158233. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-fenil-imino-1-azacikloalkánok előállítására
158233 4 kilgyököt képvisel és Z reakcióképes észter-, éter- vagy aminocsoportot jelent. Ha Z reakcióképes észtercsoportot' jelent, ezeket a származékokat láktimésztereknek ne- 5 vezzük. Ügy állíthatók elő, hogy a VI. általános képletű laktámokat vagy tiolaktiámokat — ahol R'" és n jelentése a fenti és W oxigén vagy kénatomot képvisel — szervetlen savakkal (így sósavval, bórtrifluoriddal, kénsavval) 10 vagy pedig szervetlen vagy szerves savkloridOíkkal (így foszforoxikloriddal, foiszforpentaklotriddal, foszgénnel, tionilkloriddal, benzoilbromiddal vagy foszgén/alummiumklorid, vagy foszgén/klárhidrogén vagy foszgén/foszf oroxiklorid 15 eleggyel) hozzuk reakcióba. A laktimészterek általában VII. általános képletű komplex-sóként fordulnak elő. R'" és n a fenti jelentésűek, Y és A például az alábbi csoportokat jelentik: X 0-POCl2 S-POC1, Cl OSOC1 0-CO-C6 H g , S-CO-C 6 H 5 O-CO-Cl, S-CO-C1 Ce H 5 -S0 2 -0-, Cl, Br A reakciókat megvalósíthatjuk úgy, hogy a laktátmokból és savhalogenidekből először a reaktív laiktknésztert állítjuk elő, adott esetben oldószerek, így benzol, toluol vagy tetrametüszulíon jelenlétében, azután hozzácsepegtetjük az o-szubsztituált anildnt, és adott esetben a reakcióelegyet még egy ideig melegítjük. 20 Cl Cl, AICI4, HC12 , POCI4 Cl 25 Br, Cl Cl 30 35 50 Eljárhatunk azonban úgy is, hogy laktam és o-szubsztituált anilin elegyébe csepegtetjük a savkloridot, pl. foszforoxikloridot, adott eset- .„ ben oldószerek jelenlétében, és a reakcióelegyet egy ideig melegítjük. Ha a fenti képletben R" hidrogénatomot jelent, a fosziforoxikloriddal végzett kondenzáció során nem szükséges pirrolidont vagy piperidont adagolni, hanem kiindulhatunk N-vinilpirrolidonból vagy N-vinilpiperidonból is, és az ezt követő kondenzáció során lehasítjuk az N^vinilcsoportot. A reakcióképes laktimésztereket Beckmannféle átrendezéssel is előállíthatjuk pl. a VIII. általános képletű oximszulfonátokból, amely képletben m jelentése 0 vagy 1. A terméket anilinekkel reagáltatva kapjuk az arilszubsztituált 2-ammo-l-azaci!kloalkánokat. 55 Ha Z reaktív étercsapartat jelent, ezeket a származékokat laktimétereknek nevezzük. Oly módon kapjuk ezeket a vegyületeket, hogy a VI. általános képletű laktámokat - vagy tiolaktámokat — ahol R'", W és na fenti jelentésű — al'kilezőszerekkel, így dialkilszulfátakkal, al- 60 kilialogenidékkel, alkil-, vagy arilszulfonátokkal vagy trialikloxóniumífluorborátokkal hozzuk reakcióba vagy az alkilszénsav laktimészterei'ből C02 -lehasítással. gy A laktiméterek vagy szabad alakban, vagy sói alakjában (ld. IX. és X. általános képletek, ahol R'", W és n a fenti jelentésűek és R'"' egy adott esetben szubsztituált alkil-, aralkilvagy arilcsoportot és B egy aniont, így halogén- vagy szulfátiont jelent) fordulnak elő. Laktiniéterként pl. különösen a butirolaktim-és y-valerolaktim-O- és -S-metilétert nevezzük meg. Azokat a származékokat, amelyekben Z reaktív iminoesöportot jelent (XII. általános képlet), pl. a XI. általános képletű 2^amino-l-azaciikloalbánok acilezésével állíthatjuk elő, a képletekben R'", R"" és n a fenti jelentésűek. Amikor R'" hidrogénatomot jelent, a vegyületek tautoimer alakban (XIII. és XIV. általános képlet) is előfordulhatnak. Meg kell még említeni a XV. általános képletű anhidrodilaktámok és XVI általános képletű, láktámdkból ós savkloridokból könnyen előállítható vegyületek mint reaktív iminoészterek reakcióját o-szubsztituált anilinekkel. Végül a XVII. általános képletű tiolaktámokat — ahol R'" a fenti jelentésű — közvetlenül is reagáltathatjuk o-szubsztituált anilinekkel kánmentesítőszerek, így HgO, AgaO vagy Hg(CN)2 jelenlétében. A találmány szerinti eljárással előállított oiszubsztituált 2-f enilimino-l-azacikloalkánok, ha R" jelentése hidrogénatom, előfordulhatnak tautomer amino-alakjukban mint o-szubsztituált 2-fenilamino-l-azacikloalkének (XVIII. általános képlet). A 2-fenilimino-l-azacikloalkánorF bázisok, amelyek farmakológiailag megfelelő szervetlen vagy szerves savakkal kristályos, többnyire jól oldódó sókká alakíthatók. Ilyen alkalmas savak pl. a sósav, kénsav, metán-szulfonsav, foszforsav, ecetsav, tejsav, fumársav, borostyánkősav, borkősav, naftalihdiszulfonsav vagy ciklohexilszulfonsav. A találmány szerinti eljárás foganatosítására az alábbi kiviteli példákat adjuk meg. 1. példa". 34 g pirrolidon 180 ml benzollal készített oldatához 182 ml benzolos foszgén-oldatot csepegtetünk (az oldat 100 ml benzolban 22 g foszgént tartalmaz) 20—25 C°-on. Az elegyet 1 órán át keverjük, majd 20—25 C°-on 24,2 g 2,6-dimetilanilin 60 ml benzollal készített oldatát csepegtetjük hozzá, 2 órán át szobahőmérsékleten és 3 órán keresztül 65 C°-on keverjük. Lehűlés után a benzolos oldatot dekantáljuk, a maradékot vízben felvesszük, nátriumhidroxiddal lúgossá tesszük, és a reákciótermóket kloroform-éter eleggyel kirázzuk. Az oldószer lepárlása ós vákuumban végzett desztilláció után 23,5 g 2-(2',6'-dimetilfenil)-imino-l-azaciklopentánt kapunk, forrpont 0,35 = 125—128 C°. A vegyület hidrokloridját úgy kapjuk, hogy a terméket éterben felvesszük éteres sósav hozzáadása közben. Olvadáspont: 180—182 C°. 2
