158162. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tapéta előállítására

3 158162 4 A lehúzható tapéta alap-lapjának ezenfelül megfelelő minőségűnek kell lennie ahhoz, hogy a kikészítési műveletek jól keresztülvihetők legyenek. A szokásos tapéta-gyártási műveletek során az ••alap-lapot először egy alap-bevonattal vonják be; ez rendszerint valamilyen pigmentet, mint kaolint és egy víztartalmú ragasztóanyagot tartalmaz. Ezt az alap-bevonatot nedves állapotban viszik fel, majd megszárítják. Az alap-bevonatra azután rendszerint nyomási eljárással viszik fel a mintát, ezután pedig egy további átlátszó bevonattal látják el, polivinilkloridból vagy más hasonló anyagból. Ezért az alap-lapnak sima felületűnek kell lennie és kellő mértékben mentesnek kell lennie a bolyhosodástól. Jól kell felvennie a víztartalmú alapbevonatot és jól kell kötődnie azzal. Az alap-lapnak kellően hajlékonynak is kell lennie, úgy, hogy a megszárított alapbevonat ne repedezzék, amikor a bevont lapot meghajlítják. Az alap-lapnak nem szabad oly anyagokat tartalmaznia, amelyek elszíneződést vagy más nemkívánatos elváltozást okozhatnak az alap-lapra felvitt bevonatokban azok öregedése során. Az alap-lap nyúlásának is korlátozott mértékűnek kell lennie, hogy az alap-bevonatra történő nyomás során a minta eltolódása ne következhessen be. Nem szabad az alap-lapnak túlságosan görbülnie vagy. becsavarodnia a bevonási művelet során és alkalmasnak kell lennie mélyebb domborításos díszítések felvételére is. A tapétának nagymértékben átlátszatlannak kell lennie, hogy ne legyen látható a falfelület esetleges mintázottsága vagy foltossága és ezt az átlátszatlanságot nedves állapotban is messzemenően meg kell tartania, hogy az említett követelmény a tapéta nedvesen történő felvitele során is kielégüljön. Az alap-lapnak eléggé fényesnek is kell lennie, hogy ne befolyásolja hátrányosan a kész tapéta szín-élénkségét és hogy fényes alapú mintázatok is felvihetők legyenek nyomás útján. Elvárják továbbá a tapétától, hogy ne foltosodjék; az alap-lapnak sem szabad olyan anyagokat tartalmaznia, amelyek e tulajdonságot károsán befolyásolják. Lehúzható tapétákat már eddig is gyártottak, ezek azonban különböző hátrányokat mutattak. Ilyen lehúzható tapétákat eddig vinil-filmekből készítettek, amelyeket gumi-alapú, nyomásra érzékeny ragasztóanyaggal vontak be. Az olyan vinil-filmek, amelyek eléggé súlyosak ahhoz, hogy magukban képezzék a bevonatot, túlságosan költségesek; a gumi-alapú nyomásra érzékeny ragasztóanyagok sokszorosan költségesebbek, mint a szokásos papírtapéták ragasztóanyagai. A nyomásra érzékeny ragasztóanyagoknak még egy további hátrányuk is van: a tapéta felvitele során szükséges, hogy a tapétát felvivő munkás oldalirányban mozgassa „csúsztassa" a falon, hogy az pontosan illeszkedjék az előzetesen már felvitt szomszédos csíkhoz. Nyomásra érzékeny ragasztóanyagok esetében ez az oldalirányú mozgathatóság igen nehezen érhető el. A nyomásra érzékeny ragasztóanyagok további hátránya, hogy az öregedés során tapadóképességük romlik; a gumi-alkotórész oxidáció folytán idővel bomlást szenved. Ha az ilyen öregedett ragasztóanyaggal föl vitt tapétát le akarjuk húzni a falról, a ragasztóanyag számottevő mértékben a falon marad. Ezt a maradékot azután igen nehéz eltávolítani; hatásos eltávolításához rendszerint szerves oldószerekre van szükség. Készítettek már lehúzható tapétákat rétegelt anyagból is, amelyet a szokásos tapéta-anyagnak egy szőtt textilbevonattal való borítása útján állítottak elő vagy oly lapokat készítettek, amelyek összefüggő részét képezte a textilbevonat; az ilyen textilbevonat biztosította a tapétának a lebúzhatósághoz szükséges szakítószilárdságát. Az ilyen anyag is különböző hátrányokat mutat. A rétegezési eljárás rendszerint lassú és körülményes, ugyancsak nehézkes és lassú az oly lapok előállítása, amelyek egy textilrétéget tartalmaznak. Az ilyen lapok előállításához szükséges textilréteg költséges is. Ha fehérítetlen textilanyagot alkalmazunk — amely olcsóbb a fehérítettnél — akkor ez kifogásolható szennyezéseket és f oltosságot tartalmaz. Domborított minták ilyen lapok esetében általában csak a textilréteg geometriai alakjának megfelelően érhetők el. A textilréteg által okozott felületi egyenetlenségek igen megnehezítik a minták nyomás útján történő egyenletes felvitelét. Emellett a textilréteget tartalmazó papírlapok merevek. A tapétát felvivő munkás a tapéta hosszú csíkjait rendszerint összegöngyöli a kezelés megkönnyítése céljából; a textilréteget tartalmazó lapok összegöngyölése során a bevonat gyakran repedezik, ami a felületen észrevehető nyomokat idéz elő. Készítettek továbbá lehúzható tapétákat oly módon is, hogy sűrű szövésű textilanyagot polivinilklorid-bevonattal láttak el. Az ilyen termékek legfőbb hátránya a szövet rendkívül költséges volta. Emellett a szövet anyagszerkezete gyakran megnehezíti az ilyen anyagok nyomás útján történő mintázását. Nehézséget okoz gyakran az ilyén tapéták ragasztóanyaggal történő bevonása is; a ragasztóanyag hajlamos arra, hogy a szövet hézagait töltse ki, ahelyett, hogy egységes filmet képezne a lap egész felületén. Készítettek végül olyan lehúzható tapétákat is, amelyeknek az alap-lapja szintetikus polimerekből álló hosszú rostokat tartalmazott, a nagyobb mennyiségi arányban jelenlevő szokásos, papír-rostokkal keverten és ezt az egész rostrendszert valamilyen műgyantával kötötték meg. Az anyagban levő, kb. 2,5 cm-ig menő hoszszúságú műszál-rostok a lapnak textilanyagszérű külsőt kölcsönöztek. Az anyagba bevitt műszálrostok az alap-lapnak a szokásos papírgyártási eljárással való előállítása során azonban különféle nehézségeket okoztak, ami igen meglassította az ilyen anyagok gyártását. Emellett az ilyen műszál-rostok igen költségesek voltak. A találmány szerinti eljárásnál a tapéta alaplapját szokásos rendszerű papírgyártó berendelő 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2