158528. lajstromszámú szabadalom • Eljárás monolitikus félvezető eszközök előállítására

7 158528 8 Általában az előzőkben ismertetett mindegyik diffúziós lépésnél tapasztalni fogunk a diffundált szennyezéseknél bizonyos újraelosztást. Különö­sen várható, hogy a bázis-emitter átmenet alatt levő bázis-kollektor átmenet rész elmozog kb. 0,6—07 mikron végleges mélységig, az epitaxiális réteg felületétől számítva. Megjegyezzük, hogy az 1—7. ábrák két szige­telt tranzisztor részeit mutatják vázlatosan. Nyilvánvaló, 1 ogy különböző elrendezések va­lósíthatók meg, hogy tényleges villamos kontak­tust hozzunk létre a félvezető zónákkal és hogy a funkcionális elemek integrált elrendezéseivel összeköttetéseket hozzunk létre, hogy ezáltal in­tegrált áramköri eszközöket képezzenek. Egy kü­lönösen előnyös gyártási technikánál az összeköt­tetések elkészítésére nyalábolt vezeték technoló­giát lehet alkalmazni, amilyent M. P. Lepselter 3,3,35.338 számú USA szabadalmi leírása ismer­tet. A találmány tárgyának egy második kiviteli alakja, amelyet a 8., 9., 10., és 11. ábrák mutat­nak, a funkcionális elemek közötti villamos szi­getelést a P—N átmenetes térvezérlésű eszközök kiürített rétege segítségével biztosítjuk. Ennél a második kiviteli alaknál a gyártás kez­deti lépései megegyeznek az első kiviteli alaknál ismertetett lépésekkel, egészen a vékony epita­xiális réteg kialakításáig, vagyis addig, amit az 1., 2. és 3. ábrákkal kapcsolatban leírtunk. Ez azt jelenti, hogy kb. egy mikron vastagságú N-típusú epitaxiális réteget alakítunk ki a P-típusú szub­sztrátum felett, amelyben N-típusú eltemetett réteget képeztünk ki. Ezután, amint azt a 8. ábra mutatja, N-típusú 81 és 82 mély kontakt zónákat formálunk leg­alább részben az epitaxiális 24 rétegen keresztül, szelektív diffúziós technika segítségével. Egyet­len, egy mikron vastagságú epitaxiális réteg szá­mára a 81 és 82 zónákat tipikusan egy kezdeti kb. 0,6 mikronos mélységig lehet diffundáltatni. Bizonyos további diffúzió elkerülhetetlenül be­következik a későbbi hőkezelés folyamán. Amint a 9. ábrán látható, P-típusú nem-sze­lektív bázis diffúziót végzünk ezután az epita­xiális 24 réteg teljes felületébe és ezáltal abban kialakítjuk a P-típusú 85, 86 és 87 zónákat. Ugyanúgy, mint az első kiviteli alaknál, ennek a nem-szelektív diffúziónak koncentrációja elő­nyösen szabályozott, hogy megakadályozzuk a 81 és 82 zónák P-típusú zónává, vagy intrinsic zónáivá való átalakulását és tipikusan kb. 0,5 mikronosmélységig végezhető a diffundáltatás. Amint a 10. ábra mutatja, egy végső szelektív N-típusú diffúziót végzünk, ugyanúgy, mint az első kiviteli alaknál és ezzel kialakítjuk a 89 és 90 emitter zónákat stb. A 11. ábra mutatja az eredményként kapott oxiddal borított struktúrát és a szilíciumtest megfelelő helyein elhelyezett fémkontaktusokat. Különlegesen előnyös technika a szilíciumon a villamos kontaktusok elkészítésére és a funkcio­nális elemek közötti összeköttetések létrehozá­sára az ismert nyalábolt vezetékes technológia alkalmazása. A 11. ábrával kapcsolatban megjegyezzük, hogy a P-típusú 86 zóna, az N-típusú 93 zóna és a P-típusú 94 szubsztrátum P—N átmenetes tér­vezérlésű tranzisztornak tekinthető. Következés­képpen, ha a 93 zónához képest eléggé negatív potenciált helyezünk mindkét P-típusú 86 és 94 zónára a 95, ül. 96 fémkontaktusok útján, mind­két záróirányban előfeszített P—N átmenet ki­ürített tartományai teljes miértekben kiterjed­nek a 93 zónára. Ez azt jelenti, hogy a 93 zóna kiürített állapotában nagy impedanciát jelent a rajta oldal irányban folyó áram számára és vil­lamos szigetelés jön létre a két szomszédos funk­cionális elem között. Hogy ez a szigetelési forma lehetséges a vé­kony epitaxiális réteg következtében, az az alábbi elemzésből tűnik ki. Egy N-típusú és egy mikron vastagságú és kb. 0,5 ohm-centiméter ellenállású epitaxiális réteg esetén benne az ionizált szeny­nyezés koncentráció kb. 1,2X1016 értékű. P-típu­sú diffúzióval, amelynek felületi koncentrációja kb. 3X1019 szennyezés és kb. 0,5 mikron mélyen van diffundáltatva az epitaxiális rétegbe, az eredményként kapott P—N átmenetnél a teljes kiürített rétegvastagság kb. 0,5 mikron, amely elsősorban a nagyellenállású N-típusú 93 zónába nyúlik be kb. három voltos záróirányú előfeszült­ségnél. Vagyis a P—N átmenetes térvezérlésű tranzisztor ki van iktatva és ilyen módon tény­leges villamos szigetelést jelent már jóval ko­rábban, még mielőtt bármelyik szomszédos P—N átmenetnél lavina letörés következnék be. A diódák, kondenzátorok és térvezérlésű esz­közök gyártására szolgáló módszereket itt nem tárgyaltuk, mert az ezek és más funkcionális elemek előállítására szolgáló módszerek a fenti leírás alapján a szakemberek számára kézen­fekvőek. Hasonlóképpen, a P-típusnak N-típussal és az N-típusnak P-típussal való helyettesítése a fent ismertetett kiviteli alakinál, íhogy ezáltal lehetővé váljék P—N—P bipoláris tranzisztorok és komp­lementer struktúrák elkészítése, a szakember számára szintén kézenfekvő. Nyilvánvaló továbbá szakemberek számára, hogy a szilárd halmazállapotban végzett diffú­ziós művelet ion bevitellel is helyettesíthető, amint arra már az előzőkben utaltunk, a félve­zető eszközbe a szennyezések szelektív és nem szelektív bevezetéséhez. Az ion bevitel szakterü­leten általánosan ismert és azt többek között J. T. Burrill és Tsai „Ion Implantation as a Pro­duction Technique" című cikke (IEEE Transac­tion on Electron Devices, Vol. ED—14 No. 1. 1967. január) továbbá L. N. Large and R. W. Biokneil „Ion-Implantation Doping of Semicon­ductors" című cikke (Journal of Material Scien­ce, Vol. 2, 589. old., 1Í967) ismerteti. Ugyanebben a témakörben mozog a 3 341 754 számú USA szabadalmi leírás is. 10 15 20 25 S0 35 40 45 50 55 60 4

Next

/
Thumbnails
Contents