriumihidroxid-oldatot adunk olyan ütemben, hogy a reakció hőmérséklete ne emelkedjen 0° fölé. A hozzáadagolás után 236 ml 2%-os vizes ecetsav-toldatot adunk hozzá és a reakcióélegyet 4 óra hoszszat 0°-on tartjuk. A reákcióelegyet éterrel extraháljuk, az éteres kivonatokat vízzel mossuk, nátriumszulfát felett szárítjuk és csökkentett nyomáson bepároljuk. így nehéz olaj formájában 2-(4-acetoxifenil)^24iidroxinitroetánt kapunk. (c) 12,Í5 g 2-<(4-aeetoxifenil)-2-lhidroxinitroétán oldatát 450 ml aeetoriban, amely még 5% aktívszenes palládium-katalizátort tartalmaz, hidrogénatmoszférában rázatunk 49 óra hoszszát 61 ,i5 atm. nyomáson, szobahőmérsékleten. A reákcióelegyet szűrjük és a szűredékhez 5 g oxálsavat adunk. A kapott oldatot csökkentett nyomásion bepároljuk, miközben a hőmérsékletet 38° alatt tartjük. így fehér szilárd anyag formáj álban N-izopropil-2-i(4-acetoxifenil)-2-hidroxietilamin'-oxalátpt kapunk, op. 212—-214°. 27. példa: (a) 0,8 ml aceton és 2,79 g 2-(4Hhidroxifenil)-2-(2-thidroxi-l-náftil)-etilamm-hidroklorid (előállítva a szabad aminból, op. 214—218°) 50 ml etanollal készített oldatához hozzáadunk nyomnyi mennyiségben tömény sósavat. Az elegyet ezután 1. óra hosszat visszafolyatás közben forraljuk, majd hagyjuk lehűlni. A reakcióelegyhez 0,25 ml sósavat adunk, majd aktív szenes palládium katalizátor jelenlétében 20 atm. nyo-5 máson hidrogénezzük, amíg 0,01 mól hidrogén abszorbeálódik. A reákcióelegyet szűrjük, a katalizátort eltávolítjuk és a szűredékhez abszolút étert adunk. A keletkezett szilárd anyagot szűréssel elkülönítjük és foszforpentoxid 10 felett szárítjuk 100°-on és 2 Torr nyomáson. Így N-izopropil-2-(2-hidroxi-l-naftil)-2-(4-hidroxifenil)-etilamin-hidrokloridot kapunk, op. 246° (bomlás közben). Analóg módon kapjuk a megfelelően heiyet-15 tesített 2,2-diariletilaminokiból és acetonból a következő vegyületeket: (b) N-Í2opropil-2-(2-hidroxi-l-naftil}-2-(4-:klói> feniD-etilamin-hidroklorid, op. 222° (bomlás közben). 20 ,(C

) N-izopropil-:2-(2-hidroxi-l-naftil)-2-(4-metoxifenil)-etilamin, hidroklorid, op. 236° (bomlás közben). " ' ~ ' • (d) N-2-butil-2-H(2--hidroxi-l-naftil)-2-(4-hidroxiíenilj-etilaminnhidroklorid, op. 229° (bomlás 25 közben). (e) N-izopropil-2-(2,8-dinidroxiil-naffil)~2-fenetilamin-hidroklorid, op. 238° (bomlás közben). (f) N-izopropil-2-i(2-hidroxi-l-naftil)-1

2-(4-Jiidroxi-3-metoxifeml)-etilamin-ihidrokloirid, op. 200° 30 (lassú bomlás közben). Az előbbiekben már szó esett arról, hogy az I. képletű vegyületek értékes farmakológiai tulajdonságokkal rendelkeznek, melyek alapján azok gyógyszerként használhatók, különösen arritímiás állapotok kezelésére. Ezt az arritimia-ellenes tulajdonságot pl. az alábbi I. Táblázatban foglalt vegyületek esetén Somani & Lum [J. Pharmacol. Exp. Ther. 147, 194—204 (1964)] kísérleti módszerének alkalmazásával mutattuk ki. Ennék során ouabain-által kutyákon előidézett ventrikluláris (kamrai) tadhikardiát normalizáltunk a szóbanforgó vegyületekkel, mimellett a vegyületet vagy intra-45 vénásan (iv.) vagy intraduodenálisan (i-d.) alkalmaztuk. A hatásos adag nagyságát és a hatás terjedelmét is feltüntetjük az I. Táblázatban. 35 40 50 I. Tábla izat A vizsgált vegyületnek A hatásos adag Hatásterjedelem a kísérleti állatokon megfelelő példa száma nagysága m g/kg Hatásterjedelem a kísérleti állatokon 55 1. példa 1,8—14,6 i.v. 5/5 2. példa 3,0 i.v. 2/5 3. példa 3,0— 6,0 i.V. 2/2 ' 60 5. példa 6,0 i.V. 2/2 60 6. példa 1,0— 4,0 i.v. 5/5 24-a példa 1,0 i.v. 1/1 20,0 i,d. 2/3 10. példa 7,0— 7,5 i.v. ,2/2 65 12. példa 3,0 i.V. 2/4 9