158541. lajstromszámú szabadalom • Eljárás víz, vagy más folyadékok számára való medencék, vagy tárolók szigetelésére

3 158541 4 gasztható műanyag fóliáikat, mint amilyen pél­dául a polietilén, vagy polipropilén, használ­nak. A fólia és a betonfal között ilyenkor sem­mi féle kapcsolat sincs, tehát a fólia a kis nyí­lásokat és repedéseket biztonságosan áthidalja. Hátránya azonban, hogy a felhasznált hőre lá­gyuló műanyag rendikívül kényes minden pontszerű, vagy élterhelésre, és a betonban levő kis szemcsék, vagy a szigetelés és a beton kö­zött bennmaradó, vagy bejutó szilárd szemek hideg^folyást és ezzel a fólia átszakadását okoz­hatják. A másik csoportba tartozó eljárásmódok sze­rint a tároló felületén kenéssel, szórással, vagy mázolással hidegen keményedő műgyanta be­vonatot alakítanak ki. Ivóvíz tárolásához egész­ségügyi előírásból, csak epoxi, poliuretán, vagy különleges poliészter gyanták használhatók. A bevonatok készülhetnek oldószerrel, vagy oldó­szer nélkül diszperzióval. Az oldószeres és a vizes diszperziós bevonatok az oldószer és a víz elpárolgása következtében porózusak, ezért a kellő vízzárás eléréséhez belőlük több réteget kell felvinni. Az ilyen bevonatok eredményes­ségének előfeltétele, hogy az egyes rétegek mind a beton felületéhez, mind egymáshoz ki­fogástalanul tapadjanak, ami azonban nem könnyen elérhető követelmény. Az oldószeres gyanták tűz és robbanás veszélyesek, felhordá­sukhoz különleges Tendszafoályidk szükségesek. A diszperziós bevonatok erősebben pórusosak. A kent bevonatok töltőanyaggal készülnek, ami köztudomásszerűen a réteg merevségét és ezzel meghibásodásának lehetőségét fokozza. Ismeretesek a tároló falán kialakított, üveg­szál erősítésű poliészter, vagy epoxi gyanta be­vonatok is. Mivel üvegszál tartalmuk miatt nyúlóképességük korlátozott, az alatta levő be­tont repedésmentesen kell méretezni. Ennek következtében e bevonatok költségeseik, s mivel a szigetelő rétegek a tárolóban alakulnak ki és ahhoz a gyanta keményedését ki kell várni, készítésük időtrabló. A találmány célja volt az említett tárolók számára olyan műanyag szigetelés létrehozása, amely tökéletesen vízzáró, a beton repedéseket biztonságosan áthidalja, elemei előregyártva készíthetők, kialakítása, ragasztással, egyszerű és gyors, ragaszthatóvá teszi a polietilén fóliát, és silányabb minőségű műanyagok is felhasz­nálhatók. A találmány célját több rétegű, részben elő­regyártott szigetelőrendszerrel érik el. A szige­telőrendszer erőjátéka elméleti megfontolások­kal követhető és egyszerű méretezési feltéte­lek dolgozhatók ki. A találmány lényege abban van, hogy a szi­getelésre kerülő, különösén beton felületen, kis szakító és nyíró szilárdságú, lágy ragasztóréte­get alakítunk ki. A ragasztórétegre többszöri rétegű, olyan burkolatot viszünk fel, amely külső nagy nyúlóképességű, tökéletesen vízzáró rétegből és belső nagy húzószilárdságú, kis nyú­lóképességű vázerősítő rétegből összedolgozva, előregyártva van. A találmány értelmében úgy járunk el, hogy a szigetelendő felületen, célszerűen oldószer mentes, hőre keményedő műgyantából, célsze­rűen lágyított, modifikált epoxi, vagy kátrány­epoxi gyantából ragasztóréteget alakítunk ki. Arra hőre lágyuló műanyag fóliából és abban részben beágyazott vázerősítő rétegből előre­gyártva összedolgozott burkolatot viszünk fel. A hőrelágyuló műanyagfólia lehet valamilyen poliolefin, mint a polietilén, polipropilén, vinil­származék, vagy polifluoretilén, vagy poliamid. A vázerősítő réteg természetes vagy mestersé­ges szilikát szál, vagy szövet, célszerűen üveg­szál vagy szövet, ami a műanyag fóliában rész­ben, célszerűen annak félvastagságáig úgy van beágyazva, hogy abból részben, célszerűen szin­tén félvastagságnyira kiáll. A vázerősítő réteg beágyazása a műanyagfóliába történhet annak gyártása során, például extrudálással, dubliro­zással, kalanderezéssel, vagy történhet a már kész fóliába, például etoge sajtolással, vagy meleg behengerléssel. A szilikát szál, vagy réteg elfoglalhatja a fólia egész felülétét, vagy lehet csíkokban, vagy diagonálisan, vagy foltokban elhelyezve. A szilikát szál, vagy szövet lehet felületkezelt vagy anélkül. A találmány értelmében a többrétegű szige­telőrendszer eredményességének előfeltétele, hogy a ragasztóréteg határ szakító szilárdsága sokkal kisebb, viszont szakítási nyúlása lénye­gesen nagyobb legyen a szilikátvázas fólia ré­tegnél. Az egyes rétegek szakadási nyúlóképessége és szakító szilárdsága a találmány szerint a kö­vetkező összefüggéseket elégíti ki. Fhl ^^hí', s hf. ^ >s h2', £h!> £ h9 £hi a hőre lágyuló műanyag fólia; «/,2 a szi­likát réteg; «/„, a ragasztóréteg nyúlási határ­érték. Továbbá ^ÍOM; °h?, « a hi\ °hl^> a h:\ ahol "hl a hőre lágyuló műanyag fólia: ah2 a szi­likát réteg; oh:t a ragasztóréteg szakító szilárd­ságának határértéke. A találmány szerint az aljzaton — beton fe­lületen — a ragasztóréteg helyezkedik el, azon a műanyagfóliába beágyazott szilikátváz kiálló része, majd a szigetelő fólia réteg. A legkisebb szakító szilárdsága így a ragasztórétegnek van, közte és a szilikátváz felső síkja fölött fokoza­tos átmenet alakul ki, a legnagyobb szakítási nyúlással a felső, szilikát váz mentes fóliarész rendelkezik. Az aljzatban, betonban létrejövő repedés következtében a ragasztó rétegben 10 15 20 25 SO 35 40 45 50 55 60

Next

/
Thumbnails
Contents