158509. lajstromszámú szabadalom • Szerkezetek és elektrosztatikus porleválasztó felfogó elektródája porterhelésének egyenletesebbé tételére

158509 javítása, átalakítása esetén rendszerint csak ron­csolással távolíthatók el. Az elektrosztatikus porleválasztókban a fel­fogó-elektródákra tapadt porréteget ki kell hor­dani; ez a művelet a felfogó-elektródák időről­időre megismétlődő tisztítását igényli. A por he­lyes kihordásának egyik feltétele, hogy az elekt­róda tisztítása, vagyis a porréteg meglazítása a legkedvezőbb rétegvastagság elérése után kö­vetkezzék be. Túl korai lazítás esetén ugyanis a még vékony rétegek a gázáramba kerülnek s azo­kat a gázdinamikai erők szétroncsolják, miáltal ún. visszaporzás következik be s a port ismét le kell választani. A túlzottan vastag porréteg vi­szont a villamos paramétereket rontja. Hátrá­nyos végül, ha a porrétegek lazítása a felfogó­elektródák mindegyikénél egyidejűleg követ­kezük be, mert ezáltal a visszaporzás fokozódik. A legkedvezőbb rétegvastagság kialakulásának időigénye a leválasztótér mentén változó, mert a gázáram portartalma a porleválasztón való át­haladása közben egyre csökken, tehát a legked­vezőbb porrétegvastagság kialakulásának idő­igénye növekszik. Ezért a réteglazítás gyakori­ságának ebben az irányban csökkennie kellene. A használatos szerkezetek azonban ezt többnyire nem veszik figyelembe és a tisztítást állandó gya­korisággal végzik. Találmányunk célja az elektrosztatikus por­leválasztó házának, gázterelő szerkezetének és tisztító szerkezetének olyan kialakítása, amely a felfogó elektróda porterhelésének egyenletessá­gét, vagyis egyrészt a porréteg egyenletes vas­tagságát, másrészt a legkedvezőbb rétegvas­tagságnál bekövetkező tisztítását eredményezi. Találmányunk tárgya szerkezetek az elektro­sztatikus porleválasztó felfogó elektródája por­terhelésének egyenletesebbé tételére. Az elektro­sztatikus porleválasztó működésének részletes elméleti és gyakorlati tanulmányozása során azt tapasztaltuk, hogy a gázel'osztóráes, a porlevá­lasztó ház és a tisztító szerkezetek számára ta­lálható olyan szerkezeti megoldás, amely lehe­tővé teszi a felfogó elektróda portenhelése szá­mára az elméletileg elérhető optimum megkö­zelítését. Találmányunk szerint a gázelosztó rácsot egy­mástól függetlenül szerelhető, egyenként felfüg­gesztett rácstagokból készítjük, amelyeket alul rázórúddal fogunk össze s ezt a kalapácsos tisz­títószerkezet segítségével tisztítjuk a rájuk üle­pedett portól. Ezek az egymástól független rács­tagok a porleválasztó üzembehelyezése alkalmá­val végzett áramlásmérésekkel egymáshoz ké­pest oly módon állíthatók be, hogy a gázáramlás a tényleges üzemi viszonyok között egyenletes legyen; az eddig ismert megoldások esetében az üzemi tapasztalatok figyelembe vételére a kész berendezés esetében már nem volt lehetőség. Az egymástól független rácstagok könnyen ki­emelhetők a helyükből s így a porleválasztó ház a javítások céljára könnyen hozzáférhető, ami a ház tetőlapjának gáztömör és holttér nélküli 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 kiképzését teszi lehetővé. A házat tipizált oldal-és tetőpanelekből összehegesztve készítjük és a tetőpaneleket úgy képezzük ki, hogy a felfogó elektródák közvetlen felfüggesztésére legyenek alkalmasak, külön elektróda-tartók alkalmazása nélkül, amivel a felső káros tér megszüntethető. A háznak ilyen kialakítása azzal a nem várt to­vábbi előnnyel is együtt jár, hogy a ház súlya jelentékenyen lecsökken, valamint, hogy csupán egyfajta típuspanel-készlet kialakítása szükséges, amellyel tetszés szerinti méretű és teljesítményű porleválasztó alakítható ki. A kalapácsos elektróda-tisztítószerkezetet úgy tökéletesítettük, hogy a tisztítás gyakorisága a gázáramlási út mentén csökkenjen. Ha ugyanis a kalapácsos kopogtatón egynél több kalapácsot alkalmazunk, a felfogó elektródákra mért üté­sek száma tengely-fordulatonként a kalapácsok számával egyező. Kopogtatási helyenként tehát más-más kalapácsszámú kopogtatót alkalmazva, tisztítás gyakorisága kopogtatási helyenként más­más lehet. A gyakoriságok száma még változato­sabbá tehető, ha a kopogtató tengelyét több sza­kaszra osztjuk és a szakaszokat különböző fordu­latszámokkal forgatjuk. A találmány szerinti megoldás végül lehetővé teszi, hogy a kopogtatók a tengelyre különböző szögállásokban legyenek felékelve és így a kopogtatások az egyes kopog­tatási helyeken különböző időpontokban követ­kezzenek be. Ha a kopogtató kalapácsainak száma k és a kopogtatctengely percenkénti fordulatszáma n, akkor az ütések száma óránként, f=k-n-60 ütés/óra, és az ütések ismétlődésének időköze, vagyis a fellazítandó porréteg kialakulá­sának időtartama: T=60'f perc/ütés. Ha a kopogtató tengelyt két szakaszra osztjuk és az egyik szakasz ni = 1/2, a másikat n.j=l/8 percfordulattal forgatjuk, továbbá mindegyik tengelyen egy- és kétkalapácsos kopogtatókat al­kalmazunk, akkor az ütések száma óránként, ill. az ismétlődések időköze percekben: U2 1/2 1/8 1/8 2 1 2 1 60 30 15 7,5 1 2 4 8 n ford/perc k kalapácsszám f ütés/óra T perc/ütés A kalapácsos elektróda-tisztító szerkezetet to­vábbá kiegészítettük oly módon, hogy az a szóró­elektródák és a gázelosztó rács tisztítását is vé­gezze. A tisztítás gyakoriságának a porréteg időben változ' vastagságával való összhangba hozatala — amint erre a bevezetőben is rámutattunk — csak akkor kerülhet szóba, ha a porréteg a fel­fogó elektróda felületén eléggé egyenletes és így a porréteg vastagsága definiálható. Ezért a por­réteg egyenletes vastagságának és a tisztítás sza­kaszonként különböző gyakoriságának megvaló­sítására szolgáló szerkezetek funkciói egymást 2

Next

/
Thumbnails
Contents