158541. lajstromszámú szabadalom • Eljárás víz, vagy más folyadékok számára való medencék, vagy tárolók szigetelésére
3 158541 4 gasztható műanyag fóliáikat, mint amilyen például a polietilén, vagy polipropilén, használnak. A fólia és a betonfal között ilyenkor semmi féle kapcsolat sincs, tehát a fólia a kis nyílásokat és repedéseket biztonságosan áthidalja. Hátránya azonban, hogy a felhasznált hőre lágyuló műanyag rendikívül kényes minden pontszerű, vagy élterhelésre, és a betonban levő kis szemcsék, vagy a szigetelés és a beton között bennmaradó, vagy bejutó szilárd szemek hideg^folyást és ezzel a fólia átszakadását okozhatják. A másik csoportba tartozó eljárásmódok szerint a tároló felületén kenéssel, szórással, vagy mázolással hidegen keményedő műgyanta bevonatot alakítanak ki. Ivóvíz tárolásához egészségügyi előírásból, csak epoxi, poliuretán, vagy különleges poliészter gyanták használhatók. A bevonatok készülhetnek oldószerrel, vagy oldószer nélkül diszperzióval. Az oldószeres és a vizes diszperziós bevonatok az oldószer és a víz elpárolgása következtében porózusak, ezért a kellő vízzárás eléréséhez belőlük több réteget kell felvinni. Az ilyen bevonatok eredményességének előfeltétele, hogy az egyes rétegek mind a beton felületéhez, mind egymáshoz kifogástalanul tapadjanak, ami azonban nem könnyen elérhető követelmény. Az oldószeres gyanták tűz és robbanás veszélyesek, felhordásukhoz különleges Tendszafoályidk szükségesek. A diszperziós bevonatok erősebben pórusosak. A kent bevonatok töltőanyaggal készülnek, ami köztudomásszerűen a réteg merevségét és ezzel meghibásodásának lehetőségét fokozza. Ismeretesek a tároló falán kialakított, üvegszál erősítésű poliészter, vagy epoxi gyanta bevonatok is. Mivel üvegszál tartalmuk miatt nyúlóképességük korlátozott, az alatta levő betont repedésmentesen kell méretezni. Ennek következtében e bevonatok költségeseik, s mivel a szigetelő rétegek a tárolóban alakulnak ki és ahhoz a gyanta keményedését ki kell várni, készítésük időtrabló. A találmány célja volt az említett tárolók számára olyan műanyag szigetelés létrehozása, amely tökéletesen vízzáró, a beton repedéseket biztonságosan áthidalja, elemei előregyártva készíthetők, kialakítása, ragasztással, egyszerű és gyors, ragaszthatóvá teszi a polietilén fóliát, és silányabb minőségű műanyagok is felhasználhatók. A találmány célját több rétegű, részben előregyártott szigetelőrendszerrel érik el. A szigetelőrendszer erőjátéka elméleti megfontolásokkal követhető és egyszerű méretezési feltételek dolgozhatók ki. A találmány lényege abban van, hogy a szigetelésre kerülő, különösén beton felületen, kis szakító és nyíró szilárdságú, lágy ragasztóréteget alakítunk ki. A ragasztórétegre többszöri rétegű, olyan burkolatot viszünk fel, amely külső nagy nyúlóképességű, tökéletesen vízzáró rétegből és belső nagy húzószilárdságú, kis nyúlóképességű vázerősítő rétegből összedolgozva, előregyártva van. A találmány értelmében úgy járunk el, hogy a szigetelendő felületen, célszerűen oldószer mentes, hőre keményedő műgyantából, célszerűen lágyított, modifikált epoxi, vagy kátrányepoxi gyantából ragasztóréteget alakítunk ki. Arra hőre lágyuló műanyag fóliából és abban részben beágyazott vázerősítő rétegből előregyártva összedolgozott burkolatot viszünk fel. A hőrelágyuló műanyagfólia lehet valamilyen poliolefin, mint a polietilén, polipropilén, vinilszármazék, vagy polifluoretilén, vagy poliamid. A vázerősítő réteg természetes vagy mesterséges szilikát szál, vagy szövet, célszerűen üvegszál vagy szövet, ami a műanyag fóliában részben, célszerűen annak félvastagságáig úgy van beágyazva, hogy abból részben, célszerűen szintén félvastagságnyira kiáll. A vázerősítő réteg beágyazása a műanyagfóliába történhet annak gyártása során, például extrudálással, dublirozással, kalanderezéssel, vagy történhet a már kész fóliába, például etoge sajtolással, vagy meleg behengerléssel. A szilikát szál, vagy réteg elfoglalhatja a fólia egész felülétét, vagy lehet csíkokban, vagy diagonálisan, vagy foltokban elhelyezve. A szilikát szál, vagy szövet lehet felületkezelt vagy anélkül. A találmány értelmében a többrétegű szigetelőrendszer eredményességének előfeltétele, hogy a ragasztóréteg határ szakító szilárdsága sokkal kisebb, viszont szakítási nyúlása lényegesen nagyobb legyen a szilikátvázas fólia rétegnél. Az egyes rétegek szakadási nyúlóképessége és szakító szilárdsága a találmány szerint a következő összefüggéseket elégíti ki. Fhl ^^hí', s hf. ^ >s h2', £h!> £ h9 £hi a hőre lágyuló műanyag fólia; «/,2 a szilikát réteg; «/„, a ragasztóréteg nyúlási határérték. Továbbá ^ÍOM; °h?, « a hi\ °hl^> a h:\ ahol "hl a hőre lágyuló műanyag fólia: ah2 a szilikát réteg; oh:t a ragasztóréteg szakító szilárdságának határértéke. A találmány szerint az aljzaton — beton felületen — a ragasztóréteg helyezkedik el, azon a műanyagfóliába beágyazott szilikátváz kiálló része, majd a szigetelő fólia réteg. A legkisebb szakító szilárdsága így a ragasztórétegnek van, közte és a szilikátváz felső síkja fölött fokozatos átmenet alakul ki, a legnagyobb szakítási nyúlással a felső, szilikát váz mentes fóliarész rendelkezik. Az aljzatban, betonban létrejövő repedés következtében a ragasztó rétegben 10 15 20 25 SO 35 40 45 50 55 60
