158160. lajstromszámú szabadalom • Gép villamos érintkező készítéséhez
g 158160 10 az 1. ábra vázlatának megfelelően. Ennek a hajlítóegységnek 20 tartóhíd az alapja a 8. ábra vázlata szerint. A 20 tartóhíd egy középső 18 tengelyen 35 csapággyal van elhelyezve. A 18 tengely a gépben vízszintesen van csapágyazva 33 csapágyakkal a 8 huzal bevezetésének irányára merőlegesen. A 18 tengelyre a 8. ábra vázlatának megfelelően egy 19 fogaskerék van felékelve, közvetlenül a 20 tartóhíd mellé, amelyen a 19 fogaskerékhez kapcsolva kétoldalt egy-egy 21 fogaskerékpár van tengelycsonkjaival a 34 csapágyakba felfogva. A középső 18 tengely, a 19 fogaskerék és a 21 fogaskerékpárok kapcsolatát a 7. ábra mutatja. Ennek az elrendezésnek az a lényege, hogy ha pl. a 20 hidat reteszeljük (pl. gépvázra erősített szeglethez ütköztetjük) és a középső 18 tengelyt meghajtjuk, akkor az erre ékelt 19 fogaskerék hajtani fogja a két 21 fogaskerékpárt és a két szélső fogaskerék a 19 fogaskerékkel azonos irányba forog. Ha viszont valamelyik 21 fogaskerékpár egyik fogaskerekét pl. egyik szélső fogaskereket reteszeljük a 20 tartóhídhoz és meghajtjuk a. középső 18 tengelyt, akkor a 20 tartóhíd úgy fog forogni a 18. tengellyel együtt, mintha rá volna ékelve. Ezt a körülményt hasznosítjuk a hajlítóegység működtetéséhez. Ugyanis, a két szélső fogaskerékhez koncentrikusan egy-egy 22 félkörtárcsát erősítsünk a 9. ábrának megfelelően azonos helyzetben (mindkét 22 félkörtárcsa körívének pl. a középső pontja ugyanabba az irányba essék) majd a 22 félkartárcsák lapjához egy-egy 16 fel vevőkart, szintén azonos helyzetben (azonos irányba mutassanak), továbbá, a gépvázhoz egy 23 ütközőt erősítünk (lásd: 9. és 10. ábra) oly módon, hogy egy függőleges lapjának síkja a baloldali szélső fogaskerék tengelyén menjen át, midőn a 20 tartóhíd vízszintesen áll, míg alsó homloklapjához a 22 félkörtárcsa homlokpalástja ütközik. Ezzel voltaképpen, a 9. ábrának megfelelő helyzetben a 23 ütköző reteszeli a 20 tartóhídat és ha most a középső 18 tengelyt és vele együtt a 19 fogaskereket meghajtjuk az óramutató járásával egyező irányban, akkor ugyanígy elforognak a szélső fogaskerekek is a 22 félkörtárcsákkal és 16 felvevőkarakkal együtt (10. ábra). így tehát a 22 félkörtárcsa a 16 felvevőkarral együtt 180°-kal elfordul az óramutató járásával azonos irányban, miközben a 22 félkörtárcsa íves homlokpalástja végigesúszik a 23 ütköző vízszintes, (alsó) homloklapján, ami alól végülis kicsúszik és ékkor a. 22 félkörtárcsa átlójában levő egyenes homlokfelületet a 23 ütköző említett függőleges lapja elé kerül, a 23 ütköző nem fogja már a 20 tartóhídat (a reteszelés feloldódik), tehát a 20 tartóhíd elforoghat. Ahhoz, hogy ez biztosan bekövetkezzék, valamelyik fogaskereket akként kell reteszelni, hogy ez a reteszelés a 20 tartóhídhoz képest megmaradjon akkor is, midőn a 20 tartóhíd köralakú 27 vezetőhornyot alakítunk ki pl. kazánlemezből kivágott koszorúban, amit a gépvázhoz erősítünk; a köralakú 27 vezetőhorony középvonalának sugara ugyanakkora, mint a 20 tartóhídban a középső 18 tengely és a