158269. lajstromszámú szabadalom • Eljárás üveg vagy vitrokristályos anyag fizikai és/vagy kémiai tulajdonságának módosítására
MAGYAR NÉPKÖZT4 RSASAG ORSZÁGOS TALÄLMÄNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1968. IV. 10. (GA—891) Luxemburgi elsőbbsége: 1967. IV. 24. (53,499), Nagy-Britanniai és Észak-Írországi elsőbbsége: 1967. XII. 22. (58.384/67) Közzététel napja: 1970. VII. 24. Megjelent: 1971. VI. 20. 158269 Nemzetközi osztályozás: C 03 c 21/00 Feltalálók: Boffe Maurice mérnök, Fleurus, Toussaint Francois mérnök, Lodenisart, Belgium Tulajdonos: Glaverbel S. A. cég, Watermael-Boitsfort, Belgium Eljárás üveg vagy vitrokristályos anyag fizikai és/vagy kémiai tulajdonságának módosítására i A találmány eljárás a fizikai és/vagy kémiai tulajdonságok módosítására üvegben vagy üvegszerű kristályos (vitro-kristályos) anyagban. Amint ismeretes, az üveget edzeni lehet, 5 vagyis annak egyik vagy mindkét felületén nyomófeszültségeket lehet előidézni vagy azokat megnövelni az üveg felülete, ill. felületei, valamint az ott levő réteggel, ill. rétegekkel érintkező közeg közötti ionosenével, amennyiben io megfelelően választjuk meg az üvegbe lépő ionok fajtáját ós az ioncsere folyamán uralkodó hőmérsékleti viszonyokat. Ezek alapján kétféle kémiai edzést különböztetünk meg. Ezek egyikénél az ioncserét oly magas hőmérsékle- 15 ten valósítjuk meg, hogy annak hatására az üvegben a feszültségek csökkennek, ill. relaxálnak, az üvegbe lépő ionok pedig olyanok, hogy az üveg felületi rétegeinek hokiterjedési együtthatója csökken. A másik fajta edzésnél az üveg 20 felületi rétegeiben levő ionokat nagyobb méretű ionokkal helyettesítjük és az ioncserét a kilágyítási pontnál (mely 1013> 2 poise viszkozitásnak felel meg) alacsonyabb hőmérsékleten foganatosítjuk, úgyhogy a feszültségek említett 25 csökkenése nem jön létre. Az említett munkaterületen végzett kutatásaink folyamán azt találtuk, hogy az üveggel érintkezésben álló közegből eredő meghatározott 30 ionok diffúzióját az üvegben elő lehet segíteni azzal, hogy az említett közeghez bizonyos meghatározott anyagokat adunk. Azt tapasztaltuk, hogy amikor az üveget a magában véve ismert ioncserélő eljárás szerint kémiai úton eddzük, az üveggel érintkező közegből eredő ionok dififúzióját az üvegbe zavarják azok a helyettesített ionok, amelyek a közegbe hatolnak. Számos kísérletnél a diffúzió megszűnt, jóllehet a közegben levő helyettesített ionok koncentrációja meglehetősen kicsiny volt, aminek megfelelően az üveg edzésének mértéke szintén kicsinynek mutatkozott. Kitűnt, hogy bizonyos adalékanyagok, melyek az üvegben az ionok diffúzióját elősegítik, a helyettesített ionok diffúziógátló hatását teljesen megakadályozzák vagy csökkentik. A találmány szerint a kívánt ioncserét módunkban áll elősegíteni azzal, hogy az üveggel érintkező közegbe egy vagy több olyan anyagot viszünk be, amelyek az üveget elhagyó ionokhoz viszonyítva affinitást mutató ionokat szolgáltatnak, különösen, ha ez az affinitás fokozott mértékű. E tekintetben különösen ajánlatos a megadott célra olyan anyagokat használni, amelyek az üvegből származó helyettesített ionokat tartalmazó komplex vegyületek képződéséhez vezetnek; ilyen anyagok főként a Fe, Co, Ni, NH4+, CN~ csoporthoz tartozok. 158269
