158350. lajstromszámú szabadalom • Keretszinkronizációs eljárás nyalábolt impulzus kódmodulált jelek számára

5 158350 6. 3. a ciklus egy m számú megkülönböztethető elem felhasználásával alkotható, h elemet tar­talmazó variáció 4. a ciklus különböző n számú egymástkö­vető elemét tekintve csak egyszer tartalmazza bármelyik m számú elemből képzett, n elemből álló variációt. Találmányunk keresztszinkronizációs eljárás, többszörös keretszervezésű nyalábolt digitális jelek szinkronizálására. Találmányunk lényege, hogy a másodlagos keretben elhelyezkedő egy­más után következő elsődleges keretek szinkro­nizáló jeléhez sorban a P,r(m) ciklusok szerinti szimbólumokat rendeljük és azokat az elsődle­ges keretek tartalmával együtt továbbítjuk, majd a vevő oldalon kiértékeljük. Találmányunk szerinti eljárás egyik fogana­tosítási módjában az elsődleges keretekben a szinkronizáló jel számára S számú digitből álló sorozatot tartunk fenn, elsődleges keret­szinkronizáló jelként 26 számú S digit hosszú­ságú kódból kiválasztott m számú kódot alkal­mazunk és a Pn'(m) ciklus m számú szimbólu­mát az S digit hosszúságú m számú kódszóban továbbítjuk. Ebben a megoldásban célszerűen az m számú S digit hosszúságú kódot önmagá­ban ismert hibavédő (hiba fölismerő, vagy hiba javító) módszernek megfelelően választjuk ki. Találmányunk szerinti eljárás másik fogana­tosítási módjában az elsődleges keretekben a szinkronizáló jel számára S számú digitből álló sorozatot tartunk fenn, a találmányunk szerint elsődleges keretszinkronizáló jelként 2R számú R digit hosszúságú kódból kiválasztott egyetlen kódot alkalmazunk, ahol az R az S-nél kisebb egész szám, és a Pn;(m) ciklus m számú szimbó­lumát a fennmaradó S—R számú digittel, 2i '/2 /? számú S—R digit hosszúságú kódból kiválasz­tott m számú kódszó segítségével továbbítjuk. Találmányunk szerint lehetővé válik, hogy a Pn'(m) ciklus m számú szimbólumát továb­bító m számú, S—R digit hosszúságú kódot ön­magában ismert hibavédő (hiba felismerő, vagy hibajavító) módszernek megfelelően válasszuk ki. Itt megjegyezzük, hogy a szinkronizáló jel számára fenntartott S számú digit az elsőd­leges keretben (1,2.,... K,) előre meghatáro­zott, a keretszervezésnek legjobban megfelelő módon jelölhető ki. A találmányunk szerinti eljárás megvalósí­tásánál például a következő módon járhatunk el: A másodlagos keretben foglalt elsődleges ke­retek adott K számának figyelembe vételével, valamint m és n mennyiségek alkalmas meg­választásával előállítunk egy K elem hosszú­ságú Pn (m) ciklust. Képezzünk rendre a Pn(m) ciklus n egymástkövető eleméből álló variáció­kat, majd a másodlagos keretben foglalt elsőd­leges kereteket és az előbb kapott n elemes variációkat sorrend szerint egymáshoz rendel­jük. Ez azt jelenti, hogy a k-ik elsődleges ke­rethez a ciklus k—n~H, ^—n-f-2 ... k sorszá­mú elemeiből álló variáció tartozik. Ezen túl­menően, egyrészt az elsődleges keretek szinkro­nizálására szolgáló jelet úgy választjuk meg, hogy az alkalmas legyen, vagy lehetőséget ad­jon az m számú szimbólum bármelyikének to­vábbítására. Másrészt a szinkronizáló jel de­tektálása mind a keretszinkronizáló jel, mind az m számú szimbólumot képviselő jel detek­tálására alkalmas. Ily módon, ha a keretszin­kranizáló jelként továbbított szimbólumokat úgy jelöljük ki, hogy a másodlagos keret k-ik elsődleges keretében a Pn (ím) ciklus k-ik szim­bóluma kerül átvitelre, akkor a vételi oldalon a digitális jel az n számú egymástkövető szin­kronizáló jellel továbbított szimbólumok alapján egyértelműen, az adóoldali nyalábolásnak meg­felelően lebontható. Ez következik a szinkroni­záló jelsorozat előállításának fenti módjából, mivel az a k-ik elsődleges kerethez a vevőol­dalon a Pn (m) ciklus k-ik variációját rendeli hozzá, mely a ciklus k—n+1, k—n+2 ... k, sorszámú elemeiből áll, s amely azonos az adó­oldalon a k-ik variációhoz rendelt kerettel. A bemutatott eljárás felépítéséből adódóan nem követeli meg kizárólagosan a kettős ke­retszervezésű digitális jelet, mint alkalmazási területet, hanem lehetőséget ad többszintű ke­retszervezéssel összefogott digitális jel bármely két nyalábolási műveletének együttes szinkro­nizálására is. Az eljárás tulajdonságait az alábbi módon értékelhetjük. Könnyen belátható, hogy a fel­adatban kitűzött szempontokat kielégíti, s a fel­állított követelményeknek eleget tesz. A szin­kronizálási folyamat ennek ellenére, hogy mindkét szint szinkronizmusát biztosítja, csak egyszintű, mivel csak egyetlen szint, ez az el­sődleges keretszervezés szintje, újraszinkronizá­lásánál szükséges a szinkronizáló jelnek a csa­tornák digitális jelétől eltérő statisztikus tulaj­donságait kihasználni. Az elsődleges szint újra­szinkronizálása után a másodlagos szint újra­szinkronizálása azonnal megtörténik, amint a keretszinkronizálójel az elsődleges keretek hely­zetét meghatározó információit továbbította, így a teljes szinkronizáció az elsődleges szin­kronizmus létrehozása után minden esetben n—1 számú elsődleges keret vételével bekövet­kezik. Ez az érték különösen K nagy értékei­nél lényegesen kisebb, mint az első csoport el­járásai esetében fennálló K—1. A szinkronizáló jel előállításához és feldol­gazásához szükséges időzítő rendszer jól illeszt­hető a nyalábolási művelet időzítő rendszeré­hez, s ez gazdaságosan realizálható áramkör tervezését biztosítja. Az eljárás realizációjánál fellépő gazdaságos­sági tényezőkről az alábbiak mondhatók el. Az a sajátosság, hogy a szinkronizálójel edőzítése jól illeszkedik a nyalábolás időzítéséhez •— ha­sonlóan az első csoportbeli eljárásokhoz — va-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3

Next

/
Thumbnails
Contents