158434. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vizes ammóniumrodanid oldatok előállítására
5 158434 További, de kevésbé előnyös foganatosítás! mód szerint az eljárást a 2 .ábrán feltüntetett berendezésben is végre lehet hajtani. Aktívszénnel töltött és fűtött reakcióscső (9) alsó részébe a (21) fűtéssel ellátott (1*0) desztilláló kazánból (11) folyadékzáron át széndiszulfidgőzt vezetünk be, és ezzel egyidejűleg a reakciós zóna magasságába, amely a teljes reakcióscső magasságának kb. alsó egyharmadát jelenti, a (12) csővezetéken át folyamatosan ammóniát vezetünk. A desztilláló, kazánban az egyik széndiszulfid réteg tetején úszó vízrétegből a (13) szivattyúval felszerelt (14) csővezetéken át vizet emelünk ki, és a reakcióscső tetején betápláljuk. A reakcióscső alsó részén az előállított vizes ammóniumrödariid oldatot a (15) csővezetéken át leeresztjük. A reakcióscső tetején kilépő széndiszulfidból és széndiszulfid-víz-azeotrópból álló gázkeveréket a (16) csővezetéken át a (17) hűtőberendezésbe vezetjük. Itt a széndiszulfidot elválasztjuk, és a széndiszulfid-víz-kondenzátumot (18) csővezetéken át ismét a desztilláló kazánba tápláljuk. Ebbe a (18) csővezetékbe csatlakoznak ezenkívül a (19) és (20) csővezetékek, amelyek a széndiszulfid és víz adagolására szolgálnak. A hőmérsékletet ebben az eljárásban is 60— 100 C°, előnyösen 70—85 C° közé szabályozzuk, pl. oly módon, hogy a reakcióscsövet megfelelően temperált folyadékkal átáramoltatott köpennyel vesszük körül. Az eljárásnak ebben a kiviteli formájában az (I) és (II) képletek szerinti reakció az aktív szénrétegben, az ammónia bevezetésének helye felett megy végbe. Az ammónia bevezetésének helye alatt a (III) és (IV) egyenletek szerinti bomlási reakció megy végbe. A reakciósesövek vezetékei bizonyos mértékig függnek az egyes zónák hosszúságától. Minden további nélkül belátható, hogy az időegységre számított kitermelés annál nagyobb, minél na-, gyobb a reakciós zóna. Mivel ennek a zónának a hosszúsága az ammónia és adott esetben a széndiszulfid hozzávezetésének helyétől függ, előnyös ezeket a vezetékeket lehetőleg mélyen csatlakoztatni. Másrészt viszont a képződött addíciós termékek ammómumditiokarbamát, ammóniumtritiokarbamát és ammóniumhidrogénszulfid teljes elbomlásához és a kénhidrogén vízgőzzel történő kihajtásához is elegendő aktív szénrétegnek kell rendelkezésre állnia. A tapasztalat szerint a legelőnyösebb körülményeket akkor érjük el, ha az ammónia és adott esetben a széndiszulfid hozzávezetéseit kb. a reakcióscső alsó harmadával egy magasságban csatlakoztatjuk. Ha az ammóniát és adott esetben a széndiszulfidot a reakcióscső egy magasabb helyén vezíetjük be, akkor az időegységre számított kitermelés ennek megfelelően csökken, ennek ellenére kb. a reakcióscső magasságának feléig megemelt hozzávezetésnél is az átalakulás foka még mindig jobb, mint az eddig ismert eljárásoknál. Az ammónia és adott esetben a széndiszulfid hozzávezetésének alsó határa kb. a reakcióscső alsó negyedrésze felett van. Az előzőekben leírt berendezés üzemképessége szempontjából nem szükséges, hogy a teljes rea'kcióscső aktívszénnel legyen megtöltve. Sőt az is lehetséges, hogy az ammóniát és adott esetben a széndiszulfidot a rea'kcióscső aktív széntől mentes helyére, egy felső és egy alsó aktív szénréteg közé vezessük be. Ez a kiviteli alak adott technológiai berendezésnél azzal az előnnyel jár, hogy a bevezetési helyeket tartalmazó berendezés-elem betolható elemként készíthető el, ami a karbantartási és javítási munkákat megkönnyíti. A találmány szerinti eljárással előállított ammóniumrodanid oldat tisztasága lehetővé teszi, hogy alkáli-, ill. földalkálirodanidok előállítása céljából a megfelelő alkáli-, ill. földalkálirodanidokkal közvetlenül reagáltassuk. Mind az ammóniumrodanid előállítása, mind annak átalakítása alkáli-, ill. földalkálirodanidofcká adott esetben egyetlen berendelésben egyidejűleg is végrehajtható. A 3- ábrán ilyen berendezést mutatunk he, amelyről megállapítható, hogy ez a csupán vázlatosan feltüntetett berendezés az 1. ábrán feltüntetettől csak kis mértékben tér el. A berendezés szabályozható fűtéssel (29) ellátott desztilláló kazánból (22) és ehhez csatlakozó reakicióscsőből (23) áll. A desztilláló kazlán és az aktív szénréteg, amelybe az ammónia és széndiszulfid céljára szolgáló (24) és (25) csővezetékek becsatlakoznak, között töltettel vagy sapkás tányérokkal ellátott teret (26) alakítottunk ki. E tér felett a (27) csővezetéken át vizes alkáli- vagy földalkálihidroxid oldatot táplálunk be. Az aktív szénrétegben keletkező ammóniumrodanid oldat lefelé folyik, és a töltettel, ill. sapkás tányérokkal ellátott térben a hidroxid oldattal a megfelelő alkáli-, ill. földalkálirodariiddá alakul át, majd ezt a desztilláló kazán fenekéről a (28) csővezetéken át leszívatjuk. Az ammóniumrodianid oldat és az alkáli-, ill. földalkálihidroxid reakciója a következő egyenletek szerint megy végbe: NH4 SCN + MeOH • MeSCN + NH 3 + H 2 0 (VI) NH4 SCN +Me(OH) 2 -*Me(SON) 2 + 2NH 3 -f 2H 2 0 (VII) Az ennél a reakciónál felszabaduló ammóniát felfelé kihajtjuk. Ez a széndiszulfiddal végbemenő reakcióban résztvesz. Amint a reakcióegyenletekből megállapítható az aktív szén zónáiba bevezetett ammónia fele a töltettel ellátott zónában mindig visszaalakul, ezért egy bizonyos felfutási idő után az ammónia kívülről történő bevezetését 1 mól pro 1,2—2 mól széndiszulfid arányra lehet beállítani. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60
