158237. lajstromszámú szabadalom • Eljárás acél előállítására

158237 3 4 mangánnal van képezve. A Thomas-eljarasi gyakorlatban az ócskavas használata kritikus, mivel az ócskavas a fúvási folyamat alatt az adag hőmérsékletének szabályozásához szükséges, és így befolyásdlja a míegömlesztett adag 5 lehajtása hőmérsékletét. Az L. D. eljárásiban egy nyitott tetejű konverterbe megömlesztett vastartalmú adagot raknak be, amelyet fúvatási folyamattal acéllá alakítanak úgy, hogy niagy tisztaságú oxigén hideg 10 sugara hatásának vetik alá, amely egy lándzsából a megöimlesztett adag irányában lefelé szuperszonikus sebességgel áramlik. A martin-eljáráshoz viszonyítva az L. D. eljárás jelentős előnyös tulajdonsága, hogy ennél is lehet mar- 15 tin-ikem énéében levőhöz hasonlítható adagot, azaz mintegy 200 tonnás adagot finomítani 20 és 30 perc közötti fúvatással, a csapolások között átlagosan 50 perc idővel. Az L: D. eljárásnak van azonban bizonyos hátránya is. A maxi- 2

o malis L. D. nyersvas-adag kicsi, 27 és 32 súlyszázalék közötti (ez a martin-kemencében általában 50 és 60 százalék között van), és több L. D. több nyersvas belül való előállítását teszi lehetővé, mint ami felhasználható az üzemen belüli 2

5 konverterekben. Az L. D. fúvási folyamat során nagy mennyiségű finom részecske-nagyságú (csak ultriamikroszkóppal látható részecske) vasoxid füst fejlődik, ami komoly kifolyató kezelési problémát okoz. Mivel az L. D. finomító ft eljárás autogén, a folyamatot szén és végforrpont szempontjaiból rendkívül nehéz szabályozni, és a folyamatos öntések számának növekedésével egyre inkább fontossá válik, hogy az acélgyártási eljárásnál a folyamatos öntéshez az acél szükséges szén tartalmát és a hőmérsékleteket a gyakorlatban szabályozni tudjuk. A tipikus L. D. eljárással dolgozó üzemekben az adagoknak körülibeiül felénél végforrpont helyesbítésre van szükség, ami azt eredményezi, hogy a hőhatással való kezelés időtartama átlagoson 8 perccel megnövekszik. Az ilyen helyesbítések a fémkinyerést csökkenthetik, a tűz- . álló anyag kopását növelhetik és az acél minőségét is hátrányosan befolyásolhatják. Az L. D. eljárásnál a gyártott acélban levő fémek, így a mangán százalékos mennyiségét nem lehet szabályozni. Egy tipikus L. D. fúvási folyamatnál a míegömlesztett anyag mangán tartalma csapoláskor 0,1 súlyszázalék körüli. Ha az acélban a hengerlési tulajdonságok javítására 0,3 és 0,4 súlyszázalék közötti mangántartalomra van szükség, akkor jelentős mennyiségű ferromangánt kell az öntőüstbe adagolni. Ez költséges, azonkívül bizonyos mennyigégű nitrogén kerül a megömlesztett anyagba, ami az acél minőségét ronthatja. A találmányunk feladata vasfém adagok finomítására olyan eljárás létesítése, amely eljárásnál az adagot tüzelőanyagnak oxigénfeleslegben való elégetése névén nyert forró finomító gázsugárrtal végzett kezelésnek vetjük alá, a finomító gázsugárban égéstermékeket és szabad oxigént hozunk létre, az égéstermékek és szabad oxigén arányát a kezelés folyamán egy első salakfoirmáiló időszak létrehozására változtatjuk, ebben az időszakban a gázsugarat kötetlen oxigén szempontjából aránylag szegénynek tartjuk, továbbá második, szénte'lenítő idősziakot hozunk létre, amelyben a gázsugarat szabad oxigénben aránylag gazdagnak tartjuk, és egy harmadik helyesbítő időszakot hozunk létre, amelyben a gázáramot szabad oxigénben aránylag szegénynek tartjuk. A találmány tárgya továbbá vastartalmú fémadag aoélllá finomítására olyan ölj arás létesítése, konverter üstben végzünk, amelynél fúvókából forró finomító gázokat nagy sebességgel áramoltatunk lefelé az adagba, a finomító gázsugarat oxigén és tüzelőanyag révén állítjuk elő, ebben égéstermékeket és szabad oxigént tartunk, és amely eljárásnál egy első salakképző, fürdőt szabályozó szakaszt hozunk létre, amiben a gázsugarat égéstermékekben gazdagon és szabad oxigénben aránylag szegényen tartjuk, egy második széntelenítő időszakot létesítünk, amiben a gázsugár égéstermékekben aránylag szegény és szabad oxigénben aránylag gazdag, továbbá harmadik szabályozó időszakot, amiben a gázsugár égéstermékekben aránylag gazdag és szabad oxigénben aránylag szegény. A használható tüzelőanyagok általában szénhidrogén tüzelőanyagok, különösen folyékony szénihidrogének. Előnyös, ha a tüzelőanyag fűtőolaj. A desztillációs maradványként nyert fűtőolajok jól használhatóik. A folyékony tüzelőanyag és oxigén általiéban fúvókával ellátott égő típusú lándzsába táplálható be, amelynél a lángot oxigéndús burkolat veszi körül. A körülvevő burkolat lényegében megakadályozza, hogy az el nem égett tüzelőanyag érintkezésbe jusson a megömlesztett anyaggal vagy a salak reaktív részeivel, és ezáltal megakadályozza, hagy a tüzelőanyagban levő szennyezések bejussanak az adagba. Az eljárás gyakorlati megvalósításában a finomító gázsugarakban levő égéstermékek és oxigén arányát úgy lehet változtatni, hogy változtatjuk az olaj beáramlás sebességét és állandónak tartjuk az oxigénbeáramlás sebességét. Azonban ettől eltérően lehet az olajibeáramlási sebesség állandó és az oxigénbeáramlásíi sebesség változtatható. Gyakorlati célokra azonban előnyös, ha az oxigénibeáramlás sebességét állandónak tartjuk és az olaj beáramlás sebességiét a kívánt oxigénfelesleg biztosítására változtatjuk, mivel az oxigén használhatósági foka rendszerint a gyakorlati határoló tényező. A találmányt részleteiben a rajzon vázolt példaképpeni kiviteli alakkal kapcsolatban ismertetjük. Az 1. ábra fölül nyitott konverter típusú üst metszete, részben nézete, amely üstnek a találmány szerinti eljárás foganatosítására alkalmas lándzsája van. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2