158102. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 4-fenilimino-1,4-dihidrokinolin-származékok előállítására

158102 5 6 pedig halogén áll, akkor jönnek létre, ha egy az R3, R/„ RG és X fenti meghatározásának megfelelően helyettesített, de X helyén halogénatomot tartalmazó kinolinvegyületet a fent megadott körülmények között egy (III) általános képletű vegyülettel reagáltatunk. Másrészről, ha az említett helyettesített kinolinvegyületet és egy (III) általános képletű vegyületet tartalmazó reakcióelegyhez halogénhidrogénsavat, előnyösen sósavat adunk, akkor ugyancsak olyan (II) általános képletű vegyület jön létre, amely R5 helyén hidrogént tartalmaz. Az Y- amion minősége egyébként nem döntő jelentőségű az eljárás szempontjából. Előnyös, ha a reakcióelegyhez valamely savat adunk, amely protont nyújt a kinolin-reakciópartnernek. Az olyan (II) általános képletű helyettesített kinolinium-vegyületek, amelyek R5 helyén valamely hidrogéntől különböző csoportot tartalmaznak, oly módon állíthatók elő, hogy a megfelelően helyettesített kinolint valamely (IV) általános képletű alkilezőszerrel kvaternerezzük. Ha (II) általános képletű kiinduló vegyületként egy 4-halogén-származékot alkalmazunk, akkor a kondenzációs reakciólépésben kapott terméket hidrohalogenid-só alakjában kapjuk, amely a szokásos módszerekkel különíthető el a reakcióelegyből. Az ilyen terméket azonban ,az elkülönítési eljárás folyamán szabad bázissá is átalakíthatjuk és ilyen alakban' különíthetjük el a reakcióelegyből. Ha olyan (I) általános képletű kondenzációs terméket állítunk elő, amely R5 helyén hidrogént tartalmaz, akkor ezt egy (IV) általános képletű alkilezőszerrel alkilezhetjük egy ugyancsak (I) általános képletű 1-helyettesített 4-fenilimino-l,4-dihidrokinolin-származékká. Ebben az eljárásban az alkilezőszert kb. 1:1 és kb. 1:10 közötti, előnyösen 1:3 körüli mennyiségi arányban alkalmazzuk és a reakciót valamely közömbös szerves oldószerben, pl. benzolban, toluolban, xilolban, kloroformban, széntetrakloridban, széndiszulfidban, acetonban, acetonitrilben vagy hasonlókban, előnyösen acetonitrilben, 50—150 C° hőmérsékleten, kb. 1 óra és kb. 24 óra közötti, pl. 2 óra körüli reakcióidővel folytathatjuk le. A reakciótermék általában kicsapódik a reakcióelegyből savval képezett addíciós só alakjában és a szokásos módszerekkel szabad bázissá is átalakítható. . •. •. Az olyan (I) általános képletű vegyületek, amelyek R| helyén hidrogént tartalmaznak, a megfelelő észterek hidrolízise útján is előállíthatók, így az (I) általános képletű észtert vizes alkálihidroxiddal, pl. nátrium- vagy káliumhidroxiddal kezelhetjük kb. 80—100 C° hőmérsékleten, kb. 30 percig vagy ezt meghaladó, az elszappanosítás teljes befejezéséhez szükséges ideig. A vizes bázis előnyösen 10—50% rövidszénláncú alkanolt, mint metanolt vagy etanolt is tartalmazhat, a kiindulóanyag jobb oldódásának elősegítése céljából. A termék alkálisó alakjában kicsapódik az oldatból és ebben az alakban elkülöníthető. A szabad ikerionos karbonsavat oly módon különíthetjük el, hogy az alkálisó vizes oldatához valamely ásványi savat, mint sósavat, kénsavat stb. adunk kb. 5 pH-érték eléréséig, amikoris a karbonsav kicsapódik és elkülöníthető. Az olyan (I) általános képletű vegyületek, amelyek Rt helyén monohidroxi- vagy nem-ge' minális dihidroxi-(rövidszénláncú)-alkil-csoportot tartalmaznak, előállíthatók az oly kondenzációs termékek hidrolízise útján is, amelyekben Rj védett alakban, mint tetrahidrofuraniloxi-(rövidszénláncú)-alkil-, nem-geminális rövidszénláncú alkiléndioxialkil- vagy alkilidéndioxialkil-csoport alakjában, pl. (2,2-dimetildioxolan-4-il)-metil-csoport alakjában van jelen; ez a hidrolízis savval, pl. híg kénsavval, híg sósavval, metanolos p-toluolszulfonsavval vagy hasonlókkal folytatható le. A szakmabeliek számára nyilvánvaló, hogy bár az (I) általános képletű vegyületek egylépéses kondenzációs művelet útján nyerhetők, bizonyos esetekben gyakorlati okokból előnyösebb lehet ezeket a vegyületeket egynél több lépést igénylő, bonyolultabb utakon előállítani. A helyettesített kinolinvegyületek és a (III) általános képletű helyettesített íenilamino-vegyületek, amelyek a találmány szerinti eljárásban kiindulóanyagként kerülnek felhasználásra, jórészt már ismert anyagok; más ilyen vegyületek önmagukban ismert eljárásokkal, az ismert analóg vegyületekhez hasonlóan állíthatók elő; számos ilyen kiindulóanyag előállítási módját az alábbi példákban részletesen ismertetjük. Az olyan (I) általános képletű termékek, amelyekben R-, helyén hidrogénatom áll, tautoméralakokban létezhetnek; két ilyen tautomér-alakot az (I) és (V) képletek szemléltetnek. Mind az (I), mind pedig az (V) képletnek megfelelő alakok előállítása a jelen találmány körébe tartozik. Az (V) általános képletnek megfelelő N-oxidok 1-oxidoknak tekintendők. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli módjait közelebbről az alábbi példák szemléltetik; megjegyzendő azonban, hogy találmány köre nincsen ezekre a példákra korlátozva. Ä példákban a hőmérsékleti adatok Celsius-fokokban értendők. 1. példa 7-klór-4-[2-(karbometoximetil)-fenilimino]-1,4-dihidrokinolin. A) 160 g (0,8 mól) 4,7-diklórkinolin, 80 g (0,485 mól) 2-aminofenilecetsav-metilészter ' és 500 ml acetonitril elegyét 24 óra hosszat forraljuk visszafolyató hűtő alatt. Az oldószert azután csökkentett nyomás alatt elpárologtatjuk és a maradékot 750—750 ml forró vízzel négyszer extraháljuk. A vizes kivonatot 10%-os ammóniumhidroxidoldattal 8 pH-értékre lúgosítjuk, amikoris a 7-klór-4-[2-(karbometoximetil)-fenilimino]-l,4-dihidrokinolin olajszerű alakban kiválik és etanol hozzáadására kikristályosodik. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3