158322. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szabályozottan felszabadított hatóanyagú táplálék-adalékok előállítására a kérődzők számára

158322 a bendő-mikroorganizmusok által alapjában véve lébonthatatlanmak kell lennie a bendőben való tarltózkodás idején belül. Mivel a kapszulákban levő aktív anyagnak a százrétű gyomor után, például az oltógyo­morban, vagy a kis emésztőrendszer kezdeti szakaszában fel kell szabadulnia, a védő anyag egy olyan anyag lehet, amely átjárhatóvá vá­lik, vagy feloldódik az oltógyomorban, a duo­denumban, vagy az éhbélfoten. A védő anyagot átalakíthatja az oltógyomor alacsony pH-ja, vagy lebontható lehet epesók, vagy enzimek, vagy ezeknek a faktoroknak a kombinációja révén. A megfelelő védő anyagok között meg­említhetők a trigliceridék, így a hidrogénezett növényi és állati zsírok, a viaszok, így a rizs­korpa viasza és a gyantaviasz keverékek, ame­lyek emulgaálhatók vagy lebonthatók az epe­sók által és/vagy a bélrendszer lipázai által oldhatok. Az állatokkal a kapszulák célszerűen takar­mánykoncenitrátum részeként, vagy ásványi anyagokkal, így sóval együttesen etethetők. Ás­ványi anyagokkal keverten etetve a kapszulá­kat, az etetés fontos előnye, hogy lehetővé te­szi, hogy a legelő állatokkal ellenőrzött mieny­nyiségű kapszulákat etessünk az állatok ásvá­nyi anyag felhasználásának magfelelően. A sok ismert aminosav közül az állati szö­vetekben megközelítőleg 22 fordul elő. A ki­egészítő aminosavra egy reakció csak akkor érhető el, ha az a sav hiányzik a leginkább a többi sav hiányához viszonyítva, gondoskodva egyúttal arról, hogy a nem specifikus amino­nitrogénnek általános hiánya ne álljon fent. Bizonyos aminosavaknak a hiánya korlátozhat­ja a növekedésit és/vagy az állat termékenysé­gét ós valójában, egy erős hiány elhullást ered­ményezhet. A vizsgált aminosav szükséglet adatainak a növendék ökrök vérplazmájában meghatározott szabad aminosavak értékeivel való összehason­lítását az alábbi I. táblázat mutatja. I. tábláz at Vérplazma (C), Korláto­Szük­mint a p.p.m zás Aminosav séglet arány (A) %-a nagy­ság­(A) (B) (C) (Bf rendje Lizin 1,00 15,1' 1,00 100 2 Arginin 0,60 16,6 1,10 183 9 Hiszti din 0,33 11,0 0,73 221 11 Treonin 0,60 9,3 0,62. 103 3 Metionin 0,45 6,0 0,33 73 1 Cisztin 0,25 6,4 0,42 168 6 Valin 0,80 30,2 2,00 250 12 Leucin 0,90 17,2 1,14 127 5 Izoleucin 0,60 15,8 1,05 175 8 Fienilalanin 0,70 11,5 0,76 108 4 Tirozin 0,35 9,2 0,61 174 7 Triptofán 0,20 6,7 0,44 220 10 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 A fenti adatokból látható, hogy a leginkább korlátozó anyag a metionin, amelyet a lizin és a treonin követ. Ezeknek az információknak az alapján vizsgálati programot alítottunk fel, hogy a mdtdoninnek és a lizinnék mind az ol­tógyomori infúzió, mind a szájon keresztül tör­ténő adás (kihatásait tanulmányozzuk növendék ökrök esetében. Bár a fenti ladatok növendék ökrökre vonat­koznak, -megfelelő adatokkal átszámolhatok más kérődzők esetére eltérő feltételek között is, például fejős tehenekre, birkákra, stb. A találmányt a következő, de nem korlátozó jellegű példákkal kívánjuk szemléltetni: 1. példa: Ennek a kísérletnek a célja az volt, hogy tanulmányozzuk a metionin és/vagy lizin oltó­gyomon infúziójának hatásait széna: koncent­rátum étrenden tartott növendék ökrök gya­rapodására egy tetszés szerinti mennyiségben adott takarmány esetében. 8 darabból álló Holstein típusú, szoptatásból elválasztott bilkaborjiak egy csoportját nyers széna étrendre fogtuk és amikor kfo. 13 hetes korúak voltak, mindegyik állatot elláttunk egy óltógyomori fcanüllél, amelyet Dr. G. D. Phil­lips a Manitoba Egyetemen tervezett és készí­tett el. Két héttel később a borjakat kibéreltük és a szervuktól megfosztottuk. A kísérletet 2 ismétléssel és 4 kezeléssel vé­geztük el. Ez utóbbiak, amelyeket 2x2 alka­lomra választottunk szét, magukba foglalták a lizin és/vagy metionin oldatainak az oltógyo­mari infúzióját. Az ökröket külön-ikülön helyeztük el anyag­csere4cetrecekben és lannyi szénát bocsátottunk a rendelkezésükre, amennyit csak el tudtak fogyasztani. Az étrendjük tartalmazott egy ta­karmánykoncentrátumot is, amelyet naponta két étkezésre osztottunk szét és az előző napi szénafogyas2ítás 20%-ával volt egyenlő. A meg­maradt takarmányt naponta egyszer eltávolí­tottuk, mértük és mintáztuk. A vizeletet naponta plasztik tartályokban összegyűjtöttük és 500 ml 4w-os bórsav olda­tot adtunk hozzá. A vizeletet féllhígítottuk a ketrec mosóvizével és csapvízzel 8 l-es térfo­gatra, jól összekevertük és azután megmintáz­tuk. Mindegyik állatra felcsatoltunk egy, a hél­sárt felfogó, hámot és gyűjtőzsálkolt és a gyűj­tőzsákokat naponta három alkalommal cserél­tük. A kiürített bélsár súlyát feljegyeztük és egy minta mennyiséget megtartottunk belőle. A széna szárazanyag-tarfelmát, a széna ma­radékot és a bélsár mintákat az A.O.A.C. mód­szerévei határoztuk meg. Az A.O.A.C. mikro­e5 Kjeldhahl technikáját alkalmaztuk, hogy meg-3

Next

/
Thumbnails
Contents