szélső fogaskerék tengelye közötti távolság. A 22 félkörtárcsákra egy-egy 25 kereszttartót erősítünk, középvonalukkal a 22 félkörtárcsák átiósíkjába esőén, a 10. ábra szerint. A 25 kereszttartók végeibe egy-egy 26 görgőt csapágyazunk, a 22 fél-5 körtárcsa, ill. a szélső >• fogaskerék tengelyétől egyenlő távolságban. A 26 görgők átmérője és a 27 vezetőhorony szélessége lazán vannak egymáshoz illesztve és összeszerelés után a 28 görgők a 27 vezetőhoronyban körbe futhatnak, mi-10 közben a 25 kereszttartó állandóan merőleges a 20 tartóhíd hosszirányára, ami annyit jelent, hogy a szélső fogaskerék reteszelve van a 20 tartóhídhoz képest, tehát a középső 18 tengelyt meghajtva a 20 tartóhíd körbefordul, ami alatt 15 a két 16 felvevőkar hosszanti középvonala egybe esik a 20 tartóhíd középvonalával (11. ábra). Minthogy azonban a 9. ábra szerinti, amikor a 20 tartóhíd vízszintes helyzetben van és a baloldali 22 félkörtárcsa ütközik a 23 ütközőhöz, 20 azaz, a 20 tartóhíd reteszelve van, a 22 félkörtárcsának a 16 felvevőkarral együtt 180°-kal át kell fordulnia jobbra, amihez a szélső fogaskerék (ül. 22 félkörtárcsa) reteszelést fel kell oldani, vagyis a 25 kereszttartónak és 26 görgők-25 nek szabad körtieforgást kell engedni. Ezt megvalósítandó, a 27 vezetőhornyot a 20 tartóhíd vízszintes állásának megfelelő helyen, ki kell tágítani 28 köralakú kimarással a 10. ábra értelmében. E 28 görgők külső palástjának legna-3Q gyobb egymásközti távolsága lazán vannak illesztve és így a 20 tartóhíd vízszintes állásában a 25 kereszttartó 26 görgőivel körbefordulhat a 28 köralakú kimarásban. Minderre avégből van szükség, hogy a 16 fel vevőkar elvégezhesse a 6. ._ ábra szerint a felvevőnyílásába illesztett 1 szigetelőanyag-alaplemez széle körül a 2 érintkezők ráhajlítását. Ehhez még egy 24 bakot kell elhelyezni a középső 18 tengely vége elé. Ez a 24 bak egy üllő-szerű tömb, felső sík lapja vízszintes és annyival van a vízszintesen álló 20 tartóhíd középvonala alatt, mint amennyi a 8 huzal, ill. 2 érintkező vastagsága. A ráhajlítás műveletét a gép a következőképpen végzi el: .. A 16. felvevőkar hossza a felvevőnyílásába illesztett 1 szigetelő^alaplemez kiálló részével együtt akkora, mint az őt hordozó szélső fogaskerék és a középső 18 tengely közötti távolság. Miután a vezérlőmű a 6. ábra szerint beillesz. tette a 2 érintkező huzaldarabokkal ellátott 1 szigetelőanyag-jalaplamezt a 16 felvevőkar felvevőnyílásába, a 14 feladóbélyeget lesüllyeszti és visszaviszi a 2. ábra szerinti kiindulási helyzetbe, kapcsolja a középső 18 tengely tengely. kapcsolóját a hajtóműhöz ós a 19 fogaskerék forogni kezd az óramutató járásával egyező irányban, mert a 20 tartóhídat ekkor reteszeli a 23 ütköző a 22 félkörtárcsán keresztül és a 25 kereszttartó 26 görgői a 28 köralakú kimarásban vannak a 10. ábra szerint. A szélső fogaskerekek a két 22 félkörtárcsával és a két 16 felvevőkarral együtt azonban csak fél fordulatot tehetnek, mert a baloldali 16 felvevőkar, átfordulván 180°-kal, ütközik a középen levő 24 bak felső 65 lapjához, ekkor viszont — nem fordulhatván to-5