158277. lajstromszámú szabadalom • Eljárás piperidinszármazékok előállítására
5 158277 6 meghatározás szerintivel — reakcióképes észterével reagáltatunk és kívánt esetben a kapott (I) általános képletű vegyületet valamely szervetlen vagy szerves savval képezett addíciós sóvá alakítjuk át. Ez a reakció szobahőmérsékleten vagy mérsékelten felemelt hőmérsékleten, valamely erre alkalmas szerves oldószerben, pl. etanolban, acetonban, dietilketoniban vagy dimetilformamidban folytatható le. Kívánt esetben a reakció lefolyását savlekötőszer, pl. fcáliumikar'bonát és/vagy katalizátor, pl. káliumjodid hozzáadásával gyorsíthatjuk. A (III) általános képletű vegyületek reakcióképes észtereként különösen halogénhidrogénsavészterák, mint bromid, klorid vagy jodid, továbbá arilszulfonsavészterek, pl. p-toluolszulfonsavószter alkalmazhatók. A (II) általános képletű kiindulóanyagok maguk is új vegyületek; előállítási módjukat az alábbiakban ismertetni fogjuk. A találmány szerinti eljárás egy másik kiviteli módja esetében az (I) általános képletű vegyületek és savakkal képezett addíciós sóik oly módon is előállíthatók, hogy valamely (IV) általános képletű vegyületet — e képletben Rí és R2 jelentése megegyezik az • (I) általános képlet alatt adott meghatározás szerintivel — valamely higanyionokat is tartalmazó víztartalmú ásványi savval kezelünk szobahőmérsékleten vagy mérsékelten felemelt hőmérsékleten, és kívánt esetben az így kapott (I) általános képletű vegyületet valamely szervetlen vagy szerves savval képezett sóvá alakítjuk át. Víztartalmú ásványi savként pl. 2—84%,-os kénsav alkalmazható. A reakcióhőmérsékletet nagydbb savkoncentráció esetén alacsonyabban választhatjuk meg; 84%-os kénsav alkalmazása esetén a reakció szobahőmérsékleten kerülhet lefolytatásra, míg 2—1'0%-os kénsav alkalmazása esetén 50—80 C° hőmérsékleten dolgozhatunk. A (II) és (IV) általános képletű vegyületek, amelyek az első ill. második helyen említett előállítási eljárás kiindulóanyagai, az alábbi módon állíthatók elő: Izonipekotinsavaniidot valamely (III) általános képletű vegyület reakcióképes észterével reagáltatunk (a karibonil- vagy alkanoiloxi-csoportot tartalmazó vegyületek kivételével) az (I) általános képletű vegyületek első helyen említett előállítási eljárásához hasonló módon, majd a kapott reakcióterméket pl. benzolban vagy kloroformban tionilkloriddal forralva vagy oldószer nélkül foszforpentoxiddal hevítve víziéhasításnak vetjük alá és így az 1-helyzetben az előbbiek szerint korlátozott jelentésű R] csoporttal helyettesített izonipekotonitrilt kapunk. Hasonló módon állíthatók elő a megfelelően helyettesített rövidszénláneú izonipekotinsav-alkilészterek is, rövidszénláncú izonipekotinsav-alkilésztereknek a (III) általános képletű vegyületek (mgfelelően korlátozott jelentésű Rj. csoporttal) reakcióképes észtereivel való reagáltatása útján. Egy további előállítási módszer esetélben rövidszénláneú izonipekotin-5 sav-alkilésztereket a megfelelő (III) általános képletű vegyületek reakcióképes észtereivel kvaternerezünk, majd a kapott terméket katalitikusan hidrogénezzük, pl. ródium-alumíniumoxid katalizátor jelenlétében. Az izonipekotin-10 sav így kapott 1-"helyettesített nitriljeit ill. észtereit alkálifémszármazékká alakítjuk át, majd ezt 2-propmilHhalogeniddel, pl. bromiddal vagy jodiddal reagáltatva, a megfelelő 1-helyettesített 4-(2-propainil)-:izonipekótonitrillé ill. 4-(2-15 -propinil)-izonipekotinsavészterré alakítjuk át. E reakcióhoz közegként pl. absz. dietiléter vagy tetraíhidrofurán l,i2-dimetoxietánnal (etilénglikol-dimetiMter) képezett elegye alkalmazható. Az 1-(helyettesített izonipekotinsav-nitirilek ill. 20 -észterek ehhez szükséges alkáli'fémvegyületei in situ állíthatók elő más alkalmas alkálifémvegyületekből. Az e célra különösen jól alkalmazható trifenilmetillitium előnyösen ugyancsak in situ állítható elő valamely más szerves 25 'litiumvegyületbőL pl. fenillitiumból, oly módon, hogy az ismert módon előállított, pl. dietiléterben kapott fenillitiumíhoz trifenilmetán 1,2-dimetoxietánnal készített oldatát adjuk. Minthogy a trifenilmetillitium élénk színű oldatot képez, 30 e vegyület képződése, valamint az ezután hozzáadásra kerülő l-foelyettesitett izonipekotonitril ill. l-helyettesítétt izonipékotinsavészter általi elfogyasztása könnyen ellenőrizhető. Trifenilmetillitium helyett pl. trifemlmetilnátri-35 um vagy trifenilmetilkálium is alkalmazható a fenti célra. Az említett reakciólépések általában gyengén exotermek; szobahőmérsékleten vagy gyengén felemelt hőmérsékleten folytathatók le, adott esetiben a kiindulóanyagoktól és a 40 reagáltatott anyagmennyiségek nagyságától függően a reakcióelegy hűtése is kívánatos lehet. A fent leírt kondenzáció során kapott 1-helyettesített 4^(2-propinil)-izonipékotonitrilek ill. 45 4-(2-p:ropinlil)-izonipekotinsav-alkilésztereket azután 2—4 szénatomos alkilcsoportot tartalmazó alkilmagnéziumhalogenidekkel Grignard szerint reagáltatva, a (IV) általános képletnek megfelelő vegyületekké alakítjuk át; ha az Rx 50 csoport hidroxid vagy iminocsoportot tartalmaz, akkor az alkiimagnéziumhalogenid menynyiségét megfelelően megnöveljük e reakció lefolytatása során. 55 A (II) általános képletű vegyületek előállítása pl. oly módon történhet, hogy először rövidszénláneú izonipekotinsav-alkilésztereket vagy izonipefcotamidot klórhangyasav4>enzilésziterrel reagáltatunk (a fentebb leírt analóg 60 reakcióban szereplő (III) általános képletű vegyületeik reakcióképes észterei helyett), az így kapott l-benzUoxikarbonil-izonipekotinsavesztert ill. az amidből a fenti reakciót követő vízlehasítás útján kapott l-karbobenziloxi-izonipeko-65 tonitrilt a fentebb leírt reiaikciósorozat megfelelő 3