158213. lajstromszámú szabadalom • Szárítóberendezés, főleg zöldtakarmány brikettezés céljából való szárítására

158213 3 4 helyeznek el. Ha ezen a ponton a hőmérséklet túl magas értéket ér el, az érzékelő az etető­szerikezetnek adott szabályozó impulzusok út­ján a nyersanyagbevezetés növelését, eüenkező esetben pedig, azaz, ha a hőmérséklet a dob kilépőoldalánál egy meghatározott érték alá süllyed, a hőfokérzékelő az anyagbevezetés ideiglenes csökkentését vagy megszakítását idézheti elő. A gyakorlatban azonban az ilyen szabályozás számos esetben nem /bizonyult ki­elégítőnek, aminek oka főként az egész rend­szer nagymértékű tehetetlensége, ami a szárí­tódobiban levő mindenkori anyagmennyiség kö­vetkezménye. Az eredmény (többé-tevésbe ha­tározott hullámzó hatás, ami extrém esetekben oda vezethet, hogy a szárítódofoot vagy telje­sen eltömi a szárítandó anyag, vagy pedig a dob teljesen kiiürül, ha időben nem történik külső beavatkozás, és vagy a nyersanyagbeve­zietést, vagy a hőtermelést ott, ahol erre 1 ehe­tőség van, megfelelő módon kézi úton nem szabályozzák, vagy állítják be. A találmány célja,, hogy a szárítási folyamat­ban olyan egyensúly beállítását tegye lehetővé, hogy a lényegében konstans hőtermelés és a szárításhoz szükséges hőfelhasznáMs minden­kor közel azonos legyen, úgyhogy a fentiekben említett hullámzó hatás elkerülhető legyen anélkül, hogy szabályozást célzó külső beavat­kozásra lenne szükség. Az e feladat megoldására alkalmazott, talál­mány szarinti szárítóberendezésre az jellemző, hogy a dobban, az ©tetőszerkezet közelében egy járulékos hőfoikérzékelő van elrendezve, amelynek impulzusai, a dob kilépőol'dalán elhe­lyezett ihőfdkérzékelő által adott impulzusokkal előre meghaitározott arányban keverve, az ete­tőszerkezet szabályozására szolgálnak. A gyakorlatban bebizonyosodott, hogy az impulzusok keverési aránya 1 :1 nagyságrend­nek megfelelő lehet, és ily módon például egy­szerűen a két hőfolkérzákelő által adott jellék összegét lehet az adott szabályozás céljára ML használni. A két ihőfokárzékelő úgyszólván az ideális hő­mérsékleti és párolgási görbét határozza meg a szárítódobon áthaladó anyag számára, és lehe­tővé válik a nyersanyagbevezetés automatikus szabályozásának biztosítása, ha a dohban ural­kodó tényleges hőmérséklet az ideális értéktől bizonyos értékkel, pl. ±10 C°-kal eltér. Ugyan­akkor a fentemlített hullámzó hatásra irányuló tendencia is nagymértékben ellensúlyozva van, mert a két hőfokérzókelőtől érkező, egymással ellentétes szabályozó impulzusok egymást rész­ben vagy egészben kioltják, úgyhogy a nyers­anyagbevezetés szabályozása csak olyan ese­tekben történhet meg, amikor ilyen szabályozás általános szükségessége merül fel. A találmány szerinti szárítóberendezés tehát a szárítási folyamatot befolyásoló tényezők vál­tozásai alkalmával mindenkor e változások ha­tása ellen dolgozik, és biztosítja, hogy a szárí­tás az optimális feltételek mellett menjen végbe. Ha a nyersanyag bevezetésére szolgáló etető­szerkezet ismert módon egy legalább három se­bességf okozattal — normál sebesség, legalább egy gyorsabb fokozat, valamint egy lassúbb foko­zat — működő végtelenített szállítószalagból áll, amely egyengetőhengerrel van ellátva, amely henger a bevezetett nyersanyagréteg vastagságának szabályozása céljából a szállító­szalaghoz közeledő és attól távolodó mozgást végezhet, akkor a szállítószalag mindenkori se­bességfokozatát egy találmány szerinti célszerű kiviteli változatnál a két hőfokérzékelő kevert impulzusaival lehet meghatározni, míg az egyengetőhengert egy motor segítségével lehet beállítani, mely automatikusan egy bizonyos késleltetéssel kapcsol be, ha a szállítószalag se­bessége a normál sebességtől eltér. A gyakor­latban az alacsonyabb sebességként célszerűen a nulla sebesség választható, és a normál se­besség a legmagasabb fokozat sebességének a fele lehet. Ezáltal elérjük, hogy a két hőfokér­zékelő által leadott szabályozó impulzusok meg­növelt vagy csökkentett nyersanyagbevezetés formájában gyors és erőteljes reakciót eredmé­nyeznek, úgyhogy az etetőszerkezet gyorsan visszatér a normál sebességhez és a továbbiak­ban ismét ezzel a sebességgel halad. Csak az ilyen megnövelt vagy csökkentett nyersanyag­bevezetés iránti igény egy bizonyos ideig, pl-20 másodperc nagyságrendben fennáll, van szükség a szállítószalagon levő nyersanyagré­teg vastagságának a szabályozására ahhoz, hogy a szállítószalag ismét lényegében konstans, nor­mál sebességgel haladhasson. A találmány szerinti szárítóberendezés egy kiviteli alakját a következőkben a csatolt rajz alapján ismertetjük részletesen. A rajzon 1 hivatkozási számmal jelöltük a hengeres, fekvő elrendezésű szárítódabot, mely több 2 tartógörgőn forgathatóan van elhelyez­ve. Ez a dob egy nem ábrázolt hajtószerkezet segítségével hozható forgásba. A dob el van látva egy 4 olajégővel és 5 ventillátorral fel­szerelt 3 égőtérből álló hőforrással, amely fő­ként axiális irányban a dobon keresztül áram­ló forró szárítólevegőáram előállítására szolgál. A szárítandó 6 nyersanyag egy ,7 végtelení­tett szállítószalag segítségével kerül bevezetés­re, amely a 8 nyíllal megadott irányban átha­lad egy felső 9 hajtóhenger és egy nem ábrázolt alsó henger között. A 9 hajtóhengert egy nem ábrázolt motor hajtja meg, mely ezenkívül még egy, a 9 henger felett elrendezett 10 egyen­getőhengert a 11 nyíl irányában, valamint egy csigás szállítószerkezetben levő 12 csigát is mű­ködtet, mely csigás szállítószerkezet a 6 anya­got a 7 szállítószalagról kapja, és a 13 ejtőcsö­vön keresztül az 1 dobnak adja le. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Thumbnails
Contents