158173. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3-dimetilszulfamoil-10-(hidroxietilpiperidinopropil)-fenotiazin-észterek előállítására
7 -158173 8 A mirisztoilklorid előállítható H. E. Fierz-Davis szerint [Helv. chim. Acta. 22, 89 (1939)].-17. példa: Az 1. példában leírt módon eljárva 4,75 g 3-dimetilszulfamoil-10-/3-l[4-{2-(hidrioxietil)-pipe'ridkioÍ-propil/-fenotiiazint 3,34 g sztearoilkloriddal 100 ml toluolban reagáltatunk. Mosás és az oldószer elűzése után iá kapott bázist etanollból átkristályosítjuk. így 5,9 g 3-dimetilszulfiamoil-10-/3H[4-(2-sztearoiloxietil)-piper:idino]-propil/-fenotiiazint kapunk, olvadáspontja 62° körül. A kiindulási sztearoilklorid előállítható H. E. Fierz-David szerint ![Helv. chim. Acta 22, 89 (1939)]. 18. példa: Az 1. példában leírt módon eljárva, de 9,-5 g 3-dimetilszulf amoil-10-/3^[4-(2-hidroxietil)-piperidino]-propil/^fenotiazinból, 4,14 g 2-decénailikloridból és 200 ml toluolból kiindulva, 6,8 g 3-dimetilszulf amoil-10-/3-[4-(2'-deeén-2-oiloxietil)-piperidino] -pr>opil/-fenotiazin-oxalátot kapunk, olvadáspontja 138° körül. A 2-deeénoilklorid . előállítható P. Van Romburgh szerint (Rec, Trav. Ohim. Pays-Bas 57, 494 (1938)]. 19. példa: A 2. példáiban leírt módon előállított 308 g 3-dimetilszulfam.oil-l 0-/3-[4-(l 0'-Undecén-2-oil- . oxi-etil)j piperidino]-propil/-fenotiazin-oxalátot szuszpendálunk 2 1 desztillált vízben és 1 1 metilénkloridban. Hozzáadunk 1,25 1 10%-os vizes nátriumbikarbonát-oldatot, és. 5 percig keverjük. A szerves fázis dekantálása után a vizes fázist kétszer extraháljuk összesen 1 1 metilénkloriddal. A szerves fázisokat egyesítjük, háromszor mossuk összesen 1,5 1 desztillált vízzel, és vízmentes nátriumszulfáttal szárítjuk. Szűrés után az oldószert elpárologtatjuk először 60°-on légiköri nyomáson, majd 100°^on 20 torr nyomáson. 274 g nyers, olajos bázist kapunk, amelyet kromatografálással tisztítunk 1 kg semleges alumániumtöltettel, és összesen 5,5 1 benzollal eluáljuk. Majd a benzolt 20 torr nyomásion elpárologtatjuk, és 240 g. tisztított bázist kapunk, ezt 60°-on 650 ml ciklohexánban oldjuk. Lehűtjük 40°-ra, és hozzáadunk 1350 ml petrolétert (fp.= = 40—65°). Lehűtjük 2Ö°^ra, megkezdjük a kristályosítást, állni hagyjuk 2 óra hosszat 20°-on, majd egy, éjjelen át 3°^on. A kapott kristályokat fcioentrifugáljuk, összesen 300 ml jéghideg petroléterrel kétszer mossuk, és 20 torr nyomáson megszárítjuk. így 222 g 3-dimetilszulfamoil~10-/3-[4-(10'-undecén-2-oil-oxietil)-piperidino]-propil/-fenotiazint kapunk, olvadáspontja 58—59°. 20. példa: A 2-metil-hexadekanoil-klQrid 2-metil-hexa-30 dekánsavból állítható elő tionilMoriddal. A 2-metil-4hexadeikánsáv előállítását G. Weitzel és mtsai írják le [Z. physiol. Chem. 287, 65 (1951)]. 21. példa: 60 A 2,2-dimetü-hexadefcanoál-Morid :2,2-dimetil-ihexadakánsavból állítható elő tioniMoriddal. A 2,2^dimetil-foexadekánsav előállítását Buu-Hoi és munkatársai írják le [Z. physiol.. Chem. 65 279, 84 (1943)]. 4,52 g 3-dimetiilszulfamoil-10-/3-[4-(2-hidroxietil)-piperidino}\propil/-fenotiazin, 2,88 g 2-m&-5 til^hexadekanoilkLorid és 50 ml száraz toluol keverékét 5 óra hosszat visszafolyatással forraljuk. Lehűlés után a reakciákeveréket 100 ml víz és 50 .(mi 10w-os nátriumkarbonát-oldat jelenlétében 1 óra hosszat keverjük. A dekantált 10 szerves oldószeres oldatot 3 ízben összesen 100 nil desztillált vízzel közömbösre mossuk, vízmentes magnéziumszulfáton megszárítjuk, és 20 torr nyomáson bepároljuk, a 6,9 g maradékot feloldjuk ciklohexán és etilacetá't 9:1 tér-15 foglaltarányú elegyében, és az oldatot egy 1,7 cm átmérőjű oszlopban levő 50 g semleges alumíniumoxidon kromatográfiaijuk. 150 ml 9:1 térfogatarányú ciklohexán^etilacetát eleggyel való eluálás után az eluátumot 15 torr nyomá-20 son bepároljuk. A 6,1 g kristályos maradékot 12 ml petroléterben (fp. 40—65°) átkristályosítjúk. 5°-on való 3 órai állás után a kristályokat kioentrifugáljuk, 2 ízben 5 ml jéghideg petroléterrel mossuk, és 20 torr nyomáson megszá-25 rítjuk. Így 4,6 g 3-dimetilszulfiamoil-10-/3-1 [4-(2'-metil-2-hexadekanoiloxÍJetil)-piperidino]-propüV-fenotiazint kapunk fcb. 55° olvadásponttal. 35 40 A 20. példa szerint eljárva. 3,30 g 3-dimetiilszulfamoil-10-/3-'[4-(2-hidroxietil)-piperid!Íno] --propil/-fenotiazint 30 ml toluolban 2,13 g 2,2--dimetil-hexadefcanoil-kloriddal reagáltatunk. A nyers terméket 1,5 cm átmérőjű oszlopban levő 45 40 g semleges alumíniumoxidon kromatografáljuk. 8 : 2 térfogatarányú cilklohexán^etilacetát eleggyel való eluálás és bepárlás után 4,70 g bázist kapunk; ezt visszafolyatáissal való forralás közben feloldjuk 25 ml etila.cetátban, majd hozzáadjuk 0,57 g vízmentes oxálsavnak 5 ml etilacetáttal készült oldatát. Az oldatot 17 óra hosszat 3°^on tartjuk, a kivált kristályokat kioentrifugáljuk, 2 ízben összesen 8 ml jéghideg etilacetáttal mossuk, és 20 torr nyomáson meg-55 szárítjuk. így 4,4 g 3-dimetilszulfamoil-ÍO-/3i[4-^(2',2'-dimetil-2-hexadekianoiloxi^et!Íl)piperidino]-ipropiil/-f enotiazin-oxalátot kapunk fcb. 151° olvadásponttal. 65 4
