158465. lajstromszámú szabadalom • Nagyszilárdságú acélok

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1967. XI. 24. (KU—417) Franciaországi elsőbbsége: 1966. XI. 24. Közzététel napja: 1970. IX. 03. Megjelent: 1971. X. 30. 158465 Nemzetközi osztályozás: C 22 c 39/54 Feltaláló: Monnot Jacques mérnök, Albertville, Franciaország Tulajdonos: Ugine Kuhlmann, Párizs, Franciaország Nagyszilárdságú acélok Ismeretes, hogy az acélokhoz bizonyos menynyiségű kén adható az acélkinyerésnél alkalmazott frissítő eljárásnál visszamaradó mennyiséget felülmúló kéntartalom eléréséig; ez az érték 0,1% kén vagy ennél magasabb is lehet. Ezáltal 5 a vas, vagy az acélban levő kísérő- és ötvözőelemek szulfidjaiból zárványok képződnek, melyek a megmunkálást megkönnyítik. Ez a hatás a megmunkálásnál keletkező forgácsok törése vagy a munkadarab és a megmunkálószerszám 10 érintkezési helyein felszabaduló hő hatására a zárványok megolvadásának következményeként fellépő kenés hatására következik be. Fentiek eredményeként a megmunkálás kisebb energiát igényel "és a munkaeszköz az egymás- 15 után köyetkező áthaladások között több szerkezeti anyagot emel le. Az ilyen fajtájú adalékok különösen folytacélok vagy félkeményacélok esetében alkalmazhatók előnyösen, melyeket kis vagy közepes keménységekkel (pl. 50 RC alatt) 20 használunk. Az ily módon kezelt acélok mechanikai tulajdonságai nagyon sok esetben megfelelnek alkalmazásuk követelményeinek. Ismeretes továbbá, hogy az acélban levő nem- 25 fémes zárványok a mechanikai tulajdonságokat, különösen a váltakozó igénybevételekkel szemben mutatott szilárdságot befolyásolják. Ez a hatás annál , hátrányosabb, minél nagyobb az acél keménysége. Míg pl. mintegy 100 hbar ke- 30 ménység alatt (mely kb. 32 RC-nek felel meg) a kezelt szerkezeti acél kifáradási határa nagyságrendileg az eredeti törési szilárdság kb. 50 %-a marad, addig a kifáradási határ/törőteher arány nagyobb keménységi értékeknél gyorsan csökken. Bizonyos érték felett még az is megfigyelhető, hogy a kifáradási határ a keménység növekedésével csökken. Ez a jelenség általában az acélban jelenlevő nem-fémes zárványokkal magyarázható, melyek — különösen ha a körülvevő fémhez való tapadásuk csekély vagy éppen nulla —, törések vagy repedések kiindulási pontjait képezhetik. Ezt a nézetet alátámasztja az a tény, hogy e jelenségek igen erősen csökkennek, ha az acélt vákuumban olyan körülmények között kohósítjuk, melyek a nemfémes zárványok számának jelentős csökkenéséhez vezetnek. A fentiekből következik, hogy általában a nagyobb keménységek mellett megmunkálandó szerkezeti acéloknak és az ún. nagyszilárdságú acéloknak (pl. golyóscsapágyak és hengerek ké^ szításénál felhasznált szerkezeti anyag-acélok) továbbá a fogaskerekek gyártásánál felhasznált betétedzéssel keményített acéloknak, a gépkocsik és repülőgépek biztonsági részeinek készítésénél alkalmazott acéloknak vagy általában az 50 RC keménység felett felületi vagy összmegmunkálásnak alávetett és alkalmazásuk során 158465