158505. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés televízió vevőkészülék képcsövéhez, az elektronsugár képvisszafutás alatti kioltására

158505 3 4 A jövő az integrált áramköröké — ahol, mint ismeretes az induktivitások integrálhatósága megoldatlan — ezért a transzformátor és egyéb induktivitások nélküli kapcsolások létrehozása igen aktuális probléma. A félvezetők fejlődése lehetővé tette a transzformátor nélküli függőleges eltérítő-áramkörök tervezését, de itt problémaként jelentkezik a függőleges visszafutás kioltásához szükséges impulzus előállítása. Transzformátor nélküli kapcsolás esetében ugyanis nincs az áramkörben olyan nagyértékű induktivitás, melyen a viszszafutási áramváltozás a kioltáshoz szükséges impulzusnagyságot létre tudná hozni. Ilyen esetben a 40—80 V-os kioltóimpulzus előállításához bonyolult és drága erősítő kapcsolás szükséges, ezért a tervezők szívesebben választják a hagyományos transzformátoros megoldást még a hordozható, teljesen tranzisztorizált TV készülékeknél is, ahol nyilvánvaló a transzformátor nélküli kapcsolásnak a méretes súlycsökkenéssel járó előnye. A függőleges visszafutási kioltással (továbbiakban: képkioltás) kapcsolatos problémák megoldását adja az alább ismertetésre kerülő találmány. A megoldás alapgondolata a vízszintes irányú kioltás (a továbbiakban: sorkioltás) egyszerű előállítási módjából ered. Mint már a bevezetőben említettük, a sortranszformátoron (erre az alkatrészre a jelenlegi ismereteink szerint még sokáig szükség lesz) alkalmazott néhány menet egyszerű módon szolgáltatja a szükséges nagyságú sorkioltó impulzusokat. A segédtekercs bekötése célszerűen olyan, hogy a kapott impulzus negatív irányú, így az általában alkalmazott képcső-katódvezérlés esetén a képcső első rácsára adva, megvalósítja a sorkioltást. Ezek az impulzusok hatnak a függőleges viszszafutás alatt is, de természetesen a függőleges eltérítés visszafutó sugarát csak akkor tudnánk kioltani, ha a képvisszafutás idejére a sorkioltó impulzus kiszélesedne, azaz a negatívba-futás után nem sorvisszafutásnyi (kb. 12 /«S), hanem képvisszafutásnyi (kb. 1,2 mS) idő után térne vissza. E programot valósítja meg a találmány az 1. ábrán látható kapcsolási elrendezés segítségével. A kapcsolásban az 1, 2, 3, 4 és 5 alkatrészek jelenléte és elrendezése a feladat megoldására újszerű, míg a többi (6—10-ig) kapcsolási elem a sorvisszafutás hagyományos és ismert megoldását ábrázolja. A kapcsolás a következőképpen működik: A 6 diódán levő, 10 a sortranszformátor segédtekercse szolgáltatta negatív irányú sorkioító impulzusok az 5 kondenzátoron keresztül rákerülnek a 4 tranzisztor kollektorára. Az n-p-n típusú tranzisztor kollektor-bázisköre a sorkioltó impulzusok szintjét rögzíti („clamperolja") úgy, hogy az eredeti impulzus legnegatívabb pontja a kollektoron a földhöz képest null-potenciálnak, míg a null-nívója az impulzus nagyságának megfelelő pozitív potenciálnak felel meg. Az 1 ellenálláson és 2 kondenzátoron keresztül az emitterre a képvisszafutásból nyert negatív impulzust adunk. Ez az impulzus az emitteren — 0,3—0,4 V nagyságrendű — a tranzisztort teljesen kinyitva „leülteti", így a kollektor potenciálja a képvisszafutás idejére megközelítőleg nulla, azaz a kollektoron a sorkioltó jelek között egy, a képvisszafutás idejének megfelelő negatív négyszögimpulzus képződik, melynek nagysága — a vezérlés kapcsolójellege miatt — megegyezik a sorkioltó jelek nagyságával. A sor kioltó jelekben tehát a vezérlés hatására képződnek a képkioltójelek és az 5 kondenzátor miatt a képcső rácsára kerülve megvalósul a sor- és képkioltás. A képvisszafutás kioltása, azaz a képkioltás ebben az előzőekben adott megoldásban tökéletes, mert a kioltó impulzus négyszögalakja biztosítja — az eddigi megoldásokkal szemben — azt, hogy még egész nagy fényerőknél sem jelentkezik a kép tetején a képvisszafutás zavaró vonala. A képkioltó impulzus nagyságát, a sorkioltó impulzus nagysága határozza meg, ezt viszont már az említett egyszerű módon a 10 segédtekercs menetszámának megfelelő megválasztáséval érhetjük el. A kapcsolás egyaránt alkalmazható csöves, vagy képkimenő transzformátor nélküli készülékben, mert a kollektorra szükséges negatív sorkioltójel és a tranzisztor nyitásához szükséges vezérlőjel minden típusú készülékben megtalálható. A vezérlőjel rendszerint egy függőleges eltérítő kapcsoláson belül is több pontról levehető. Levehető például, ismert módon az eltérítőtekercsről, melynek egyik vége mindig földelt, de — miután a tranzisztor nyitásához egész kis amplitúdójú jel elegendő — levehető még a fűrész-rezgést előállító cső katódja, vagy anódjába kapcsolt kisértékű, átblokkolatlan ellenállásról, vagy tranzisztoros fűrészgenerátor esetén a kollektor, vagy emitterkörből. Miután az áramkörben található pontokon a visszafutás alatt képződő impulzus különböző nagyságú, általában véve — különösen az eltérítőtekercsen — nagyobb, mint a tranzisztor nyitásához szükséges érték, a vezérlőjelet le kell osztanunk, ezt végzi a kapcsolásban alkalmazott 1 ellenállás. A 2 kondenzátor és 3 ellenállás az eltérítőtekercsről levett jelet ismert módon differenciálja, hogy a vezérlőjelből a fűrészjel kompo-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2