158269. lajstromszámú szabadalom • Eljárás üveg vagy vitrokristályos anyag fizikai és/vagy kémiai tulajdonságának módosítására

5 158269 6 Amint ismeretes, az ioncserét elő lehet segí­teni a diffúziógát leküzdésére alkalmas erős­ségű és polaritása elektromos tér alkalmazá­sával. Kitűnt, hogy amikor ilyen elektromos teret alkalmazunk, meghatározott ionoknak az üvegbe való diffundálását még elősegíti az is, ha a közeg egyéb, olyan ionokat is tartalmaz, amelyek az üvegben kiemelt (preferenciá'lis) diffúziós csatornákat létesítenek. Üveglapot példaképpen úgy lehet elhelyezni, hogy annak csak egyik oldala érintkezzék bizonyos mennyi­ségű ömlesztett sóval, melyből az ionok az üvegbe diffundálnak, míg az üveglap másik oldala villamosan vezető darabbal vagy olyan ömlesztett anyagmennyiséggel érintkezik, amely adott esetiben a már említett só mennyiséget egészíti ki, amikoris az ionok diffúzióját az üvegbe meggyorsíthatjuk többszáz voltos egyen­vagy váltóáramú feszültség alkalmazásával az ömlesztett sómennyiségek között, ill. az egyik oldali ömlesztett sómennyiség és az elektromo­san vezető darab között. Az elektromostér a diffúziós frontot mélyebbre viszi be az üveg­lapba. Ilyen eljárás alkalmazásakor az ionok kívánt diffúzióját még jobban elősegítheti az a tény, hogy az üveg felületéihez egészen közel levő ömlesztett sóban azok az ionok, amelyek kiemelt diffúziós pályákon haladnak, az öm­lesztett sóból származó ionok behatolását az üvegbe megkönnyítik. Amennyiben váltakozó árammal keltett elekt­romostér járja át az üvegnek és az üvegbe ionokat diffundáló közegnek közös felületét (aholis az elektromostiér előnyösen legalább 20 periőduisú), a diiffúziógát által a diffúzióval szemben kifejtett ellenállás erősen lecsökken, ha a közeg elegendő mennyiségű iont tartalmaz valamely elemből, melynek ionjai az üveget is elhagyják. A várt eredményt azonban csak ak­kor érjük el, ha az efféle ionok mennyisége a közegben nagyobb, mint amennyit az üveg valamely közönséges folyamatban szolgáltat. Ilyen ionok mennyiségének mesterséges növelé­sére a közeghez anyagot szükséges hozzáadni. A találmány szerinti eljárás alkalmazása fo­lyamán a diffúziót elősegítő anyagból bármely időpontban kiegészítő mennyiséget vezethetünk be pl. az esetleges párolgási veszteségek ki­egyenlítésére. Amint a leírás további részéből, és az.. alább közölt példákból látható, a találmány felölel olyan műveleteket, amelyekben valamely adott elem ionjai diffundálnak az üvegbe olyan kö­zegből, amely ugyanannak az elemnek külön­böző vegyületeiből áll. Ilyen példákban azonban az ionok diffúzióképessége és/vagy a diffundált ionok maximális mennyisége nem tulajdonít­ható egyedül az említett elem ionkoncentráció­jának. A diffúziót elősegítő valamely szerv jelenléte abban nyilvánul meg, hogy az ionok­nak az üvegbe diffundálását csökkenteni tö­rekvő, a köztes felületnél levő diffúziógát gyen­gül. Más szóval, az üvegbe valamely adott idő alatt diffundáló ilyen ionok mennyisége na­gyobb, mint ha a diffúzió olyan közegből in­dulna ki, amely a vegyületekből csak egyet 5 tartalmaz és az említett ionokat ugyanakkora totális koncentrációban tartalmazza, egyébként minden tekintetben azonos körülmények között. A fenti ismertetésben elsősorban üveggel 10 foglalkoztunk, mert a találmányt ennek az anyagnak kémiai edzésével kapcsolatban dolgoz­tuk ki. Ugyanakkor azonban megállapíthattuk, hogy a találmányt hasznosan lehet alkalmazni az iondiffúzió elősegítésére üvegszerű kristályos 15 (vitrokerámiai) termékeknél is (függetlenül a kristályosítás mértékétől), valamiint kőzetfajták­nál, pl. márványoknál is. Azok az előírások, amelyeket fentebb a találmány megvalósítása tekintetében üveggel kapcsolatban közöltünk, 20 akkor is érvényesek, amikor a találmányt bár­mely más említett anyag kezeléséhez alkal­mazzuk. Ezenfelül a találmány hasznossága nem korlátozódik olyan műveletekre, amelyeknél az ionok az anyagból eltárvoznak, hanem kiterjed 25 ún. cementáló műveletekre is, melyeknél az evégből megfelelően kezelt anyagba atomokat vagy molekulákat vezetünk be, anélkül, hogy az említett anyagból ionok távoznának. Az ilyenféle műveletek egyik példája az, amelynél 30 üveg felületi rétegeibe atomokat vezetünk be az üveg szilárdságának fokozása Céljából. A fentiekre tekintettel a találmányt teljes általánosságban úgy lőhet meghatározni, hogy 35 az felölel minden olyan eljárást, amelynél üveg­nek vagy vitrokristályos anyagnak valamely fizikai és/vagy kémiái tulajdonságát azáltal módosítjuk, hogy ilyen anyagba ionokat, atomo­kat vagy molekulákat diffundáltatunk az emlí-40 tett anyaggal érintkező olyan közegből, amely­hez az anyag és a közeg köztes felületén levő diffúziógátat csökkentő egy vagy több adjuvánst adunk a következő anyagok közül: 45 a) halogénezett ionokat szolgáltató vegyüle­tek, célszerűen szervetlen halogenidok, b) földalkáli ionokat szolgáltató vegyületek, célszerűen kalcium- vagy magnéziiumsók, c) a közeg savasságát növelő vegyületek, cél-50 szerűen pirofoszfátok vagy piroszulfátok, d) a kezelt anyagból távozó ionokkal komp­lex vegyületeket képező ionokat szolgáltató ve-­gyületek, oélszerűen vas-, nikkel-, kobalt-, NH4 +, ill, CINT ionok, 55 e) a kezelt anyagba hatoló kationoknak meg­felelő fémes elem, célszerűen kadmium, vagy pedig . f) elektromostér jelenlétében ugyanolyan fajta ionok, mint amelyek a kezelt anyagból távoz-60 nak, célszerűen natriumionok, gáznemű közeg esetén pedig oxigén. Ilyenkor az említett anyag és a vele érint­kező közeg köztes felületénél levő diffúziógát 65 gyengébb, mint abban az esetiben, ha az üveg-3

Next

/
Thumbnails
Contents