158516. lajstromszámú szabadalom • Diódás modulátor, előnyösen impulzusmodulátor

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL BÄPÄI SZOLGALATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1968. XI. 19. (TA—994) Közzététel napja: 1970. IX. 03. Megjelent: 1971. IX. 15. 158516 Nemzetközi osztályozás: H 03 k 7/02 .^sasÄiii^ ISWÍf \ Feltalálók: Dr. Berceli Tibor tudományos osztályvezető, 55%, Budapest, Dr. Gonda József tudományos főmunkatárs, 15%, Budapest, Kosáry Lajos tudományos munkatárs, 30%, Dunakeszi Tulajdonos: Távközlési Kutató Intézet, Budapest Diódás modulátor, előnyösen impulzusmoduíátor Nagyfrekvenciás berendezésekben gyakran alkalmaznak impulzus amplitudó-miaduiMefót. Az impulzus amplitúdó-moduláció alapvetően kétféleképpen hozható létre. Az egyik megoldás szerint a moduláló jel egy oszcillátor ki- és bekapcsolásával létesíti a. modulációt. A másik megoldás szerint egy oszcillátor jelét valamilyen erősítő, vagy csillapító egységen vezetjük át és a .moduláló jel az egység erősítését vagy csillapítását változtatva hozza létre a modulációit. Az utóbbi megoldás számára a legegyszerűbb és műszakilag is az egyik legelőnyösebb áramkör a diódás modulátor, mélynek csillapítása a moduláló jel szintjétől függően változik. Impulzus üzemben nyitó üzemállapot esetén az ilyen modulátorok csillapításának viszonylag kicsinek (néhány dB), míg záró üzemállapot esetén viszonylag nagynak (néhányszor 10 dB) kell lennie. Ekkor a modulációs mélység nagy lesz, mely a decibelben kifejezett záró és nyitó csillapítás különbsége. Impulzus modulátoroknál további fontos követelmény, hogy a kapcsolási idő lehetőleg rövid legyen. A diódás modulátorok több előnnyel rendelkeznek: kapcsolási idejük rövid, felépítésük egyszerű, helyfoglalásuk kicsi és megbízhatóságuk igen jó. Az ismert megoldások szerint a diódát csőtápvonalban elektromos szempontból párhuzamosan helyezik el, a dióda egyik végét a csőtápvohalhoz, a dióda másik végét pedig 10 15 20 25 36 kapacitáson keresztül koaxiális tápvonalhoz csatlakoztatják. Az ilyen modulátorban csak Olyan dióda ad kedvező nyitó és záró csillapítást adott frekvencián, mely az ehhez szükséges paraméterekkel rendellkezilk. Ezért a diódákat szigorú tűréseknek megfelelően kell gyártani és minden frekvenciasávra külön diódatípust kell kifejleszteni. Modulációs célra rendszerint p-n átmenetű réteg- vagy tűs diódát és p-i-n átmenetű réteg-diódát használnak. A p^n átmenetű rétegdióda esetén a modulációs mélység közepes nagyságú (15—35 dB) és a kapcsolási idő is közepes hosszúságú (10—100 nsec). A p-i-n átmenetű rétegdiódával a modulációs mélység elég nagy (i2i5—30 dB), azonban a kapcsolási idő túl bosszú (0,1—4 jusec)._A p-n átmenetű tűs-dióda alkalmazásakor pedig a modulációs mélység kicsi (10—15 dB), viszont a kapcsolási idő elég rövid (1—10 nsec). A közölt adatok az ismert modulátor-elinendezéaben egy dióda alkalmazására vonatkoznak, mégpedig akkor, ha a frekvenciasávnak, a tápvonal 'méreteinek, valamint a csillapítás-követelményeknek megfelelő paraméterekkel rendelkezik. Az ismert megoldásoknak teháit két nagy hátránya van: egyrészt speciális diódát igényelnek, ^másrészt nagy modulációs mélység és 158516