158409. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fenolok oxidációjára

"" 158409 3 4 cia periódusidejéhez képest, a katódra - vissza-. térő elektronok beleütköznek a katódba. Egyienirányúcsöveiknél fellép az a jelenség, hogy az elpárolgó bárium résziben az anód felületére leválik és így a periódus azon fázisában, amidőn az anód negatív, a báriummal fedett része katódként elektronokat emittál, amik a katódba becsapódnak és káros hatásukat kifejtik. Végül mégemlítjük a gázionok bombázását, ami gáztöltésű elektron csövekiben, vagy gázfcisülő fényforrásokban (vagy pl. gyártási hiba miatt a vákuumtérbe bekerülő gáz ionizálódik) fordul elő. A kaitódok gázionok általi bombázása főként képcsöveknél kellemetlen, ahol is a nagy üzemi feszültség miatt a bombázás a katód teljes tönkremenetelét okozhatja. Az elmondottak miatt érthető, hogy a kaitódok boimibázása ellen különféle védekező megoldást dolgoztak ki. Így például egy megoldási módnál a katód elé ugyancsak katódpotenciálra kapcsolt elektródát helyeznek, ami felfogja a tulajdonképpeni katód felé repülő elektronokat. Ezen megoldás hátránya, hogy ezen segédeleiktród a katódból kilépő elek trónokat is taszítja, s ezáltal az emisszió méntéke kisebb. Más megoldásnál az emittáló masszába fém por(oka)t kevernek, ezek hatása nemcsak (az említett) árnyékolás, hanem 'tapadásnövelés is. Azonban — természetszerűen — itt is csökíkentett emisszióval kéli számolnunk." Ismét más megoldásnál a magfém felületet durvítással növelik, tehát az emittáló réteg tapadási lehetősége ezáltal megnő. Egyik foganatosítása módja szerint a magifém felületét nikkedoxidporirai bevonják és azt (esetleg redukáló atmoszférában) izzítják. Ismét felületnövekedés érhető el. Ezen megoldás fő hátránya az, hogy a magfém aktiváló elemiéi ezen nikkeloxid (vagy nikkel)- rétegből hiányzanak és a bevonatnak ismét kisebb az emissziokápessége, jóllehet a tapadása jó. Ugyanis a niikíkeloxid (vagy fémnikkel) port nem lelhet megbízhatóan aktiváló fémekkél ellátni. Ezt a megoldásit oly módon lehetne — legalább elvileg — javítani, hogy a nikkelporos bevonaton előírt pórusmértéket biztosítanának. Ekkor ugyanis a pórusokon keresztül a magfém szabadon maradt részei biztosítanák a kellő emissziót. Ezt az elvi megoldást azonban kísérletileg, megvalósítani nikkel-, vagy nikikeloxidpor alkalmazásával úgyszólván lehetetlen. Találmányunk az előzőekben vázoltnehézségek kiküszöbölését tartalmazza, nevezetesen célja meghatározott felületi porozitású nikkelporral bevont katódmagfém felület élőállítása, amely felületihez nemcsak az emittáló réteg jól tapad, hanem emisszióképessége is jó. Már most szeretnénk hangsúlyozni, hogy találmányi gondolatunk (feladat+megoldás) meglepő, a szakemberek műszaki előítéletével száll szembe előre nem látható volt. Ugyanis a szakemberek eddig a magfém felületének oxidálását veszélyesnék tartották sőt tiltották; feltételezték ugyanis, hogy az aktiváló pl. Mg oxidálódik és így a redukáló hatását kifejteni nem tudja. Találmányunk eljárás, aminek lényege a következőben foglalható össze. A katódfém felületét előírt mélységig pl. levegőn történő izzítással oxiddá alakítjuk. Kísérleteinkben a réteg vastagság célszerű értékének 600—1300 A°-it találtuk. Ez az oxidréteg még nem rontja el teljesen a magfém aktíváitorait, de a soironköveitkező műveletekben viszont szükséges szerepét be tudja tölteni. Bebizonyosodott ugyanis, hogy ha ez az oxidáció előírt mértékben történik, akkor helyes és előnyös kompromisszum hozható létre a mag áktívátoriainak megóvása és a bevonó nikkelformiáttal való kölcsönhatása (jó tapadás) között. Másrészről a nikkelformáát a nikkelre nézve rendkívül laza struktúrájú vegyület, melynek elbomlása után a fentebb már említett definiált felületi poroziltás hozható létre. Ezen oxidált felületet koHodiumot és nikkelformiátot vagy oxalátiot tartalmazó — és egyébként ismeretes — szuszpenzióval bevonjuk, olyan mértékben, hogy a katódmagféimnek 700—$00 C° redukáló atmoszféráiban következő izzítása után azon kb. 20—40 /x vastag, egyenletes réteg képződjék. Ezien műveletben nemcsak a niikkelfíormiátból képződik nikkel, hanem a magfém nikkel oxidrétege is nikkellé redukálódik, így viszonylag egyszerű módon a szükséges felületi porozitású magfém felületet biztosítani tudjuk. A katód további kikészítése már a szokásos — az irodalomból ismert — módon történik. Ennek műveletei a nikkelporral bevont katód bevonása aikáliföldfémi(iek) karbonátjával, a be^ vont kaitódok elhelyezése a burában a katód egyidejű izzításával, a búra szivattyúzása stb., m'int azt az előbbiekben már vázoltuk. Találmányunk szerint készült katódbevonat tapadása többszöröse, mint a szokásos elj'árással készült bevonaté és ugyanekkor az emisszióképesség éritéke nem kisebb. Tehát javított tulajdonságú — főként hosszabb élettairtalmú — katódot lehet találmányunkkal előállítani. Szabadalmi igénypontok: • 1. Eljárás elektroncsövek oxidkatódjailban a katód miagfém felületi előkészítésére és az emissziós massza felvitelére, azzal jellemezve, hogy a katód felületét célszerűen levegőn oxidáljuk, majd ezen oxidált kaitódfélületre — ön-10 15 20 25 20 35 40 45 50 55 60 2