158562. lajstromszámú szabadalom • Eljárás legalább részben üvegszerű anyagból álló tárgyak erősítésére
7 158562 Ha a bevonó kompozíciót ömlesztett állapotban visszük fel lehűtött üvegfelületre, akikor az fényesítő (polírozó) hatást' igyekszik kifejteni a felületre, úgyhogy ennek az eljárási nfódnak is megvan a maga előnye. A találmány megvalósításánál számos bevonási mód között választhatunk a bevonat felvitelénél. Emellett természetesen figyelemibe kell venni a kompozíció összetevőinek minexnűségét. így pl. a bevonó anyagokat akár fröcscsentett, akár gőz állapotban hozhatjuk érintkezésbe az alappal, így a bevonó anyagokat vákuumban is rápároíogtathatjuk. Ily módon vastag vagy igen vékony, egyenletes vastagságú amorf rétegeket képezhetünk. Az egyes komponenseiket akár egyszerre, akár pedig egymás után fröccsenthetjük a felületre, aminek mértékét a felvitel alatt szabályozni lehet. A bevonást el lelhet végezni a legalább részben üvegszerű tárgy bemerítésével is. Eképpen meglehetősen vastag bevonatokat létesíthetünk olyan üvegből, melynek olvadási hőfoka alacsonyabb, mint az alapé. így pl. az alapot vagy ennek egyik felületét, melyet be akarunk vonni, ömlesztett sókba meríthetjük kristályos bevonat vagy aránylag lágy üvegből álló bevonat létesítésére. Valamely bevonat különböző összetevőit különböző bevonó módszerekkel is fel lehet vinni, akár egyidejűleg, akár egymás után. így pl. az egyik összetevőt vákuumban elpárologtatva, a másikat pedig merítéssel vagy fröcscsentéssel vihetjük fel. A tényleges kísérleteknél a bevonatok képzése céljából közönséges üvegre SiO-ot és CaSiOa-ot fecskendeztünk, amit AglCl + iNaOH szuszpenzióba való merítés követett, majd a fázis^szétválasztás elindításához hőkezelést alkalmaztunk. Azt tapasztaltuk, hogy amikor a hőkezelést alacsony hőmérsékleten végeztük, a végleges bevonat fotográfiai tulajdonságokat mutatott. A fázistranszformáció főleg abból állt, hogy egy új kristályos fázis jelent meg. Ha a hőkezelést magasabb hőmérsékleten foganatosítottuk, akkor a végső bevonat fototróp tulajdonságokkal rendelkezett, vagyis az, növekvő erősségű fénynek kitéve, (megfordítható módon) kevésbé fényáteresztővé vált. Az eredeti átlátszóság a fénybesugárzás erősségének csökkentével magától helyreállt. A magasabb hőmérsékleten végzett hőkezelés hatására fellépő fázistranszformiáció főként egy új üvegszerű fázis meg jelenéséiben mutatkozott. Számos esetben a fázistranszforimációt elő lehet segíteni a bevonó kompozícióhoz adott serkentőszerrel. Ennek hatása abból áll, hogy csökkenti a fázistranszformáeiához szükséges időt, vagy pedig elindítja a fázistransz'formácipft olyan üvegekben, amelyeket elméleti okokból megbonthatatlanokinak szoktak tekinteni. Serfeentőszerekként főleg a következő elemek oxidjait említjük: Ti, Mn, Cu, Co, Cd, Ni, AI, Zr, Rb, Fe, Mg, Be, V, valamint ritka föld-fémek és nemes fémek. A kiválasztás adott esetben azon alapszik, hogy a serkentőszer kationjának vegyértéke különbözzék ama 5 új fázisok kationjainak vegyértékétől, amelyek képződését elő akarjuk segíteni. Az említett serkentőszereket a bevonó hártya komplex fázisaiban levő egyéb vegyületekkel egyesíthetjük, vagy pedig azok külön fázist képezhet-10 nek. így pl. Si02 -ból, Al 2 0,'{-ból és Na 2 04jól képezett hártyát, melyben a fázisok szétválása rendszerint 800 C°-on végzett 10 órai hevítés után következik be, ugyanezekre a fázisokra lehet szétválasztani 700 C°^on történő 1 órai 15 kezeléssel, ha 2 súly% TiC>2-ot viszünk be. akkor azonban a végleges hártya olyan fázist tartalmaz, amely csáknem kizárólag TiC^ból áll, rutil alakjában. A bevonatiban a fázistranszfonmációt előse-20 gíthetjük úgy is, hogy a bevonóhártyát hanghullámoknak vagy 10 000-nél nagyabb frekvenciájú, sőt 10 millió frekvenciáig is terjedhető uitraszonikus hullámoknak tesszük ki. Ezt a kezelést egyéb kezeléssel, pl. hőkezeléssel 25 kombinálhatjuk. Azt tapasztaltuk, hogy ily módon a fázisok kezdeti szétválását, akár üvegszerű, akár kristályos fázisokról van szó, erősen fel lehet gyorsítani. Ezenfelül ezzel az eljárással némelykor szokatlan krisztallográfiás i>0 fázisokat kaphatunk, így cink, kadmium és oxidjaik esetében. A hullámokat célszerűen elektrosztrifccióval vagy piezoelektromos úton vagy báriuimtitanát generátorokkal hozihatjuk létre, rendkívül nagy frekvenciák esetén pe-35 dig magnetosztrifccióval, folytonos mágneses tér és nagyfrekvenciás mágneses tér egymásrahélyezésével. Ilyenkor az utóbb említett tér plolyan acéllemez fajlagos frekvenciájával rezeg, amely a bevonó hártyával ellátott üveg vagy 40 egyéb anyagú alap felületével párhuzamosan van elhelyezve. A nagyfrekvenciás tér azonban magának a hártyának a fajlagos frekvenciájával is rezeghet. Adott esetben 50 és 3000 watt/m2 között változó villamos energiát al-45 kalmaztunk. A felhasznált energiától függően a fázis-szétválás sebessége 10—lüOO-szeresére növekedett. A találmány szerint előállított bevonó hártya a hő- vagy egyéb kezelés következtében más hőkiteriedési együtthatójú lehet, mint az uvegszerű vagy részben uvegszerú alap Ha a hőkiterjedési együttható az alapénál nagyobb, akkor a találmány alkalmazása azzal a további 5,t> előnnyel is jár, hogy a bevont alapfeluletben nyomófeszultsegeket kelt vagy azokat növeli. Megengedhető azonban a bevonatnak az alapénál kisebb hőkiterjedési együtthatója is, mert a bevonatnak az a hatása, hogy az alap 6° felszíni repedéseinek továbbterjedését megakadályozza vagy csökkenti, erősebb lehet az alapfelület nyomófeszültségedt csökkentő vagy ugyanott a húzófeszultségeket létrehozó hatásnál, úgyhogy végeredményben az a^p húzóii-j szilárdsága mégis javul 4
