158490. lajstromszámú szabadalom • Átszúrható elzárótest orvosságos fiolákhoz
3 158490 4 kozásában. Ilyen jellegű nagyobb palackok esetében olyan közvetítőeszközt alkalmaznak, amely részben nagyon vastag műanyagtüskével vagy fémkanüllel van ellátva, amelyet a zárótestbe beleszúrnak, úgyhogy ott az a veszély, hogy a zárótest anyagrészecskéit kivágják ezekkel az eszközökkel, lényegesen nagyobb, mint normál injekciós kanülök esetében. Ehhez járul még az is, hogy az infúzió vagy vérátömlesztés előtt gyakran a zárótesten keresztül fecskendeznek be adalékanyagokat az infúziós vagy transzfúziós oldathoz. Ilyen esetekben azután egészen különlegesen nagy gondot kell fordítani arra, hogy az anyagkivágásokat és a fragmentumképződéseket meggátolják, különben fennáll az a veszély, hogy az adalékanyagok befecskendezéséhez alkalmazott tű kihúzása után a teljes infúziós oldat elvesztheti a sterilitását, ill., hogy az infúziós oldat egy része kiömlik, amikor az infúziós palack vagy hasonló edény az infúzió végrehajtásakor zárótestjével lefelé van felfüggesztve. A fentiekből következően a találmány azt a feladatot tűzte maga elé, hogy olyan keresztülszúrható zárótestet szolgáltasson gyógyszeres fiolákhoz, palackokhoz és hasonlókhoz, amelynél a keresztülszúrás következtében fellépő fragmentumok, kisebb ányagrészecskék képződésének a veszélye a legteljesebb mértékben ki van küszöbölve. Emellett ennek a .zárótestnek külső befoglaló alakját tekintve az eddig ismert és alkalmazott zárótestekhez lehetőleg hasonlónak kell lennie, hogy a már rendelkezésre álló gépe- ket a gyógyszeres fiolák, palackok és hasonlók lezárásához ne kelljen átalakítani. A találmány szerint ez a feladat azáltal nyer megoldást, hogy a zárótest olyan bemélyítéssel van ellátva, amely a zárótestnek a fiola belseje felé fordított oldala legmagasabb tartománya alá terjed. A kísérletek meglepő módon azt mutatták, hogy a lenyírás következtében fellépő fragmentumképződés az átszúrt zárótest alakjának a meghatározott geometriai viszonyaitól függ. így megállapítást nyert, hogy még többszöri átszúrás esetén sem lép fel gyakorlatilag egyáltalán semmiféle fragmentáció, ha az átszúrási hely csak valamennyivel is mélyebben fekszik, mint a zárótestnek a fiola belseje felé fordított oldala legmagasabb tartománya, még akkor is, ha ez a távolság csupán 0,1 mm. Ez av 'artomány szabja meg pl. egyidejűleg a zárótest előnyösen membránként kiképzett átszúrható falának a szilárdsági fokát is. Célszerűen a legmagasabb tartomány gyűrű alakú horonyként fut a bemélyítéstől csekély távolságban. A membrán azután pl. a palack belseje felé fordított, a gyűrű alakú horony belső peremén feltámaszkodó kupolaként vagy kúpként lehet kiképezve. Előnyös, hogy a bemélyítés kónikus alakú, vályúszerű, lapos emelkedéssel és lekerekített éllel rendelkezik. Az ily módon kialakított bemélyítés a tű beszúrása előtt valamilyen dezinfekciós anyaggal átitatott vattacsomó vagy hasonló segítségével könnyen tisztítható, mivel a bernélyítésnek nincsenek szegleteket, nehezen hozzáfér-5 hető sarkokat alkotó részei, amellett, hogy kedvező geometrikai viszonyai vannak. Egy további kiviteli példa szerint a kiemelkedés a zárótest homlokfelületével párhuzamos síkhoz képest 40—55°-os szögben hajlóan van kiképezve, 10 Célszerű, ha a bemélyítés a csúcs közelében egy kijelölőperemmel van ellátva a beszúrás helyének meghatározására, hogy ezzel olyan optikai érzékelésre alkalmas jelzést szolgáltasson, jg aminek segítségével a zárótesten való átszúrás a f ragmen tumképződés szempontjából kedvező helyen történhet. A találmány egy további kiviteli változatánál 20 a zárótest felső homlokfelülete távtartó kiugrásokkal van ellátva. Ezek a kiugrások a zárótest vákuumos szárításánál használhatók, mivel a zárótestek a vákuumtérben esetleg homlokfelületeikkel egymással érintkezhetnek; a távtartó ki-95 ugrások által biztosított távköz az egymáshoz ütköztetett zárótestek között azt eredményezi, hogy a vákuumban való gőzölés a zárótestek érintkezési helyeinek a tartományában is gyorsan végbemfehet, és egyidejűleg ezáltal az is biztosítva van, hogy a szárítás befejezése után a vákuum ebben a tartományban is gyorsan megszüntethető, úgyhogy a zárótestek maradékvákuum hatására nem maradhatnak egymáshoz tapadva. Egy további kiviteli változatnak megfelelően a zárótestnek lényegében tárcsa alakja van, amely tárcsa átmérője nagyobb, mint az azt felvevő peremes kupak vagy hasonló átmérője. Emellett a tárcsa külső gyűrű alakú felületein önmagában ismert, körben futó, hurkaszerűen vagy hasonlóan előreálló hengeres, gyűrű alakú szorítóelemek, és ezek között kiképzett gyűrű alakú hornyok vagy hasonló kivágások lehetnek elrendezve. A hengeres gyűrű külső átmérője pl. 45 valamivel nagyobb, és a hornyok legkisebb átmérője valamivel kisebb lehet, mint az ezekhez tartozó peremes kupak megfelelő részének a szélessége (belső átmérője), úgyhogy a tárcsának a kupakba való behelyezésekor a hengeres gyűrű 50 összenyomása révén elegendő mértékű tapadási nyomás keletkezik. Előnyös, ha a zárótest egy közelítőleg hengeres, a fiolanyak belső oldalán felfekvő nyúl-55 vánnyal van ellátva. Ez a nyúlvány megnöveli az érintkezési felületet a fiolanyakrész és a zárótest között. Célszerűen a nyúlvány hengeres szorítóbordával van ellátva, amely a fiolanyak behajlított 60 szorítópereme alatt rögződik. Ennél a kiviteli változatnál a zárótest dugóként a palackra nyomódik, és megtartja szilárd, tömítő helyzetét még akkor is, ha peremes kupakkal vagy ha-R5 sonlóval nincs rögzítve. Ez különösen a palacki
