158210. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szénhidrogének katalikus reformálására

158210 11 12 alakítunk alumániuimoxiddá. Az akumíniumoxidból kívánság szerint különféle idomok, például golyók, pilulák, extrudátmok, párak vagy szemcsék készíthetők- Előnyös alak a golyó, és alkalmas alumíniumoxidigolyók készíthetők bár- 5 mely ismert módszerrel. A száraz alumíniumot legalább egy óra hosszat 454 és 566 C° között majd 593 és 7i60° között kalcináljuk, annyi ideig, hogy a kaicinált alumínium illóanyagtartalma kíb. 2,0 s% alá csökkenjen. io A találmány szerinti eljárásban előnyösek a kötött halogént tartalmazó katalizátorok. Ez a kötött halogén lehet fluor, klór, jód, bróm vlagy ezek keveréke. Előnyben részesül a fluor 15 ós a klór, mert ezek könnyen vihetek be a keverékbe, és könnyen beszerezhetők. A halogén bármely alkalmas módon hozzáadható a kaicinált hordozóhoz, oly módon, hogy a készítmény végül 0,1—1,5, előnyösen 0,4—0,9 s% 20 halogént tartalmazzon az elemre számítva. A platinaesoportbeli összetevő is bármilyen ailkalmas módon bevihető a katalizátorkészítménybe; például a megfelelő platinacsopoirt- 25 béli vegyülettel való impregnálással vagy együttes lecsapással, ilyen vegyületek lehetnek a hidrokloraplatinát, platinaicianid, platinahidroxid, platinaszulfát, palládiuimszulfid vagy palládiumiklorid. Platina az előnyben részesített 30 összetevő, ezt átalában a hordozónak hidrogénkloroplatinát vizes oldatába való bekeverésével juttatják a hordozóba. Ezután a keveréket megszárítják, és rendszerint magas hőmérsékleten kalcináljálk vagy oxidálják- Az utákeze- s5 lés állhat redukcióból és/vagy szulfidálásból, ha szükséges. Szénhidrogéneknek a találmány szerinti eljárással való reformálása történhet fluidizált ágy- 49 ban, fl'uidizált-áUó ágyban, szuszpanziós alakban vagy mozgó ágyban. Előnyös azonban elsősoriban állóágyas műveletéket alkalmazni, minthogy így vész el a legkevesebb a viszonylag drága katalizátorból kopás következtében. Az egyik álló- ^ ágyas műveletben a hidrogénben dús gázt és a szénhidrogén-nyersanyagot előhevítjük az átalakítási hőmérsékletre, és egy redukálható kántartalmú összetevővel keverve átboesátjuk a fent ismertetett katalizátort tartalmazó több, lénye- 50 gében adiabatikus reakeiózónán. A kéntartalmú összetevőt folyamatosan vagy szakaszosan adagolhatjuk, és hozzáadhatjuk a nyersanyagáramhoz a realkciózónában a katalizátorágy elején, a reakoiózóna belépőnyílásátóU befelé eső ponton vagy, ha több reaktort alkalmazunk, bevezethetjük az első reaktorba vagy bármely más reaktorba vagy több reaktorba vagy ugyanannak a reaktornak több pontján. A reformált szénhidrogéneket elvezetjük, és a hidrogénben dús 'gázt elválasztjuk, és visszavezetjük a reakciózónába. A találmány kiterjedt arra az esetre is, hogy a kéntartalmú össszetevőt ebbe a hidrogénben dús visszavezetett gáziba adagoljuk. Vagy olyan eljárásokban, amelyekben a hidrogénben 65 dús gázt külső forrásból vezetjük be, a találmány felöleli a kéntartalmú vegyületnek az ebbe a hidrogénben dús gázáramba való bevezetését is. Egy másik, bizonyos esetekben különösen alkalmas állóágyas eljárásmód szerint a szénhidrogén-nyersanyagot és a hidrogént a szükséges mennyiségű kéntartalmú vegyülettel együtt a katalizátort tartalmazó csöveken bocsátjuk át, majd a reformált terméket kivezetjük, a hidrogént elválasztjuk, és visszavezetjük a reafcciózónába. A kéntartalmú összetevőt rendszerint úgy juttathatjuk legalkalmasabb módón a reformáló zónába, hogy belekeverjük az oda áramló szénhidrogén-nyersanyagba. Egy másik módja a bejuttatásnak az, hogy a nyersanyagtól függetlenül bocsátjuk a reformáló zónába, de ugyanakkor, amikor a szénhidrogént reformáljuk. További módszer a reakeiózónába tartó hidrogéndús gázba való beadagolás. A jelen találmány keretébe tartozik a hidrogénben dús visszakeringetett gáz tisztítása a jelenlévő kénhidrogén és víz gyakoriíatdlaig teljes eltávolítására. Utána a szükséges mennyiségű redukálható kénvegyületet a fent felsorolt bármelyik módszer szerint bejuttathatjuk a reakciózónába. Ennek a megoldásnak az az előnye, hogy elkerüljük a visszavezetett hidrogénáram ellenőrzésének komplikált problémáját a túlzott kénhidrogén- és főképp vízfalhalimozódás elkerülésére. Ennek végrehajtására például a viszszakeringetett gázt elvezetjük nagy fajlagos felületű nátriumalumíniumoszilikát-molekulasziták, alumíniumgél, kovasavgél vagy ioncserélő gyanta fölött, vagy extraháljuk egy szerves oldószerrel, például dietilénglikollal vagy dietanolaminnal. Megjegyzendő, hogy a találmány szerinti eljárásban úgy is eljárhatunk, hogy a hidrogént csak egyszer használjuk, hozzáadva a fent felsorolt módok bármelyike szerint a kívánt mennyiségű redukálható kénvegyületet. Miként fentebb közöltük, a találmány szerinti eljárással stabilis folyamat lehetséges 3,4 és 24.8, előnyösen 5,1 és 20,4 atm nyomáshatárok között. Az üzemi nyomást ezeken a határokon belül elsősorban a kezelni kívánt nyersanyag természete fogja megszabni. Például egy könynyű kuwaiti naftával stabilis működést értünk el 6,8 atm nyomás alatt, mint kiitűnik a példákból. A reformáló zónáiban a szükséges hőmérséklet általában alacsonyabb, mint amire hasonló, hagyományos nagynyomású üzemben szükség van. A múltban, ha nagy oktánszámú benzint kívántak előállítani, magasabb hőmérsékleten dolgoztak, hogy fokozzák a paraffinszénhidrogéniek híidrokrakkolódását, és így növeljék az aromások arányát a termékáramban. A találmány szerinti eljárásban célszerűen 427 és 593, előnyösen 454 és 566 C° között dolgozunk. A találmány szerinti eljárásban az óránkénti folyadék-térsebesség 0,5 és 15,0, előnyösen 1,0 és 5,0 közé esik. Azonkívül a szénhidrogén-6