158289. lajstromszámú szabadalom • Eljárás izocianurát gyűrű-szerkezetet tartalmazó rideg polimerhabok előállítására

158289 trimetilammóniumhidroxidat; alkálifémhidroxidokat, pl. káliumhidroxidot és alkálifémalkoholátokat, pl. nátriummetilátot alkalmazhatunk. A katalizátorok másik előnyös csoportját a gyengébb bázikus jellegű anyagok képezik, így pl. karbonsavak alkálifém-sói, mint nátriumacetát, kálium-acetát, káliurn-2-etil-hexoát, káliumadipát és nátriumbenzoát; bizonyos tercier aminők, pl. N-alkil-etiléniminek, N-(2-dimeüiaminoetil)-N'-metilpiperazin és trisz-3-dimetiíaminopropil-hexahidro-sz-triazin. Előnyös katalizátorok továbbá a karbonsavak nem-bázikus fémsói, pl. ólomoktoát. Sok esetben előnyösen járhatunk el oly módon, hogy a fenti katalizátorokkal együtt olyan anyagokat is alkalmazunk, melyek önmagukban az izocianátok polimerizációját nem katalizálják számottevő mértékben. E célra pl. az alifás tercier aminők nagyrészét, pl. l,4-diazabiciklo-(2.2.2)oktánt, és N,N-dimetilbenzilarnint; bizonyos szerves fémvegyületeket, pl. sztannooktoátot és dibutilóndilaurátot; és epoxidokat, pl. propilénoxidot, fenilglicidilétert és a 2,2-bis"z-4-Jhidroxi-feni-lpropán diglicidil-éterét alkalmazhatjuk. Bizonyos tercier aminők (pl. l,4-diazabiciklo(2.2.2)oktán és N,N-dimetilciklohexilamin) epoxidok jelenlétében az izocianátok polimerizációjánál katalizátorként viselkednek. A felsorolt anyagok többsége — így pl. a tercier aminők és ónvegyületek természetesen az izocianáthidroxi vegyület reakció ismert katalizátorai. A katalizátor legelőnyösebb mennyisége nagymértékben függ a szóbanforgó katalizátor hatékonyságától. A katalizátort általában előnyösen a szerves poliizocianát súlyára számított 0,1—5, különösen előnyösen 0,5—3 súly% mennyiségben alkalmazhatjuk. A habképző reakcióelegy továbbá más, a szerves poliizocianátokból előállított habosított termékek készítésénél általában használt típusú adalékanyagokat is tartalmazhat. A reakcióelegy pl. felületaktív anyagokat is tartalmazhat, melyek feladata a komponensek homogenizálásának elősegítése és bizonyos esetekben a habosított termék sejtszerkezetének szabályozása. E célra előnyösen sziloxán-oxialkilén kopolimereket (pl. a 804-369 sz. brit szabadalomban leírt termékek) és más organopolisziloxán folyadékokat, oxietilezett alkilfenolokat, oxietilezett zsíralkoholoikat és etilén- valamint propilénoxid-tömbkopolimereket alkalmazhatunk. Az e típusba tartozó ágensek a kereskedelemben különböző védjegyzett elnevezések alatt kaphatók. így pl. alkalmas szilikon kopoiiroerek a Silicone L 520 és Silicone L 5320 neyű termékek. Etilénoxid/propilénoxid kopolimerként előnyösen a „Pluronic" sorozat tagjait, pl. a „Pluronic" L 61-t alkalmazhatjuk. A habképző reakció-elegyhez bizonyos esetekben a termékek törékenységi hajlamának csökkentése céljából előnyösen lágyítót is adhatunk. E célra a szokásos lágyítókat alkalmazhatjuk, azonban a foszfor és/vagy halogénatomokat tar-10 15 20 25 30 40 45 55 60 65 talmazó lágyítók különösen előnyösnek bizonyultak, minthogy ezek a habosított termék tűzállóságát is javítják. A fentiek értelmében lágyítóként különösen előnyösen trikrezilfoszfátot, trisz-24dóretilfoszfátot, trisz-klórpropilfoszfátot, trisz-brómpropilfoszfátot és trisz-2,3-dibrómpropilfoszfátot alkalmazhatunk. A habképző reakcióelegybe töltőanyagokat is bedolgozhatunk, előnyösen pl. báriumszulfátot, krétát, azbesztet, sziliciumdioxidot, kalciumszilikátot, álumíniumoxidot, polivinilkloridot, polivinilidénkloridot és szálas anyagokat, pl. nylont és polietilén-tereftalát szálakat. A hasznos adalékanyagok másik előnyös csoportját az antioxidánsok képezik. E célra pl. többértékű fenolokat, helyettesített egyértékű fenolokat, polifenolokat, szulfidokat, ditiokarbamátokat, diarkilditiofoszfátokat, foszíitokat, tiofoszfátokat, aromás arninokat és tetraalkil-tiurám-diszulfidokat alkalmazhatunk. A találmányunk tárgyát képező eljárást oly módon végezzük el, hogy a reakció-elegy komponenseit bármely szokásos, az anyagok gyors és egységes összekeveredését biztosító módon összekeverjük. Az összekeverést szakaszosan vagy folyamatosan a szokásos adagoló vagy beporlasztó készülékek felhasználásával hajthatjuk végre. A különböző komponenseket különkülön adagolhatjuk be a keverő berendezésbe vagy az egymással szemben kölcsönösen inert komponensek előre elkészített keverékeit alkalmazhatjuk a célból, hogy a végső fázisban összekeverendő komponens-elegyek számát csökkentsük. Különösen előnyösen járhatunk el oly módon, hogy a végső fázisban két komponenskeveréket elegyítünk, melyek közül az egyik a poliészterezési terméket és a polimerizációs katalizátort és a másik a nyers diizocianát-diarilalkán készítményt tartalmazza. Az inert haj lőszereket mind a poliészter ezési termékkel, mind a poliizocianáttal együtt beadagolhatjuk, feltéve, hogy e komponensekkel nem lépnek reakcióba. Két komponens-keverék elegyítése esetén különösen előnyösen járhatunk el oly módon, hogy polimerizációs "katalizátorként a fentiekben már ismertetett bázikus fémvegyületeket alkalmazzuk, önmagukban vagy tercier aminokkal kombinálva. A poliészterezési termékek káliumacetáttal, tercier aminnal és más kívánt esetben jelenlevő adalékanyagokkal képezett elegyei megfelelő stabilitással rendelkeznek ahhoz, hogy a poliizocianáttal a habképző lépésben történő reagáltatás előtt 48 órán át vagy még tovább is tárolhatók legyenek. Ebhői a szempontból a trisz-klór-propil-foszíát igen előnyös tűzgátló adalékanyag. A poliészterezési terméket, trisz-klór-^propil-fosziatot és más habképző komponenséket tartalmazó keverékek sokkal hosszabb időn át stabilak, mint a megfelelő, trisz-2-klóret:

ilfoszfátot tartalmazó keverékek. A diizocianát-diarilailkán készítményekkel hajtőszer pl. triklórfluormetán jelenlétében végrehajtott reakcióhoz különösen előnyösen alkal-4