158237. lajstromszámú szabadalom • Eljárás acél előállítására

7 158237 R ^Az I időszak általában 4—10 percig tart, amely idő alatt az adagban levő foszfor és kén szennyező anyagok jelentős mennyiségét távolít­juk el. Az eljárás I időszalkában a salak FeO tartalmia még egészen magas lehet, amíg a fürdő aránylag hideg. Ez a körülmény maga segít a foszfor és kén fürdőből való korai el­távolításában. Az I időszakban némi szén és szilícium finomítás is van, azonban az előzőek­ben ismertetett módon a nagy szénfinomítás az eljárás egy későbbi időszakában történik meg. A találmány egyik jellemzője, hogy nagy­mértékiben lehet szabályozni a találmány sze­rinti finomítás révén előállított acélban maradó miangán mennyiségét. Hengerléshez előkészített acélokban a mangán 0,30% és 0,40% közötti mennyisége egészen jelentős mértékben javítja az acél hengerlés köziben lényeges tulajdonságait. Meglehetősen nagymennyiségű mangánt tartalmazó nyersvas esetén a normál L. D. finomító eljárás az acél­ban levő mangántartalmat a kész acélban álta­lában 0,15% alá csökkenti, és ennek ellen­súlyozására ferramangánt kell, az öntőüstbe adagolni. Más feladatok esetén arra van szük­ség, hogy a mangántartalmat a lehető leg­alacsonyabbra szorítsuk le. Azt találtuk, hogy a találmány szerint elő­állított acélban a mangántartalom az I idő­szakasz tartamának változtatásával állítható be. Általában ha nagy mangántartalomra van szük­ség, akkor rövid I időszakasz olyan acél elő­állítását" teszi lehetővé, amelynek mangántar­talma ugyanannak a nyersvas adagnak L. D. el­járással finomított, illetve előállított acél man­gántartalmához viszonyítva aránylag nagy. Ha alacsony mangántartalom szükséges, akkor hosz­szú I időszakasz révén lehet olyan acélt elő­állítani, amelynek mangántartalma az ugyan­olyan kiinduló anyagból L. D. finomítása el­járással előállított acél mangántartalmához vi­szonyítva aránylag alacsony. így az előállított acélban levő mangán mennyiségének szabályo­zására az I időszakasz tartama használható. a lándzsa kiömlő nyílásai vagy fúvókái nagy sebességgel az adag felé irányítják. Az általá­ban 1380 C° és 1650 C° közötti hőmérsékletű forró gázok a lándzsábanlevő fúvóikákból ki­áramolva előmozdítják a salak folyékony álla­potban tartását azzal, hogy megakadályozzák a salak hűlését vagy befagyását, ami az L. D. eljárásban előfordulhat, ahol csak 66 C°-os hideg oxigént fúvatnak az adagba. A II időszakasz általában nyolc és tizenöt másodperc közötti ideig tart, több vagy keve­sebb, például a kívánt széntartalomtól és adott végső forrponttól függően. A II időszakasz tar­tama függ az adagban levő nyersvas százalékos arányától is. Általában minél nagyobb az adag­ba adagolt nyersvas-mennyiség, annál rövidebb a II időszakasz tartama. A találmány szerinti eljárás III időszakasza egy végső finomító és szabályozó időszakasz, ami az adott végső hőmérséklet és széntarbalom lehetséges mórtékig való szabályozására szol­gál. Ezt az égéstermékeik finomító gázsugárban levő százalékos mennyiségének növeléise révén lőhet elérni, úgyhogy a szabad oxigén a tüzelő­anyag tökéletes elégetéséhez szükségesen felüli miennyisege, illetve feleslege általában 25% és 200% között van. A III időszakasz tartama főként annak révén szabályozható, hogy az eljárás folyamán alkal­mazott tüzelőanyag szükséges teljes mennyisé­gét biztosítani kell. Egy jellemző műveletben" a kívánt lahajtási hőmérsékleten 1593 C° és 1610 C° között kell lenni. Ez a hőmérséklet az adag­ban levő nyersvas mennyisége és az adag fel­fűtésének kiváltásához a fúvási folyamat alatt finomító üstbe betáplált szükséges olaj teljes mennyisége révén szabályozható. A végső idő­szakasz tartama általában 5 és 16 perc között van. Az eljárás III. időszakaszában előállított forró finomító gázokban elegendő szabad oxi­gén van az adag oly mértékben való teljes fino­mításához, hogy a szémmennyiség és az adott végső forrpontok hőmérséklete fokozatosan sza­bályozható mértékben megközelíthető. Ez ellen­tétiben van az L. D. eljárás autogén fúvási fo­lyamatával, amelynél nagy tisztaságú hideg oxigénáramot fújnak finomítás közben az adagba, és nincs lehetőség a folyamat pontos szabályozására, vagy a kívánt végső forrpontok elérésére. Ha a lándzsához táplált oxigén ára­mát meghatározott értéken tartjuk, a finomító gázsugárban levő égéstermékek szabályozását a lándzsához folyó olaj: mennyiségének növelése révén kapjuk, amíg a kívánt szabad oxigénfe­lesleg meg van. Az eljárás folyamat-ábrája a rajzok 1. ábrá­ján látható. Az L. D. eljárással ellentétben a találmá­nyunk szerinti eljárás lehetővé teszi a kezdeti adagban levő nagy mennyiségű, általában 40 súlyszázalék nyersvashoz való alkalmazkodást. A nyersvas mennyisége az L. D. eljárásoknál Az eljárás II időszakasza az az időszakasz, amelyben a megömlösztett anyag szenteleníté­sének nagyobb része megy végbe. Ez alatt az időszakasz alatt a finomítás a tüzelőanyag tö-' kéletes elégetéséhez szükségesen túl nagy sza­bad oxigénfelesleg használatával történik, amely oxigénfelesleg tipikusan 1000% és 1300% között van.. Ha a tüzelőanyag folyékony széntartalmú tüzelőanyag, például gázolaj, azt találtuk, hogy hasznos az oxigénbeáramlás állandó értéken tartása és a tüzelőanyag lándzsához áramolta­tásának kívánt szintre való csökkentése. A II időszakaszban a nagy oxigénfelesleg a meg­ömlesztett anyagban erős szénforrást vált ki és ennek az időszakaszinalk folyamán az eljárásban 60 a szén nagyobb része kerül finomításra. Az el­járásnak ebben az időszakaszában az égő típusú lándzsából kiömlő forró finomító gázsugárban levő 90—95 súlyszázalék forró szabad oxigént 65 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4

Next

/
Thumbnails
Contents