158350. lajstromszámú szabadalom • Keretszinkronizációs eljárás nyalábolt impulzus kódmodulált jelek számára
5 158350 6. 3. a ciklus egy m számú megkülönböztethető elem felhasználásával alkotható, h elemet tartalmazó variáció 4. a ciklus különböző n számú egymástkövető elemét tekintve csak egyszer tartalmazza bármelyik m számú elemből képzett, n elemből álló variációt. Találmányunk keresztszinkronizációs eljárás, többszörös keretszervezésű nyalábolt digitális jelek szinkronizálására. Találmányunk lényege, hogy a másodlagos keretben elhelyezkedő egymás után következő elsődleges keretek szinkronizáló jeléhez sorban a P,r(m) ciklusok szerinti szimbólumokat rendeljük és azokat az elsődleges keretek tartalmával együtt továbbítjuk, majd a vevő oldalon kiértékeljük. Találmányunk szerinti eljárás egyik foganatosítási módjában az elsődleges keretekben a szinkronizáló jel számára S számú digitből álló sorozatot tartunk fenn, elsődleges keretszinkronizáló jelként 26 számú S digit hosszúságú kódból kiválasztott m számú kódot alkalmazunk és a Pn'(m) ciklus m számú szimbólumát az S digit hosszúságú m számú kódszóban továbbítjuk. Ebben a megoldásban célszerűen az m számú S digit hosszúságú kódot önmagában ismert hibavédő (hiba fölismerő, vagy hiba javító) módszernek megfelelően választjuk ki. Találmányunk szerinti eljárás másik foganatosítási módjában az elsődleges keretekben a szinkronizáló jel számára S számú digitből álló sorozatot tartunk fenn, a találmányunk szerint elsődleges keretszinkronizáló jelként 2R számú R digit hosszúságú kódból kiválasztott egyetlen kódot alkalmazunk, ahol az R az S-nél kisebb egész szám, és a Pn;(m) ciklus m számú szimbólumát a fennmaradó S—R számú digittel, 2i '/2 /? számú S—R digit hosszúságú kódból kiválasztott m számú kódszó segítségével továbbítjuk. Találmányunk szerint lehetővé válik, hogy a Pn'(m) ciklus m számú szimbólumát továbbító m számú, S—R digit hosszúságú kódot önmagában ismert hibavédő (hiba felismerő, vagy hibajavító) módszernek megfelelően válasszuk ki. Itt megjegyezzük, hogy a szinkronizáló jel számára fenntartott S számú digit az elsődleges keretben (1,2.,... K,) előre meghatározott, a keretszervezésnek legjobban megfelelő módon jelölhető ki. A találmányunk szerinti eljárás megvalósításánál például a következő módon járhatunk el: A másodlagos keretben foglalt elsődleges keretek adott K számának figyelembe vételével, valamint m és n mennyiségek alkalmas megválasztásával előállítunk egy K elem hosszúságú Pn (m) ciklust. Képezzünk rendre a Pn(m) ciklus n egymástkövető eleméből álló variációkat, majd a másodlagos keretben foglalt elsődleges kereteket és az előbb kapott n elemes variációkat sorrend szerint egymáshoz rendeljük. Ez azt jelenti, hogy a k-ik elsődleges kerethez a ciklus k—n~H, ^—n-f-2 ... k sorszámú elemeiből álló variáció tartozik. Ezen túlmenően, egyrészt az elsődleges keretek szinkronizálására szolgáló jelet úgy választjuk meg, hogy az alkalmas legyen, vagy lehetőséget adjon az m számú szimbólum bármelyikének továbbítására. Másrészt a szinkronizáló jel detektálása mind a keretszinkronizáló jel, mind az m számú szimbólumot képviselő jel detektálására alkalmas. Ily módon, ha a keretszinkranizáló jelként továbbított szimbólumokat úgy jelöljük ki, hogy a másodlagos keret k-ik elsődleges keretében a Pn (ím) ciklus k-ik szimbóluma kerül átvitelre, akkor a vételi oldalon a digitális jel az n számú egymástkövető szinkronizáló jellel továbbított szimbólumok alapján egyértelműen, az adóoldali nyalábolásnak megfelelően lebontható. Ez következik a szinkronizáló jelsorozat előállításának fenti módjából, mivel az a k-ik elsődleges kerethez a vevőoldalon a Pn (m) ciklus k-ik variációját rendeli hozzá, mely a ciklus k—n+1, k—n+2 ... k, sorszámú elemeiből áll, s amely azonos az adóoldalon a k-ik variációhoz rendelt kerettel. A bemutatott eljárás felépítéséből adódóan nem követeli meg kizárólagosan a kettős keretszervezésű digitális jelet, mint alkalmazási területet, hanem lehetőséget ad többszintű keretszervezéssel összefogott digitális jel bármely két nyalábolási műveletének együttes szinkronizálására is. Az eljárás tulajdonságait az alábbi módon értékelhetjük. Könnyen belátható, hogy a feladatban kitűzött szempontokat kielégíti, s a felállított követelményeknek eleget tesz. A szinkronizálási folyamat ennek ellenére, hogy mindkét szint szinkronizmusát biztosítja, csak egyszintű, mivel csak egyetlen szint, ez az elsődleges keretszervezés szintje, újraszinkronizálásánál szükséges a szinkronizáló jelnek a csatornák digitális jelétől eltérő statisztikus tulajdonságait kihasználni. Az elsődleges szint újraszinkronizálása után a másodlagos szint újraszinkronizálása azonnal megtörténik, amint a keretszinkronizálójel az elsődleges keretek helyzetét meghatározó információit továbbította, így a teljes szinkronizáció az elsődleges szinkronizmus létrehozása után minden esetben n—1 számú elsődleges keret vételével bekövetkezik. Ez az érték különösen K nagy értékeinél lényegesen kisebb, mint az első csoport eljárásai esetében fennálló K—1. A szinkronizáló jel előállításához és feldolgazásához szükséges időzítő rendszer jól illeszthető a nyalábolási művelet időzítő rendszeréhez, s ez gazdaságosan realizálható áramkör tervezését biztosítja. Az eljárás realizációjánál fellépő gazdaságossági tényezőkről az alábbiak mondhatók el. Az a sajátosság, hogy a szinkronizálójel edőzítése jól illeszkedik a nyalábolás időzítéséhez •— hasonlóan az első csoportbeli eljárásokhoz — va-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3
