158108. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés több villamos energiaforrás közös fogyasztóáramkörre csatolásához

/ 158108 8 hogy az kisugározza és kivonódik a 17 kapcson úgy, hogy a bemenő energiából semmi sem vész el a 9 műterhelésen. Tegyük fel most, hogy az egyik, vagy mindkét adó hibás működése miatt, például az áramkörök különböző mértékű öregedésének következtében, az adók két kimenő jelének erőssége különbözővé válik. A bemenő 10 hibrid áramkör továbbra is úgy osztja szét a jel-energiát a két kimeneti 13 és 14 kapocs között, hogy az ezeken a kapcsokon megjelenő jelek amplitúdója egyenlő lesz. Azonban a bemeneti amplitúdók kiegyensúlyozatlansága miatt a kimenő jelek 13 és 14 kapcsokon már nincsenek 90°-os fáziseltolásban egymáshoz képest, hanem kölcsönős fáziseltérésük 90°-nál kisebb vagy nagyobb, attól függően, hogy milyen a bemenet kiegyensúlyozatlanságának értelme. Pontosabban, ismét a 2a. ábrára hivatkozva, tegyük fel, hogy a 2 adó hibája miatt a 12 kapcson levő feszültség-amplitúdó OB-ről OB'-re esett. A fentebb leírthoz hasonló vektorábra segítségével látható, hogy a 13 és 14 kapcsokon meg jelenő kimenő jelfeszültséget most a csokiként amplitúdójú OC' és OD' vektorok képviselik, amelyek most is egyenlő amplitúdójúak, de egymástól fázisban 90°-nál kisebb szöggel térnek el. Tehát a 20 fázistolót az a szögre beállítva, a helyes működés helyreáll. Hasonlóképpen, ha az 1 adóból a 11 kapocsra jutó feszültség amplitúdója OA' értékűre csökken, amely kisebb, mint a normális OA érték, amint a 2b. ábra mutatja, akkor hasonló vektorábrából látható, hogy a 13 és 14 kapcsokon megjelenő OC" és OD" csökkent kimenőjelek amplitúdóik egyenlők, de közöttük egy a nagyságú fáziseltérés van, mely nagyobb 90°-nál. A 20 fázistolót ismét a megfelelő a szögértékre állítva, visszaállítható a helyes működés, azaz az összes rendelkezésre álló energiának az antennába történő betáplálása. Szélsőséges esetben, ha az 1 vagy 2 adók közül az egyik teljesen kimarad, a helyes táplálás úgy állítható vissza, hogy a 20 fázistolón a 0°-os fázistolás vagy a 180°-os fázistolás állapotát állítjuk be. Pontosabban: a 2a. és 2b. ábrából nyilvánvaló, hogy a 2 adó teljes teljesítmény kimaradásának esetében a = 0 és a 20 fázistolót úgy kell beállítani, hogy a jel rajta áthaladva ne szenvedjen fázistolást, míg az 1 adó teljes kimaradása esetében a = 180° és a 20 fázistolót úgy kell beállítani, hogy 180°-os fáziskésést kapjunk. így látható, hogy az adók kimenő amplitúdójának részleges vagy teljes kiegyensúlyozatlansága esetén a találmány szerint a változtatható 20 fázistoló beállítható a megfelelő értékre, amely a kezdeti 90°-os beállítástól különbözik, úgy hogy a kimenő 15 hibrid áramkör bemenő 18 és 19 kapcsai között a szükséges fázisegyenlőség helyreáll és ezáltal mindkét adóból a teljes teljesítmény az antennára fog jutni. Természetesen nyilvánvaló, hogy a leírt kiegyensúlyozatlan működés bármelyik esetében a 3 antennára valamivel kisebb teljesítmény jut, mint normális működés esetén. így ha az 1 és 2 adónak normális kimenő teljesítménye P, akkor normális működésnél az antennára jutó teljesítmény 2P. Feltételezve, hogy az egyik adó kimarad, akkor a találmány szerinti csatoló rendszer hiányában az antennára táplált teljesítmény P/2 lenne, mivel a működésben levő egyetlen adó kimenő teljesítményének a fele elveszne a műterhelésen, ha egyszerű csatoló hibrid áramkört használnánk. A 2. ábrán látható kettős-hibrid áramkörös csatoló rendszerrel azonban hasonló körülmények között az egyedül működő adó teljes P kimenő teljesítménye az antennára jut, miután a 20 fázistolót megfelelően beállítjuk, amint azt fent megmagyaráztuk. Sőt, mivel az ilyen fázistolás folyamatosan történik, a 3 antenna jeladásában nem lesz olyan törés, amilyen elkerülhetetlenül jelentkezne, ha a működésben maradó adó és az antenna-tápvonal összekötésére kapcsolót használnánk. Míg egyes esetekben a változtatható 20 fázistoló kézi úton történő beállítása megfelelőnek bizonyulhat, tekintettel a találmány egy fontos szempontjára, ez a művelet automatikusan történik és a megvalósítási mód példaképpen az 1. ábrán látható. Az 1 és 2 adók kimenő jeleit az azonos irányítással kapcsolt egyenirányító 56 és 58 diódákkal megcsapoljuk; a diódák külső kapcsai 60 és 62 ellenállásokon keresztül földelve vannak. A diódák szabad kapcsai 64 ellenálláson keresztül vannak összekötve, amelynek állítható 63 középkivezetése 66 vezetéken keresztül kapcsolódik az egyenáramú 68 erősítő bemenetére, és a bemeneti terhelő 70 ellenálláson keresztül van földelve. A 68 erősítő kimenete a reverzibilis 72 szervomotorral kapcsolódik, amelyik a megfelelően kialakított mechanikus 74 áttétel útján működteti a változtatható 20 fázistoló beállító tagját. A 72 szervomotor a 76 aránygenerátort is hajtja, amelynek változtatható kimenete a bemenő terhelő 70 ellenállás leág azasara van visszacsatolva, így hagyományos arányú visszacsatoló szervohurkot kapunk. Működés közben mindaddig, amíg az 1 és 2 adók szinkron kimenő jeleinek amplitúdói egyenlők, a 63 középkivezetés földpotenciálon marad, így a 68 erősítőből a 72 szervomotor' nem kap bemenőjelet és a 20 fázistoló a normális 90°-os értékű fázistolás-beállítását megtartja. Abban az esetben, amikor az adók kimenő jelei között amplitúdó különbség* vagy kiegyensúlyozatlanság van, a 63 középkivezetésen hibafeszültség jelenik meg, amelynek pozitív vagy negatív a polaritása, attól függően, hogy milyen értelmű az amplitúdók kiegyensúlyozatlansága és a hibafeszültség a 68 erősítőn keresztül a 72 szervomotorra jut, amely úgy avatkozik be, hogy a 20 fázistolót állítva, a hibafeszültség nullára csökkenjen. A 76 aránygenerátort és a 70 ellenállást tartalmazó visszacsatoló hurok a szabályozást a szokásos módon línearizálja. Belátható, hogy különböző alternatív megoldások alakíthatók ki a 20 fázistoló beállításának 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4