158374. lajstromszámú szabadalom • N-szubsztituált 5-amino-1,3,4-tiadiazolokat tartalmazó herbicid szerek

3 158374 •i R" elsősorban hidrogénatomot, 1—4 szénatomszámú alkil- és 1—2 szénatomszámú alkoxi-gyököt jelent. IT" elsősorban 1—4 szénatomszámú alkil-, és 2—4 szénatomszámú alkenil-gyököt jelent. Ha kiindulási anyagokként 3-propil-5-amino-1,3,4-tiadiazolt és metil-izoeianátot használunk, akkor az a) eljárás szerinti reakció lefolyását a csatolt A) reakcióegyenlet ábrázolja. Ha a dimetilkarbaminsavkloridot használjuk az átalakításhoz ugyanazzal a tiadiazollal, akkor a b) eljárás szerinti reakció lefolyását a B) reakcióegyenlet írja le. Hasonló módon folyik le a c) szerinti eljárás is. A d) eljárás szerinti reakció lefolyása a következő C) reakcióegyenletnek felel meg. A (II) általános képletű amino-tiadiazoiok részben már ismertek. A még új tiadiazolokat ugyanolyan módon állíthatjuk elő, mint a már ismerteket, pl. a megfelelő l-aciltioszemikarbazidoknak vízelvonó szerekkel, így eeetsavanhidriddel való átalakítása útján [Chem. B. 29, 2511 (1896)]. A (III), (IV), (V) és (VI) általános képletíí kiindulási anyagok már úgyszintén ismertek. Az elsősorban alkalmas izocianátokra példaként legyenek részletesen felemlítve: metilizocianát, etilizocianát és izopropilizoeianát. Az elsősorban alkalmazandó savkloridokra példákként legyenek részletesen 'felemlítve: dimetilkarbaminsavklorid, propionsavklorid, monoklórecetsavklorid, diklóracetilklorid és klórhangyasavmetilészter. Hígítószerként számításba jönnek az összes inert szerves oldószerek. Ide tartoznak elsősorban a szénhidrogének, így benzol, toluol, éterek, így dietiléter, dioxán, tetrahidrofurán, klórozott szénhidrogének, így metilénklorid, kloroform, széntetraklorid, ketonok, így aceton, észterek, így ecetészter és acetonitril, valamint dimetilf ormamid. Savmegkötő anyagként az összes szokásos savmegkötőszer alkalmazható. Ide tartoznak elsősorban az alkálihidroxidok, alkálikarbonátok és tercier aminők. Mint különösen alkalmasak legyenek részletesen felemlítve: nátriumhidroxid, nátriumkarbonát, trietilamin és piridin. A reakció hőmérsékletét szélesebb tartomány-. ban változtathatjuk. Általában 0 C° és 140 C° között, elsősorban 10 C° és 120 C° között dolgozhatunk. Az előállítási eljárások megvalósításánál a kiindulási anyagokra számítva kb. ekvimolekulárts mennyiségeket használunk. A reakciókeverék feldolgozását a szokásos módon végezzük. A találmány szerinti hatóanyagok a növénynövekedést befolyásolják és ezért levéleltávolításra, vagy zöld növényrészek kiszárítására alkalmazhatók. Ez esetben aratási segédanyagként az aratás megkönnyítésére szolgálnak. Mégis egészen kiváltképpen alkalmasak a gyomnövények irtására. A gyomnövény meghatározás alatt a legszélesebb értelemben véve minden olyan növény értendő, amely olyan helyen nő, ahol az nem kívánatos. Hogy a találmány szerinti anyagok teljes vagy szelektív herbicidekként hatnak, az lényegében az alkal-5 mázott mennyiségtől függ. A találmány szerinti anyagok pl. a következő növényeknél alkalmazhatók: kétszikűek, így a mustár (Sinapis), kányafű (Lepidium), koldustetű (Galium), tyúkhúr (Stellaria), kamilla (Mat-10 ricaria), gombvirág (Galinsoga), libatop (Chenopodium), csalán (Urtica), aggófű (Senecio), gyapot (Gossypium), répák (Beta), babok (Phaseolus), murokrépák (Daucus), burgonyák (Solanum), kávécserje (Coffea); egyszikűek, így a 15 komócsin (Phleum), perje (Poa), csenkesz (Festuca), eleuzin (Eleusine), muhar (Setaria), vadóc (Lolium), rozsnok (Bromus), kakaslábfű (Echinochloa), tengeri (Zea), rizs (Oryza), zab (Avena), árpa (Hordeum), búza (Triticum), köles 20 (Panicum), cukornád (Saecharum) esetében. A találmány szerinti hatóanyagok a szokásos alakokban, így oldatokként, emulziókként, szuszpenziókként, poranyagokként, pasztákként 25 és granulátumokként készíthetők ki. Ezeket az ismert módon állítjuk elő, pl. a hatóanyagoknak vivőanyagokkal, folyékony oldószerekkel és/vagy szilárd hordozóanyagokkal, adott esetben felületaktív szereknek az alkalmazása mel-30 lett, emulgeálószerekkel és/vagy diszpergálószerekkel való összekeverésével. Abban az esetben, ha vizet használunk vivőanyagként, alkalmazhatunk pl. szerves oldószereket is segédoldószerként. Folyékony oldószerként lényegé-35 ben számításba jönnek: aromás oldószerek, így xilol és benzol, klórozott aromás oldószerek, így klórbenzolok, paraffinok, így ásványolaj frakciók, alkoholok így metanol és butanol, erősen poláris oldószerek, így dimetilformamid és di-40 metilszulfoxid, valamint víz; szilárd hordozóanyagokként: természetes kőlisztek, így kaolinok, alumíniumoxidok, talkum és kréták, valamint szintetikus kőlisztek, így nagy diszperzitásfokú kövasavak és szilikátok; emulgeáló,c szerekként: nem ionos és anionos emulgeátorok, így polioxietilén-zsírsavészterek, polioxietilénzsíralkoholéterek, pl. alküaril-poliglikoléterek, alkilszulfonátok és arilszulifonátok; diszpergálószerekként: pl. lignin, szulfitanyalúgok és metil..„ cellulóz. A találmány szerinti hatóanyagok készítményeik alakjában más ismert hatóanyagokkal keverten is lehetnek. A készítmények általában 0,1 és 95 súly% 55 közötti, főként 0,5 és 90 súly% közötti hatóanyagot tartalmaznak. A hatóanyagok mint olyanok, készítményeik alakjában, vagy az abból készített felhasználási 60 alakjaikban, mint használatra kész oldatok, emulziók, szuszpenziók, poranyagok, paszták és granulátumok alkalmazhatók. Az alkalmazás a szokott módon pl. öntözéssel, permetezéssel, ködfejlesztéssel, beporozással vagy beszórással gö történik. 2