158174. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a 19 042 RP enziminhibitor és összetevői előállítására

158174 9 A Streptomyces hygroscopicus faj lényeges jellemzőit H. D. Tresner és E. J. Backus [Applied Microbiology 4, 243—250 (1956)] és S.A. Waksman (The Actinomycetes, II, The Williams and Wilkins Company, Baltimore, 1961, 230— 231. oldal) írták le. Ezért a 19 042 RP enziminhibitort termelő mikroorganizmust ehhez a fajhoz tartozónak tekinthetjük, és Srteptomyces hygroscopicus DS 10 408-nak nevezzük. Az S. hygroscopicus DS 10 408-nak megvan az a három jellegzetessége, amelynek alapján H. D. Tresner és E. J. Bacikus, valamint, S. A. Waksman a S. hygroscopicus fajt definiálják: a) spóratartó fonalai általában sűrű spirálisokban végződnek, ezek meneteinek száma változik, legfcöbbnyire 1—5, bár olykor megfigyelhetők hosszabb spirálisok is nagyobb számú te'kerülettel; ezek a spirális spóratartó fonalak egyenként vagy gyakrabban csoportosan állnak a tartószálaikon, b) ia spórás légi készülék jól fejlett állapotában sötétszürke színű, megegyezően az S. hygroscopicuséval, c) bizonyos jó ispóra képződést elősegítő táptalajokon a spórás felületek öregedés következtében fekete, csillogó, nedves [megjelenésűek, ami jellemző az S. hygroscopicus fajra. Az S. hygroscopicus DS 10 408~nál ia sötétszürke spórázó szőnyeg fekete bevonattá való átalakulása észlelhető Hickey és Tresner agáron, Carvajalféle zabos agáron, Pridham-féle élesztős agáron és Grundy-féle élesztős agáron. Az S. hygroscopicus DS 10 408 tenyészetek morfológiai sajátságai mindent összevéve nagyon közel állnak az S. A. Walksmán álltai a „The Actinoimycetes" -műben az S. hygroscopicusról adott leíráshoz; 'említésre méltó különbség csak az, hogy az S. hygroscopicus DS 10 408, ellentétben a „The Acti,nomycetes"Hben leírt törzzsel, zselatinon halványsárga oldható pigmentet fejteszt, nem savanyítja meg a tejet, és a Czapek-féle szacharózos húslében a nitrátokat nitritté redukálja. Mindamellett ez a néhány különbség nem elég lényeges ahhoz H. D. Tresner és E. J. Backus elképzelése szerint, hogy ez a mikroorganizmus az S. hygroscopicus fajtól eltérő fajt alkosson, mivel az azt meghatározó fő tulajdonságok ennél a törzsnél is megvannak. Az S. hygroscopicus DS 10 408 olyan spóratartó szálakat fejleszt, amelyek többsége 1—5 menetes sűrű spirálisban végződik, jóllehet olykor többmenetes spirális képződése is megfigyelhető, és olykor a spóratartó szálak egyszerűen begörbülnek a végükön, teljes menet 'alkotása nélkül, vagy néha a spirálisok többé-kevésbé lazák vagy kitekeredettek. A spórázó készülék ígyalkran összetett szerkezetű, a fő spóratartó szál meglehetősen hosszú lehet, és belőle szintén többé-kevésbé elágazó spóratartó szálak ágaznak ki, együttesen fürtöt képezve. A spórák oválisak és méretük 0,4—0,6 /* X 0,6—0,9 n-Mikroszkópon vizsgálva a spóratartó (készülék szerkezete azonos Bennett-féle agáron és Pridham-féle keményítős agáron. 10 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 Az S. hygroscopicus DS 10 408 tenyésztési jellegzetességeit és biokémiai sajátságait megvizsgáltuk a Streptomyces törzsek vizsgálatára rendszerint használt agaros és húsleves táptalajokon, az agaros táptalajokat ferde agar alakjaiban alkalmazva. A megfigyeléseket a csatolt 5. táblázatban közöljük. Külön megjegyzés nélkül ezek az adatok 26 C°-on 3 hétig végzett tenyésztésre vonatkoznak, amely a fejlődés élőrehaladott állapotának felel meg. A használt táptalajok nagy részét S. A. Walksmán „The Actinomycetes" {Chronica Botanica Company, Walthaim, Mass. 1950) című műve 193-— 197. oldalán találjuk leírva, ebben az esetben W betűvel és azzal a számmal vannak megjelölve, amelyekkel a „The Actinomycetes'-ben szerepellnek. Az egyéb (táptalajokra vonatkozó hivatkozások vagy a táptalajok összetétele a következő: Hivatkozások: A K. L. Jones: Journal of Bacteriology 57, 142 (1949). B „Hickey—Tresnier-féle agar", T. G. Pridham ós munkatársai, Antibiotics Annual, 1956— 1957, 947—953. oldal. C „Élesztőkivonatos agar", T. G. Pridham és munkatársai, Antibiotics Annual, 1956—1957, ' 947—953. oldal. D Grundy és munkatársai, Antibiotics and Chem. 2, 400 (1952). E Grundy és munkatársai, Antibiotics and Chem. 2, 401 (1952). F 0,5% pepton, 0,3% búskivonat, 0,5% tirozin, 2% agar. G „Szervetlen sóik — keményítő agar", T. G. Pridham és munkatársai, Antibiotics Annual,. 1956—1957, 947—953. oldal. H Grundy és munkatársai, Antibiotics and Chem. 1, 310 (1951). I Megfelel a W 1 összetételnek, de 30 g szacharózt, 15 g glukózt helyettesít. J „Tiszta zselatin", készül a „Manual of Methods for Pure Culture Study of Bacteria" szerint (Society of American Bacteriologists, Geneva, N. Y.) — II50 — 18. K „Manual1

of Methods for Pure Culture Study of Bacteria" (Society of American Bacteriologists, Geneva, N. Y.) — n50 — 13. L Megfelel a W 18 összetételnek, de szacharóz nélkül, és helyette a folyadékba részben bemerített keskeny szűrőpapírcsíkokkal.. M A kénhidrogén (termelés vizsgálatára ajánlott táptalaj: H. D. Tresner és F. Danga, J. Bacteriology 76, 239—244 (1958). N „Melaninképző táptalaj", The Actinomycetes, 2. kötet 133. oldal, 42. szám (S. A. Waksman and Wilkins Company, Baltimore, 1961). O Kereskedelmi lefölözött tejpor felhígítva a gyártó utasítása szerint. Pridham módszerének [J. Bacteriology 56, 107—114 (1948)] elvét követve megálllapítottuk, hogy a Streptomyoes hygroscopicus DS 10 408