158341. lajstromszámú szabadalom • Villamos vezetékbiztosító rendszer, különböző névleges áramerősségek részére

158341 3 4 méretéhez viszonylag széles névleges áramerősségű tartomány tartozik. Célunk az, hogy a különböző névleges áramerősségű villamos vezetékbiztosítók olyan új -rendszerét oldjuk meg — amely rendszer biztosítóaljzatból, olvadóbetétből, csavaros sapkából, .valamint a biztosítóaljzaton levő illesztőszervből és olvadóbetétből áll — elsősorban azzal a feladattal, hogy az itt alkalmazott biztosítóaljzatok méreteit csökkentse és a felcserélhetőség kiküszöbölését biztosító eszköz tekintetében egyszerűsítést hozzon létre, anélkül, hogy azonos névleges áramerősségi értékeknél a lekapcsolási teljesítmény csökkenne. Ennek a célnak elérése érdekében a találmány szempontjából abból a meggondolásból indulunk ki, hogy a biztosítóaljzat méreteit, különösen annak a talpponti sín hosszanti tengelyéhez képesti keresztirányú szélességét többek között a felcserélhetőséget gátló szerv is befolyásolja. Ez különösen azokra a biztosítóaljzatokra hat ki, amelyeknél illesztőszervként csavaros illesztőbetétet alkalmaznak. A kerámiatest csavaros illesztőbetétje a belső tér tekintetében, amely az olvadóbetét illesztőszervét tartja, gyártástechnikai okokból csak durva léptékben van lépcsőzve. Ennek az a következménye, hogy a csavaros illesztőbetéten, amelyen több fokozatú belső térméretet alakítunk ki, a külső átmérőnek nagynak kell lenni. Azoknál a biztosítóaljzatoknál is, amelyeknél illesztőszervként fém gyűrűstárcsát alkalmaznak, a biztosítóaljzat méretei, különösen a talpponti sín hossztengelyéhez képest a keresztirányban mért szélességi méretét az illesztőszerv kiképzését befolyásolják. A gyűrűs tárcsának a legnagyobb névleges áramerősségi értékeknél szükséges legnagyobb belső átmérőjénél még olyan gyűrűátmérővel kell rendelkeznie, hogy a gyűrűstárcsa a szigetelőaljzatban kifogástalanul támaszkodjon és emellett kielégítő merevségű is legyen. Ennek a minimálisan szükséges gyűrűátmérőnek ugyancsak az a következménye, hogy a gyűrűstárcsa külső átmérőjének nagynak kell lennie. A fent vázolt feladatot olyan illesztőszervnek alkalmazásával oldjuk meg, amelynél a biztosítóaljzat illesztőszerveként egy, a biztosítóaljzat szigetelő testében az olvadóbetét tengelyirányában támaszkodó, a biztosítóaljzat talpponti sínjétől szigetelt fémtest és az olvadóbetét illesztőszerveként az olvadóbetétre felhúzott sapka köpenye szolgál. A találmány szerint az olvadóbetétnek a talppónti sínen felfekvő fémsapkája lépcsőzetes kialakítású és a sínen félfekvő végrésze kisebb átmérőjű, mint a másik, a biztosítóaljzat illesztőszerveként alkalmazott fémtesten felfekvő rész, ez a fémtest pedig a nagyobb átmérőjű rész mellől a kisebb átmérőjű rész irányában túlnyúlik és ez a túlnyúló rész felfekszik a biztosítóaljzatnak a talpponti Sín melletti villamosan nem-vezető vállára. A találmány szerinti biztosítóaljzat illesztőszerveként szolgáló fémtest megtámasztása — az olvadóbetét tengelyirányára haránti síkban, amely az olvadóbetét illesztőszervének illesztősíkján megy át -^ helyet nem igényel. Ezekben a síkokban csupán a fémtest lépcsőzésének kialakítására van helyre szükség. Mivel a lépcsőzéséket nem kerámiatestben, hanem fémtesten hajtjuk végre, ezért ezt a lépcsőzést kis léptékekben hajthatjuk végre. Egyetlen névleges áramerősséghez tartozó résztartoményon belül a lépcsőzést csökkentett szerkezeti mérettel hajthatjuk végre. A biztosítóaljzat illesztőszervén a külső átmérő és a belvilág átmérője közötti különbség n résztartomány legnagyobb névleges áramerősségértékre nézve kicsi lehet. Ennek az a következménye, hogy a találmány szerinti rendszernél alkalmazott biztosítóaljzat illesztőszervének külső átmérőjét kisebbre méretezhetjük, mint azt a külső átmérőt, amely akkor adódna, ha az illesztőszervet kerámiatestből alkottuk volna, sőt, még a gyűrűs tárcsából alkotott illesztőszerv külső átmérőjénél is kisebb külső átmérőt nyerhetünk. Ezáltal helyet takarítunk meg az olvadóbetét tengelyirányára nézve merőleges síkban, amelyben az olvadóbetét illesztőszervének illesztő felülete hatásos. Ezen helymegtakarítás útján — amelyet az ismert biztosítóaljzatokhoz képest értünk el — a biztosítóaljzatban a biztosítóaljzat illesztőszervének elhelyezésére szükséges hely kisebb lehet. Ezáltal a biztosítóaljzat külső méretét, különösen a talpponti sínhez harántirányban mért szélesség méretét csökkenthetjük. A rendszert a találmány szerint úgy alakítjuk ki, hogy az olvadóbetéten az áramerősségek egy résztartományán belül a legnagyobb névleges áramerősség részére az illesztőszervként szolgáló fémsapka csak kismértékben kisebb, mint a biztosítóaljzat menetes perselyének belső átmérője, míg a biztosítóaljzat ezen névleges áramerősség-tartományában . illesztőszervre nincs szükség. Ez az intézkedés hozzájárul az olvadóbetétnek a biztosítóaljzatba való behelyezéséhez szükséges tér csökkentéséhez, amely ugyanazon névleges áramerősségű tartományok olvadóbetéteinek befogadására szolgál. Ezt a tércsökkentést továbbá a biztosítóaljzat méreteinek csökkentésére hasznosíthatjuk. Mivel az illesztőszervek elhelyezésére szolgáló tér kicsi, az olvadóbetétek kerámiatestét viszonylag hosszú csatornával alakíthatjuk ki abban a síkban, amelyben az illesztőszervek hatásosak, miáltal az olvadóbetétek lekapcsolási biztonságát megnövelhetjük. A vezetékbiztosítékok találmány szerinti rendszeréhez a biztosítékaljzatok illesztőszerveként, különösen csőként kiképzett fémhüvely szolgál, amelynek belső mérete önmagában ismert módon a névleges áramértékek tartományának megfelelően az illesztőfelület kiképzésére lépcsőzhető és ennek külső átmérője a különböző névleges áramerősségű tartományok részére azonos méretű. Kielégítően merev akkor is, ha igen vékony falú, amely eset a legnagyobb névleges áramerősségek részére szolgáló névleges áramerősségű résztartomány esetén fordul elő. Előnyösen az olvadóbetétnek illesztőszerveként 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60