158497. lajstromszámú szabadalom • Eljárás izotiazolonokat tartalmazó készítmények előállítására
11 158497 12 szénláncú alkilacilamino-, rövidszénláncú karbalkoxi- vagy szulfamil-esoporttal szubsztituált aril-csoport, rövidszénláncú hiároxiaTkil-csoport, rövidszénláncú halogénalkü-csoport, rövidszénláncú dialkilaminoalkil-csoport, vagy valamely (1) általános képletű kanbamoil-csoport, ahol R11 szubsztituens jelentése 1—18 szénatomos alkil-csoport, rövidszénláncú alkilszulfonil-csoport, arilsaulfonil-csoport, halogénlatonnmal vagy rövidszénláncú alkil-csoporttal szubsztituált amlszulífonil-csoport, vagy valamely (2) általános képletű karbalkoxialkil-fcsoport, ahol R111 szubsztituens rövidszénláncú alkil-csoport, RIV szubsztituens 1—4 szénatomos alkilén-csoportot vagy valamely (3) általános képletű aril-csoportot, ahol Rv szubsztituens jelentése rövidszénláncú alkil-csoport, halogénatom, nitro- vagy 1—4 szénatomos alkoxi-esoport és n jelentése 0—3 közötti egész szám, X jelentése oxigén- vagy kénatom — úgy állítjuk elő, hogy valamely (XII) általános képletű ákrilamidot — amely képletben Z'" és Y szubsztituens jelentése a fentiekkel azonos és M iszubsztituens jelentése —SCN vagy —S2O s e csoport — valamely ciklizálószer jelenlétében gyűrűzárásnak vetünk alá. Ezt a reakciót a (VI) reakoióvázlaton szemléltetjük, ahol Y szubsztituens jelentése az (I) általános képletnél megadott jelentéssel azonos, Z'" szubsztituens jelentése hidrogénatom, vagy rövidszénláncú alkil-csoport, míg M a kiindulóanyagban M szubsztituens egy S20 3 s csoport. 'A szubsztituált tiocianoakrilamid vagy tioszulfátoakrilamid izotiazolonná való alakítását célszerűen általában úgy végezzük, hogy azt valamely savval, pl. kénsavval kezeljük. Ha azonban a kiindulóvegyületben M szubsztituens egy —SCN-csoportot jelent, akkor sav helyett átmeneti fémsók, mint nikkelszulfát, vas-II-szulfát, vas-lll-szulfát, rézszulfát és hasonló sók is beváltak a.reakció során. Hasonlóképpen, ha iszubsztituens jelentése —SCN vagy —S2 0 3 e csoportot jelent, akkor a reakciót jód jelenlétében is lefolytathatjuk. A tiocianoakrilamid es tioszulfátoakrilaimid előállítására a már idézett Crow és Leonard szerzők módszerét használjuk, amely szerint valamely szubsztituált propiolamidot tiociánsavval vagy tioszulfáttal reagáltatunk. A találmányban említett 2-hidroxialkíl-3-izotiazolon-származékak akként állíthatók elő, hogy formaldehidet vagy egy alkilénoxidot, mint etilénoxidot, propilénoxidot vagy hasonló vegyületeket 3-hiidroxdizotiazollial reagáltatunk. A 2-Jhalogénalkil-3-izotáazolonok pedig úgy állíthatók elő, hogy valamely 2-hidroxialkil-3--izotiazolont égy halogénezőszerrel, mint tionilkloriddal, foszfortribromiddal vagy foszíortrikloriddal reagáltatunk. A találmány szerinti eljárás részleteit az alábbi kiviteli példák kapcsán szemléltetjük, amelyek semmiféle korlátozást nem jelentenek. Az I. táblázatban a fenti eljárásokkal és az 5 1—81. példákban közölt feltételek mellett előállítható vegyületek vannak feltüntetve. A II. táblázat az I. táblázatban szereplő vegyületek elemi analízis- és olvadáspont-értékeit szemlélteti. Specifikus és részletezett kiviteli példákat 10 az 1., 3., 14.,- 25., 33,, 38. és 55. példákban ismertetünk 1. példa: 15 5,05 rész (0,05 mól) 3-hidroxiizotiazolt 88 rész vízmentes benzolban feloldunk és 25 C°-on keverésben tartunk. A kevert oldathoz 2,85 rész (0,05 mól) metilizocianátot tartalmazó 50%-os 20 benzoloB oldatot adunk. Közvetlenül a beadagolás után fehér csapadék kiválása kezdődik meg, amely a reakció előrehaladtával keverés közben mindinkább sűrűsödik. A keverést éjjelen át folytatjuk. A reakció lezajlása után a 25 keveréket szűrjük, így 2,0 rész 2-(N-metilkarbamoil)-3-izotiaziolont kapunk fehér szilárd termék formájában, amelynek olvadáspontja 138—140 C°. 35 rész hexán hozzáadása után a szűrletből további 3,5 rész terméket nyerhetünk 3Q ,ki, amelynek olvadáspontja 138—139 C°. A fenti módon az összhozam 5,5 rész (70%) 2-(N-metilkarbamoil)-3-izotiazolon. 35 3. példa: 2,9 rész (O.,029 mól) 3-hidroxiizotiazolt 88 rész benzolban oldunk és a keverésben tartott oldathoz 2,1 rész (0,029 mól) metilizotiocianátot adunk. A keveréket 50—60 C°-on 10 óra hosz-40 szat melegítjük, majd a reakcióközeget bepároljuk, így 2,5 rész 2-(N-metiltokarba>moil)-3--izotiazolont kapunk, fehér szilárd termék formájában. Az előállított terméket etanolból átkristályosítjuk. 45 14. példa: 3,0 rósz (0,025 mól) 3-hidroxi-5-metil-izotiazolt 132 rész vízmentes benzolban oldunk és a 50 keverésben tartott oldathoz 4,0 rész (0,025 mól) 3-klórfenilizocianátot adunk. Az exoterm reakció hőmérséklete 24 C°-ról 48 C°-ra emelkedik. 2 óra hosszat tartó keverés után fehér szilárd anyagot tartalmazó szuszpenzió képződik. A 55 szilárd terméket kiszűrjük és megszárítjuk, ily módon 7,0 rész 5-metil-2-(N-3-klórfenilkarbamoil)-3-izotiazolont kapunk. 25. példa: 60 4 rész (0,04 mól) 3-hidroxiizotiazolt 88 rész vízmentes benzolban oldunk és a keverésben tartott oldathoz 25 C°-on 2,84 rész (0,04 mól) 65 etilizocianátot csepegtetünk. A képződött olda-6
