158262. lajstromszámú szabadalom • Differenciál termoelem szárítási folyamatok mérésére, elsősorban felületi szárításoknál történő alkalmazásra

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1968. II. 09. (FA—756) Közzététel napja: 1970. VII. 13. Megjelent: 1971. VI. 20. 158262 Nemzetközi osztályozás: G 01 k 7/04 Fábián István fizikus, Budapest, Breitner Róbert mérnök, Diósd, Pacsirszky László technikus, Budapest Differenciál termoelem szárítási folyamatok mérésére, elsősorban felületi szárításoknál történő alkalmazásra A találmány tárgya szárítási folyamatok elektromos módszerrel történő mérése és vezérlése. A mérés elve a szárítás során fellépő, a nedvességtartalomtól függő hőmérséklet, különbség mérésén alapul. A szárítás alatt álló tárgy különböző pontjaiban elhelyezett hő~ mérséklétérzékelők különböző hőmérsékleti értékeket jeleznék, ha a nedvesség, az illető pontokban különböző. A szárító térbe helyezett nedves anyagnak a szárító térrel közvetlenül érintkező felületéről viszonylag rövid idő alatt eltávozik a víz. Ezzel egyidejűleg megemelkediík a felületi hőmérséklete, közel a szárító tér hőmérsékletére. A szárítandó anyag belsejében a hőmérséklet mindaddig alacsonyabb marad a felületi hőmérsékletnél, ameddig a víz el nem távozik. Ez a hőmérséklet különbség a differenciál tenmoelem két végén Feszülitségküílönbséget hoz létre. Ez a fesziültséglkülönbség ugrásszerűen megváltozik,. amikor az anyag belsejében elhelyezett tenmoelem pontnál is bekövetkezik az anyag kiszáradása. Az érzékelő elem a találmány szerint olyan differenciál termoetam, amelynek a mérendő tárgyban elhelyezkedő aktív része az előre meghatározott szárítási pontok egymástól való távolságával azonos, egymással merev kapcsolatiban levő elempárt képez s a mérendő tárgyat a jelző műszerrel összekötő része már azonos minőségű huzálpárból áll. Szárítási folyamatok mérésére ismeretesek különféle eljárások. A mérendő tárgyban elhelyezett fűtőtest s a tőle különböző távolságban levő érzékelőik a szárítási folyamattal ösz-5 szefüggéaben levő jelet szolgáltatnak. Ismeretes továbbá olyan eljárás, ahol két, egymástól függgetlen termoelemet használnák, mint érzékelőt. Az ismert eljárások nem biztosítják közvet-10 lenül a kiszárítandó rétegek vastagságának megfelelően az érzékelő tanmoelemek pontos térbeli elhelyezését, ami pedig különösen fontos felületi szárítások esetén. Ez az ipari alkalmazhatóságot korlátozza, egyes esetekben 15 lehetetlenné is teszi. A fenti hiányosságokon kíván segíteni a találmány szerinti differenciál termoelem. Az 1. ábra szemlélteti a találmány szarinti 20 differenciál tenmoelemet. A T-diifferenciál termoelem elhelyezkedik az M-szárítandó anyagban. Az A—B pontok közt, a szárítás során terniafeszüíltség jön létre, ha 25 a két pont közt a nedvesség nem egyenlő. A V-volltmérőn mérhető tenmoíeszültség az anyag kiszáradása esetén ugrásszerűién megváltozik, konstans szárítótór hőmérséklet esetén nullára csökken. Az Anpont lehet a mérendő tárgy 30 belsejében, a felületén, vagy akár a szárító 158262