158322. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szabályozottan felszabadított hatóanyagú táplálék-adalékok előállítására a kérődzők számára

158322 a bendő-mikroorganizmusok által alapjában véve lébonthatatlanmak kell lennie a bendőben való tarltózkodás idején belül. Mivel a kapszulákban levő aktív anyagnak a százrétű gyomor után, például az oltógyomorban, vagy a kis emésztőrendszer kezdeti szakaszában fel kell szabadulnia, a védő anyag egy olyan anyag lehet, amely átjárhatóvá válik, vagy feloldódik az oltógyomorban, a duodenumban, vagy az éhbélfoten. A védő anyagot átalakíthatja az oltógyomor alacsony pH-ja, vagy lebontható lehet epesók, vagy enzimek, vagy ezeknek a faktoroknak a kombinációja révén. A megfelelő védő anyagok között megemlíthetők a trigliceridék, így a hidrogénezett növényi és állati zsírok, a viaszok, így a rizskorpa viasza és a gyantaviasz keverékek, amelyek emulgaálhatók vagy lebonthatók az epesók által és/vagy a bélrendszer lipázai által oldhatok. Az állatokkal a kapszulák célszerűen takarmánykoncenitrátum részeként, vagy ásványi anyagokkal, így sóval együttesen etethetők. Ásványi anyagokkal keverten etetve a kapszulákat, az etetés fontos előnye, hogy lehetővé teszi, hogy a legelő állatokkal ellenőrzött mienynyiségű kapszulákat etessünk az állatok ásványi anyag felhasználásának magfelelően. A sok ismert aminosav közül az állati szövetekben megközelítőleg 22 fordul elő. A kiegészítő aminosavra egy reakció csak akkor érhető el, ha az a sav hiányzik a leginkább a többi sav hiányához viszonyítva, gondoskodva egyúttal arról, hogy a nem specifikus aminonitrogénnek általános hiánya ne álljon fent. Bizonyos aminosavaknak a hiánya korlátozhatja a növekedésit és/vagy az állat termékenységét ós valójában, egy erős hiány elhullást eredményezhet. A vizsgált aminosav szükséglet adatainak a növendék ökrök vérplazmájában meghatározott szabad aminosavak értékeivel való összehasonlítását az alábbi I. táblázat mutatja. I. tábláz at Vérplazma (C), KorlátoSzükmint a p.p.m zás Aminosav séglet arány (A) %-a nagyság(A) (B) (C) (Bf rendje Lizin 1,00 15,1' 1,00 100 2 Arginin 0,60 16,6 1,10 183 9 Hiszti din 0,33 11,0 0,73 221 11 Treonin 0,60 9,3 0,62. 103 3 Metionin 0,45 6,0 0,33 73 1 Cisztin 0,25 6,4 0,42 168 6 Valin 0,80 30,2 2,00 250 12 Leucin 0,90 17,2 1,14 127 5 Izoleucin 0,60 15,8 1,05 175 8 Fienilalanin 0,70 11,5 0,76 108 4 Tirozin 0,35 9,2 0,61 174 7 Triptofán 0,20 6,7 0,44 220 10 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 A fenti adatokból látható, hogy a leginkább korlátozó anyag a metionin, amelyet a lizin és a treonin követ. Ezeknek az információknak az alapján vizsgálati programot alítottunk fel, hogy a mdtdoninnek és a lizinnék mind az oltógyomori infúzió, mind a szájon keresztül történő adás (kihatásait tanulmányozzuk növendék ökrök esetében. Bár a fenti ladatok növendék ökrökre vonatkoznak, -megfelelő adatokkal átszámolhatok más kérődzők esetére eltérő feltételek között is, például fejős tehenekre, birkákra, stb. A találmányt a következő, de nem korlátozó jellegű példákkal kívánjuk szemléltetni: 1. példa: Ennek a kísérletnek a célja az volt, hogy tanulmányozzuk a metionin és/vagy lizin oltógyomon infúziójának hatásait széna: koncentrátum étrenden tartott növendék ökrök gyarapodására egy tetszés szerinti mennyiségben adott takarmány esetében. 8 darabból álló Holstein típusú, szoptatásból elválasztott bilkaborjiak egy csoportját nyers széna étrendre fogtuk és amikor kfo. 13 hetes korúak voltak, mindegyik állatot elláttunk egy óltógyomori fcanüllél, amelyet Dr. G. D. Phillips a Manitoba Egyetemen tervezett és készített el. Két héttel később a borjakat kibéreltük és a szervuktól megfosztottuk. A kísérletet 2 ismétléssel és 4 kezeléssel végeztük el. Ez utóbbiak, amelyeket 2x2 alkalomra választottunk szét, magukba foglalták a lizin és/vagy metionin oldatainak az oltógyomari infúzióját. Az ökröket külön-ikülön helyeztük el anyagcsere4cetrecekben és lannyi szénát bocsátottunk a rendelkezésükre, amennyit csak el tudtak fogyasztani. Az étrendjük tartalmazott egy takarmánykoncentrátumot is, amelyet naponta két étkezésre osztottunk szét és az előző napi szénafogyas2ítás 20%-ával volt egyenlő. A megmaradt takarmányt naponta egyszer eltávolítottuk, mértük és mintáztuk. A vizeletet naponta plasztik tartályokban összegyűjtöttük és 500 ml 4w-os bórsav oldatot adtunk hozzá. A vizeletet féllhígítottuk a ketrec mosóvizével és csapvízzel 8 l-es térfogatra, jól összekevertük és azután megmintáztuk. Mindegyik állatra felcsatoltunk egy, a hélsárt felfogó, hámot és gyűjtőzsálkolt és a gyűjtőzsákokat naponta három alkalommal cseréltük. A kiürített bélsár súlyát feljegyeztük és egy minta mennyiséget megtartottunk belőle. A széna szárazanyag-tarfelmát, a széna maradékot és a bélsár mintákat az A.O.A.C. módszerévei határoztuk meg. Az A.O.A.C. mikroe5 Kjeldhahl technikáját alkalmaztuk, hogy meg-3