158521. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cseppfolyós kéntrioxid stabilizálására
158521 3 4 A cseppfolyós kéntrioxidhoz a stabilizátort 100:1—100:2 térfogat arányban, illetve 100:0,55—100:1 súly arányban adagoljuk. A stabilizátor hatóanyagtartalma legalább 85'%, szabad kénsavtartalma általában néhány tized %,' de egész % nagyságrendű is lehet. A találmány szerinti eljárás előnye, hogy az ismert stabilizálószerek bekeverésével járó intenzív kémiai reakciót és így a stabilizálás veszélyességét kiküszöböli. A találmány szerinti eljárásban alkalmazott alkil-benzol-szulfonsavak ui. mint szulfonált termékek a cseppfolyós kéntrioxidba bekeverve az ismert stabilizáló szerekhez képest lényegesen kisebb exoterm hatást idéznek elő, kevesebb hőmennyiség szabadul fel s így a stabilizálás kivitelezése sokkal biztonságosabbá válik. A találmány szerinti eljárás másik előnye, hogy míg a legtöbb stabilizálási módszer szerint a cseppfolyós kéntrioxid csak minimális mennyiségű (0,01—0,1%) kénsavat tartalmazhat, a találmány szerinti eljárás a legfeljebb 10% kénsavat tartalmazó kéntrioxid stabilizálását is lehetővé teszi, úgy, hogy az a-módosulat képződését teljesen visszaszorítja, s a több hónapra befagyasztott kéntrioxid 40 C°-on 20 percig tartó kiolvasztásnál legfeljebb 16% marad polimerizált alakban, amely azonban 45 C°-on teljesen felolvad. A találmány szerinti eljárás kivitelezésénél a frissen desztillált folyékony kéntrioxid és a stabilizáló szer összekeverését a szükséges arányban, folyamatosan végezzük. Az így kapott oldat minimális mennyiségű sötét csapadékot tartalmaz, amely dekantálással eltávolítható. A hatásosan stabilizált kéntrioxid barnás színű lesz, ami azonban a kéntrioxid felhasználhatósága szempontjából teljesen közömbös. A találmány szerinti eljárás kiviteli módját közelebbről az alábbi példák szemléltetik. 1. példa: Egy lombikba állandó keverés mellett 100 ml folyékony kéntrioxidot és 1 ml (0,55 súly%) dodecil-benzolszulfonsavat adagolunk. A dodecilbenzol-szulfonsav hatóanjragtartalma 90%, szabad HvSO/i-tartalma 5%. Az oldatot ülepítjük, dekantáljuk, a tiszta oldatból 10 ml-t üvegampullába öntünk és az ampullát leforrasztjuk. A lezárt ampullát 30 C°-on tartjuk, majd 40 C°-os termosztátba helyezzük. A stabilizálás hatásosságát a képződött polimerizátum %-os mennyiségével értékeljük, amit, ismételt hűtési-melegítési ciklus után az ampullában vizuálisan állapítunk meg. 1. táblázat s szám stabilizálástól polimerizáció n .eltelt idő, nap foka, % 0 0 0,0 1 1 7,5 2 2 10,0 5 12,0 4 6 13,0 5 7 14,5 6 14 15,0 7 31 15,3 8 61 15,5 2. példa: Az 1. példában leírtak szerint járunk el, de a stabilizátor dodecilbenzolszulfonsav-tartalma 97%, szabad H2 SO/ ( -tartalma 0,4%. Az ismételt hűtési-melegítési ciklusban kapott polimerizációs fokot az alábbi táblázat szemlélteti. 2. táblázat s szám stabilizálástól polimerizáció n eltelt idő, nap foka, % 0 0 0,0 1 1 6,0 2 2 6.5 3 6 7,1 4 7 7,4 5 8 7,8 6 14 8,1 7 31 8,3 8 61 8,5 3. példa Egy lombikba állandó keverés mellett 100 ml folyékony kéntrioxidot és 2 ml (1 súly%) dodecilbenzolszulfonsavat adagolunk. A dodecílbenzolszulfonsav hatóanyagtartalma 97%, szabad H,SCVtartalma 0,4%. Az ismételt hűtési-melegítési ciklusban kapott eredmények a következők: 3. táblázat •iklus szám stabilizálástól polimerizáció n eltelt idő, nap foka, % 0 0 0,0 1 1 1.0 2 2 3.0 3 6 3,2 4 7 3.6 5 8 3.7 6 14 3.8 7 Ol 3.8 8 61 4,0 példa: Az 1. példában leírtak szerint 100 ml folyékony kéntrioxidot és 1 ml 320 átlag molekulasúlyú alkil-benzol-szulfonsavat elegyítünk. A 10 15 20 25 S0 35 40 45 50 55 60 2
