158207. lajstromszámú szabadalom • Eljárás polivinilgyanta alapú reaktív alapozó előállítására
o b) Mivel külső fázisként csupán az olcsó víz kerül alkalmazásra, kiküszöbölődik minden olyan hátrány, mely polimerek aromás vagy alifás oldatának használata esetén az oldószerrel kapcsolatos. c) A diszperzióik filmjei viszonylag gyorsan száradnak szobahőmérsékleten is, de mód van azok száradásának meggyorsítására viszonylag alacsony hőfokon (70 C°) és rövid idő alatt (15 perc). d) Könnyen átfesthetek, s a tapadás a közbenső, illetve fedő zománcokkal megfelelő, jó éritéket mutat (20—25 kg/cm2 ). A diszperziókból történő filmlképzés hátrányai közül a gyakorlati felhasználók általában a következőket említik: a) A diszperziók bizonyos mértékig korlátozott stabilitása, pl. az ecetsav lehasadása következtében. b) A diszperziók a sima, a csiszolt és zsírtalanított fémfelületeket nehezen nedvesítik. c) A diszperziós közeget képező víz- és a fémfelület között nem kívánatos kölcsönhatások lépnek fel. d) A- 'diszperziókból képzett filmek termoplasztikusságot mutatnak. e) A diszperziókból képzett filmek ellenállóképessége vízzel és savakkal szemben korlátozott. A diszperziókból történő filmképződés hátrányait a 'következőképpen lehet csökkenteni: Bevezetésképpen már itlt meg kell említenünk, hogy az előbbiekben felsorolt jó tulajdonságok maradéktalan megtartása mellett figyelemre méltó mértékben sikerült csökkenteni a kedvezőtlen sajátságok számát, amennyiben: ad. a) az ismertetett reakciót a lehasadó ecetsav kívánatos módon katalizáljaad. b) a relatív ágensek beépítésével sima, csiszolt és zsírtalanított vasfelületen is jó nedvesítést sikerült elérni a jelenlevő •—OH és —COOH csoportok kedvező hatása következtében. ad. c) Éppen a diszperziós"" közegei, képező víz-, a reaktív ágens és a fémfelület közötti kölcsönhatás az, ami biztosítja az aromás oxikarbonsav és a Fe3+ közötti reakcióik lejátszódását. ad. d) A film termoplasztikus sajátsága 70 C° hőmérsékleten 15 percen át történő kezelés útján megszüntethető. ad. e) A vízzel és időjárással szembeni ellenállóképesség növelhető, ha a már széles választékban rendelkezésre áUó diszperziók közül a kopoliimérefcet alkalmazzuk. A polivinilaeetát (PVAC) szerves oldószerekben jól oldódik és azokból átlátszó, fényálló, zsír-, benzin-, olajálló filmet ad. Az egyes PVAc diszperzió-típusok a bennükllevő lágyítóanyag mennyisége, az adalékanyagok minősége, a viszkozitás, és a. részecskeméret tekintetéiben különböznék egymástól. A PVAc ho-4 mopolimerjei mellett nagy mennyiségben használnak különböző monomerekkel kopolimerizált egy vagy több palimérrel kevert pöli'vdnilacetátot. 5 A kopolimérek tulajdonságai bizonyos meghatározott célra jobbak, mivel a kopolimerizáló partner minőségével és mennyiségével nagy mértékben szabályozni lehet a termék tulajdonságait. A PVAc diszperzió kemény szívós film-10 mé szárad meg, amely meglehetősen rideg és könnyen törik. Ennek megakadályozása érdekében lágyítószereket adagolnak a PVAc-hoz vagy más monomerekkel kopolimerizálják a . vinilacetát monomert. 15 A kialakult film vegyi állóképessége gyenge savakkal és lúgokkal, zsírokkal, olajokkal és szerves oldószerekkel szemben kitűnő. Tárolhatóságuk és gomlbásodás-eleinállóságuk szintén 20 jó. A kopolimér és kopolimér PVAc-diszperzió szárazanyagtartalma általában 50—55% között mozog. Ezek viszkozitása 500 és 10 000 cP között ingadozik. A diszperzióban a polimer molekulasúlya és szerkezete szabja meg a kiala-25 kult film tulajdonságait, mint pl- meleg-zárhatóság, koaguláció-ellenállás, oldószerállóképesség, szívósság, lágyuláspant, meghúzási nyomaték stb. A diszpergáült részecskék mérete a kialakított film tulajdonságai; szempontjából lé-30 nyeges. A találmány az eddig alkalmazott alapozók bizonyos tulajdonságait felülmúló reaktív alapozó előállítására vonatkozik. 35 A találmány tárgya eljárás polivinilgyanta alapú reaktív alapozók előállítására az 1, 2, 3-tóoxikiarbonsavnak valamely polivinilgyanta diszperziójával vagy szerves oldószeres oldatával történő elegyítésével, oly módon, hogy a 40 trioximonokarbansav vizes telített oldatát a diszperzióhoz vagy oldathoz keverő berendezésben legfeljebb 5°/q-os mennyiségben bekeverjük. Kötőanyagként előnyösen PVAc-kopolirnérek 45 (butilmaleát, butilakrilát, (maleinsavészterek, vinüklorM stb.) vizes diszperzióját vagy a polivinilbutirál alkoholos oldatát alkalmazzuk. A találmány szerinti eljárás foganatosításá-50 nál az alábbiak szerint járunk el: az aromás oxikarbonsavbál saválló acél vagy könnyűfém oldókeverő tartályban vízzel telített oldatot készítünk. Ezután az oldatból a számított menynyiséget rozsdamentes vagy könnyűfém keve-55 rővel ellátott berendezésben a homogenitás eléréséig a kötőanyaghoz keverjük. Az esetlegesen szükséges adalékanyagokat (mikronizált, porózus kovasavak) a keverés közben adagoljuk az elegyhez. 1. példa: 12 g galluszsavat 80 g vízben enyhe melegí-65 tés mellett kb. 30—40 C° hőmérsékleten felol-2
