158125. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vízben oldódó kötőanyagok előállítására elektroforetikus lakkozáshoz

7 158125 8 fumársavat, citraconsavat, itaconsavat és aconitsav-at tartalmaznák; amennyire képződnek, e savak anhidridjeit is adagolhatjuk. A nevezett adduktok, különösen a maleinsavanhidridből és olajokból telítetlen zsírsavakkal készült, maleinátolaj okként jelölt reakciótermékek előállítása már ismert, és az ezeknek az adduktoknak az előállítására szolgáló eljárást nem ''igényeljük. Az erősen aktív dikarbonsavanhidrid csoportokkal rendelkező adduktoikat ebben az alakban a módosító reakcióra használhatjuk; mindenesetre az is lehetséges, hogy az aktivitás létrehozására az anhidrid csoportok feltárását vízzel kezelve foganatosítjuk vagy egy kisszénatomszámú egyértékű alkohollal részleges észterezést hajtunk végre. Lényeges, hogy az olaj- vagy zsírsavjellegű komponens több karboxil-csoportot tartalmazzon, ez lehetővé teszi a több hidroxilcsoportot tartalmazó gyantaszerű komponenssel történő észterezést, azonkívül a reakció után a termék annyi szabad karboxil-csoportot tartalmaz, hogy annak vízoldhatósága kielégítő. A találmány szerinti eljáráshoz alkalmas adduktok savszáma 80—200 mg KOH/g molekulánként legalább két aktív karboxil-esoport esetén. A polimerizált zsírsav különösen dimerizált zsírsav ill. ilyen savak keveréke lehet. A dimerizált vagy polimerizált telítetlen zsírsavak előállítása ismert, például a polimerizált un. „standolajok" elszappanosításával történhet. A találmány céljára alkalmas dimerizált vagy polimerizált zsírsavak savszáma 100—300 mg KOH/g polimerizált zsírsavmolekulánként legalább két (aktív karboxil-esoport esetén. Az is lehetséges, hogy dimerizált vagy polimerizált telítetlen zsírsavak di- vagy polialkoholok'kal történő részleges észterezésével olaj jellegű zsírsavésztereket állítsunk elő. A találmány céljára _ezek a termékek is alkalmasak, amenynyiben az aktív karboxil-esoport tartalomra vonatkozó fenti feltételeknek megfelelnek. A találmány céljára alkalmas alkidgyantákat monoikarbonsavakból, di- vagy polikarbonsavaikból és di- vagy polialkoholokból álló keverékek észterezésével kapjuk. Az olaj- vagy zsírsavjeilegű komponenssel való összeférhetőség elérésére az alkidgyantákat előnyösen zsírsavakkal módosítjuk. Az alkidgyanták zsírsavtartalma lehetőleg kicsi legyen, mintegy 30—55 s%. Di- vagy poliikarbonsavafcként az alkidgyanta előállításánál szokásosan használt karbonsavakat adagolhatjuk, például ftálsavat vagy ftálsavanhidridet, izoftálsavat, tereftálsiavat, hidrogénezett vagy halogénezett ftálsavakat, trimelitsavat és piroimelitsavaí. Adipinsav vagy más hosszúszénláncú alifás dikarbonsav ugyancsak adagolható, előnyösen az előbb említett dikarbonsavakkal keverve. Az alkidgyanta-előállításra alkalmas di- vagy polialkoholok például a glicerin, pentaeritrit, trimetiloípropán vagy a legkülönfélébb, poiialkoh ólokkal kevert glikolok. Az adagokat minden esetben úgy választjuk, hogy lényegében szabad karboxi-csopört nélküli, molekulánként legalább két aktív hidroxilcsoportot tartalmazó kismólekulájú gyanták keletkezzenek, azaz a karboxil-csoportoik számának ekvivalensénél több hidroxil-csoportot tartalmazó polio'lt adagolunk. A találmány céljára alkalmas alkidgyanták savszáma kisebb mint 10 mg KOH/g, hidroxilszáma 50—250 mg KOH/ g. Ezeknek az álkidgyantáknak az előállítása ismert, azt nem igényéljük. Az előállítás olvadékvagy azeotróp eljárással történhet, a zsírsav komponenst szabad zsírsav alakjában vagy a triglicerid átészteirezésével kapott monoészter alakjában adagolhatjuk a gyantába. A találmány céljára ugyancsak alkalmas más, több hidroxil-csoportot tartalmazó gyantaszerű komponensek a meghatározott módon felépített fenalgyantával módosított gyantaészterek. Az ilyen gyantaészterek előállítása ismert, azt nem igényeljük. Ezek a gyanták természetes g3^.antasavaik, szokásosan koiofónium aktív fenol-formaldehid kondenzációs termékekkel való módosításával és a karboxil-csoportok ekvivalensénél több poliálkohollal való észterezésével állíthatók elő. A fenolos komponensek szubsztituált fenolok is lehetne!:, például krezolok, xilenolok, para-teircier-butilfenol vagy 2,2'-difenilolpropán. Polialkoholokkent például glicerin, pentaeritrit vagy trimetiloípropán jönnék számításba. A találmány céljára alkalmas fenolgyantával módosított gyantaészterek savszáma kisebb mint 20 mg KOH/g és hidroxilszáma molekulánként legalább két aktív hidroxil-csoport esetén mintegy 100—300 mg KOH/g. A több hidroxil-csoportot tartalmazó gyantakoiniponensként említett fenolgyantával módosított gyantaészterek nem hasonlók a hasonló célra már ajánlott rezol okhoz vagy novolakkokhoz. Ezek inkább különös fajtájú poliészterek és karboxilaktív komponenssel történő reakcióhoz szükséges több hidroxil-csoporttal is határozottan különböznek a többi hasonló célra már megadott gyantáktól. A karboxil- és hiroxilaktív komponensek egymás közötti reakciója részleges észterezéssel történik polárisán egységes kötőanyagrendszer eléréséig. A rendszert polárisán egységesnek tekintjük, ha semlegesítés után vízzel hígítható, azaz a részleges észterezés után a reakciótermék minden molekulája-legalább egy •karboxil-csoportot tartalmaz. A reakciót csak annyira szabad vinni, hogy az észterezés terméke korlátozott molekulanagysággal rendelkezzen, és kocsonyásodás ne következzen be. A reakciótermék az említett karboxil-csoportokon kívül hidroxilcsoportokat is tartalmaz, amelyek hozzájárulnak annak hidrofil tulajdonságához. Rövidszénláncú alifás alkoholokkal részben észterezett maleinátolaj alkalmazásakor hidroxil-tartalmú gyantával történő reakció esetén átészterezés következhet be. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4