158018. lajstromszámú szabadalom • Eljárás, főként a felső légutak gyúlladásos állapotainak gyógykezelésére alkalmas gyógyszerkészítmény előállítására 158019Eljárás poliimidek előállítására

^3 158018 4 A fent említett megbetegedésekben szenvedő betegek hatásos kezelésére ritkaföldfém-komp­lex, előnyösen szamárium-diszulfoszalicilát-nát­rium, fenolnszármazékok, előnyösen propilparh­oxibenzoát és/vagy hexaklorofen és glikolok, előnyösen propilénglikol kombinációjából álló készítményeket dolgoztunk ki. Ezen készítmé­nyeket oldat, kenőcs és aerosol formában, eset­leg antibiotikumokkal és/vagy szulfanilamidok­kal kombinált formában is alkalmaztuk. Meg­lepő módon azt találtuk, hogy a találmányunk szerinti készítményeknél mind in vitro, mind in vivo az elméletileg várt hatást felülmúló, nem várt eredmény mutatkozik. A hatás emberen is ugyanaz maradt, akár ecsetelő-, akár gargari­zálószerként, akár aeroSol-formában alkalmaz­tuk. A klinikailag észlelt kitűnő gyulladáscsökken­tő hatást (acut és idült gyulladásos kórképekben egyaránt) döntően befolyásolta a találmányunk szerinti készítmény előállításánál alkalmazott dezinficiens hatású vehikulum. Bár a különböző fenol-származékoknak és glikoloknak dezinfi­ciens-hatása külön-külön már ismeretes, az in vitro elvégzett bakteriológiai vizsgálatok azt mutatták, hogy addig míg ezeknek a vegyüle­teknek önmagukban csak részleges fejlődésgátló, illetve baktericid hatásuk van, az általunk ki­próbált dezinficiens kombináció az összes tesí­baktériumot egy percen belül elölte. (Az in vitro kísérleteknél felhasznált test-bak­tériumok a következők voltak: Staphylococcus p. a., Streptococcus faec. Escherichia coli, Pro­teus vulgaris, Pseudomonas aeruginosa, Serratia marcescens.) A találmány szerinti készítmény therápiás ha­tása antibiotikumrezisztens betegeknél is ered­ményesnek bizonyult, ami gyakorlati szempont­ból különösen jelentős. A betegekből vett és ki­tenyésztett antibiotikum-rezisztens baktérium­törzsek bakteriológiai vizsgálatai is félreérthe­tetlenül azt bizonyítják, hogy kombinációnk ön­magában is rendkívül hatékony szer. Készítmé­nyünk lehetővé teszi az eddig súlyos és megol­datlan problémát jelentő, antibiotikum-túlérzé­keny betegek kezelését. Ilyen módon olyan hatású gyulladásgátló ké­szítményt tudunk előállítani, mellyel sem az is­mert gyulladáscsökkentő szteroidok, sem a kü­lönböző antibiotikumok külön-külön nem ren­delkeznek. A felső légutak kezelésére az aerosol-forma különösen előnyösnek mutatkozott. Részletesen vizsgáltuk a különböző nagyságú részecskék szedimentáeióját a légző traktus egyes szakaszá­ban. E vizsgálatokból kitűnt, hogy a kb. 30 mik­ronos részecskék tömegükben a gége körül csa­pódnak le. Ez a részecskeméret biztosítja az op­timális koncentrációt az érintett területen. Embernél e készítmény teljesen egyenértékű­nek bizonyult gyógyhatásában a penicillinnel, ugyanakkor a gyógyulási idő rövidebb volt. Inf­luenza-járvány idején energikus, igen hatásos proíilaktikum, amely biztos védelmet nyújt a fertőzéssel szemben. További előny, hogy a gyógyszer, alkalmazása a betegre bízható és ezzel a klinikai kezelés ide­je és költségei jelentősen csökkennek. Járvá­nyok- idején történő profilaktikus alkalmazása, illetőleg hatékonysága is fontos. Eljárásunkat az alábbi példákon mutatjuk be: 1. Példa: 0,3 g szamárium-diszulfoszalicilát-nátríumot 2 ml desztillált vízben oldunk: 1 ml 96%-os eta­nol és 5 ml etilénglikol elegyében egymásután feloldunk 0,025 g propilparaoxibenzoátot és 0,01 g mentholt. A két oldatot elegyítjük, etiléngli­kollal 10 ml-re kiegészítjük és. szűrjük.. 2. Példa: • 0,3 g szamárium-diszulfoszalicilát-nátriumot 2 ml desztillált vízben oldunk. 7,5 ml propiléngli­kolban egymásután feloldunk 0,025 g propilpa­raoxibenzoátot, 0,01 g mentholt és 0,01 g borsos­menthaolajat. A két oldatot elegyítjük, propi­lénglikollal 10 ml-re kiegészítjük és szűrjük. 3. Példa: 0,3 g szaniárium-diszulfoszalicilát-nátriurnot 2 ml desztillált vízben oldunk. 0,5 ml 96%-os eta­nol és 6 ml propilénglikol elegyében egymás­után feloldunk 0,015 propilparaoxibenzoátot, 0,01 g hexaklorofent, 0,015 g eukaliptolt és 0,05 g mentholt. A két oldatot elegyítjük, propilén­glikollal 10 ml-re kiegészítjük és szűrjük. 4. Példa: 30 g szamárium-diszulfoszalicilát-nátriumot és 2 g komplexon III-at feloldunk előzőleg felmele­gített (60—80 C°) 444,5 g desztillált vízben. Ez­után 6 g Span 60-at, 44 g Tween 60-at, 30 g cetil-alkoholt, 90 g sztearint, 100 g folyékony paraffint, 20 g izopropilmirisztátot és 60 g gli­cerint vízfürdőn összeolvasztunk és az elegyet vászonszűrőn megszűrjük. A még meleg kenőcs­keverékhez részletekben, folytonos keverés köz­ben hozzáadjuk az 50 C°-ra lehűlt szamárium­szulfoszalicilátos oldatot és a kenőcsöt kihűlésig keverjük. Közben Erlenmeyer-lombikban felol­oldunk 170 g propilénglikolban 2,5 g propilpa­raoxibenzoátot és 2 g mentholt. 15 percnyi rázo­gatás után tökéletes oldatot kapunk. Az oldatot papír?zűrőn szűrjük. A megszűrt oldatot hide­gen, részletekben, folytonos keverés közben hoz­záadjuk az előzőleg elkészített kenőcskeverék­hez és addig keverjük, míg egyenletes kenőcs­masszát kapunk. A kenőcs állás közben stabil, szétválás, grize­sedés nem következik be. 5. Példa: 50—10 mikron szemcsenagyságú szulfametil­pirimidin 15 g-nyi mennyiségét a 4. példa szerint elkészített kenőcs kis részével elkeverjük, majd 10 15 20 25 30 35 4ü 45 50 55 60 2

Next

/
Thumbnails
Contents