158207. lajstromszámú szabadalom • Eljárás polivinilgyanta alapú reaktív alapozó előállítására

SZABADALMI 158207 MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG LEÍRÁS SZOLGALATI TALÁLMÁNY -A_ Nemzetközi osztályozás: |8| C 08 £ 15/20 |8| Bejelentés napja: 1968. X. 08. (TI—-162) ^§ip •4f * ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI Közzététel napja: 1970. VII. 13. "--.. '''''?

^ 'í^^ HIVATAL Megjelent: 1971. V. 15. Feltalálók: Ivánfi Jenő vegyészmérnök, 40%, Jüsztl István vegyészmérnök, 40%, Benke Józsefné vegyésztechnikus, 20%, Tiszaszederkény Tulajdonos: Tiszai Vegyi Kombinát, Tiszaszederkény Eljárás polivinilgyanta alapú reaktív alapozók előállítására A találmány tárgya eljárás polivinilgyanta alapú reaktív alapozók élőállítására. Az irodalmi adatok és az eddigi gyakorlat alapján kát fajta típusú reaktív alapozó ismeretes. Ezek aktív ágensként a foszforsav és 5 származékait tartalmazó polirvlnilbutirál kötőanyagú Wash-Primerek, valamint a csersavat és származékait tartalmazó az előbbiekhez hasonló kötőanyagú ÉCHT-Primerek. Ismeretes, hogy az 1-, 2-, 3-Jtrioxikaonboinsav a vassal io komplexképződési reakcióba lép és a reakció folyamán kékasfekete színű vas (Ill)-íkomplexek képződnek- Az így képződött vas (III)-komplex vegyületek inhibi'tiv és antivegetativ hatással rendelkeznek. 15 Az 1-, 2-, 3-trioxikarbonsav fenti tulajdonsága adta azt az ötletet, -hogy megfelelő hordozó anyagra reaktív ágens beépítve olyan gyorsan száradó filmréteget hozunk létre, mely- 20 ben a már hivatkozott tulajdonságú komplexek a felhordás pillanatában képződhétnek. Különösen előnyösnek tekinthetők magában a polivinilacetát kötőanyagban mindenkor je- 25 lenlevő szabad kanboxu- és hidroxilcsoportok, melyek több oldalú reakció lefutását biztosítják, részben a reaktív ágens és a kötőanyag között, részben a reaktív ágens és az alapfém között. 30 A fenti folyamatokat még intenzívebbé teszi az a tény, hogy az 1-, 2-, 3-trioxikaribonsav mind szabad hidroxil-, mind szabad karboxilcsoportokat tartalmaz. Az előbb említett reakciók azt eredményezik, hogy a szokványos bevonóanyagoknál eddig nem ismert intenzív kémiai kapcsolat jön létre, a fémlap és a bevonóanyagként használt kötőanyag filmje között az 1-, 2-, 3-trioxikarbontsav vaskomplexének közvetítésével. Az említett reakciótípusok lefutása speciális feltételek teljesítését, elsősorban poláros karakterű szerves oldószerek, levegő-oxigén és víz jelenlétét igényli. Ezen feltételek kielégítését messzemenően biztosítja az általunk választott kötőanyag. Az oldószeres kötőanyagból történő filmképzés előnyei és hátrányai ismertek, ezért csupán a diszperzióból történő filmképződés előnyeire és hátrányaira térünk ki. A diszperzióból történő fiimképzés előnyei közül kell kiemelnünk az alábbiakat: a) A rendszeres viszkozitása független a polimer K-értékétől, és éppen ezért lehetséges, hogy viszonylag alacsony viszkozitás mellett — ami jó ecsetelihétőséget jelent — igen magas testtartalmat állítsunk be, vagyis megfelelő fümvastagságot érjünk el. 158207