158009. lajstromszámú szabadalom • Sugárdózist mérő és/vagy adagoló berendezés

158009 rejövő elkerülhetetlen kapcsolási időkésés kompenzálódik. Az előkapcsolás mértéke a 2 és 3 kondenzátor kapacitásainak arányával, továbbá a 4 ellenállás értékének megválasztásával állítható be. A 2 illetve 3 kondenzátor melegpontjának feszültségnövekedése során, amelyet az előbbiek szerint a töltőáram erőssége és az általa okozott töltésváltozás együttesen hoz létre, elektrométer fokozat, jelen kiviteli példában 5 eléktrométercső árama nő. Az 5 eléktrométercső korábbi lezárt állapotában, vagy kisáramú üzeme esetén 6 munkaellenállás 7 összekötődiódát vezető irányban feszíti elő. Ezáltal kétutas híderősítő aktív tagjai, jelen kiviteli példában 8 és 9 elektroncsövek, amelyek kétutas híderősítőt képeznek, rácslevezető 10 és 11 ellenállásukon keresztül azonos előfészültségét kapnak. Szimímetrizáló 12 potenciométer biztosítja, hogy a 8 és 9 elektroncsövek anódárama ez esetben azonos legyen és így kétutas híderősítő passzív tagja, jelen kiviteli példában 13 differeníciatranszfoirmátor két primer tekerosén ellentétes gerjesztést hoz létre. A 8 és 9 elektroncsöveik azonos fázisú és amplitúdójú vivőfrekvenciás vezérlése esetén tehát a 13 differencia-transzformátor szekunder tekercsén feszültség nem jelenik meg, mindaddig, amíg az előfeszültség szimemtriája fennáll. A 8 és 9 elektroncső együttes anódárama a 13 diifferenciastranszformátor primer tekercseinek közös pontjáról ezután hangolt 14 rezgőkörre kerül, melynek szekunder tekercsén előállott sinusos feszültséget amplitúdó határoló áraimkor, jelen kiviteli példában 15 és 16 ellenállásokból, valamint 17 és 18 diódákból álló határoló állandó amplitúdónál vágja. A beállított amplitúdójú jelek 19 és 20 kondenzátorokon keresztül a 8 és 9 elektroncső vezérrácsára párhuzamosan pozitív értelemben csatolódnak vissza, tehát a 8 és 9 elektroncső párhuzamos működésben, 14 rezgőkörrel, 15 és 16 ellenállásokkal, 17 és 18 diódákból álló határolóval önrezgő oszcillátort alkot, amely lehetővé teszi 10 és 11 rácslevezető ellenállásokon keresztül érvényesülő előfeszültség változások vivőfrekvenciás erősítését. Ha az 5 eléktrométercső árama eléri, illetve meghaladja a 6 murikaellenállásnak a 7 összekötő dióda vezető irányú előfeszítését Végző áramát, a 7 összekötő dióda lezár és az 5 eléktrométercső további áramnövefcedóse a 6 munkaellenálláson feszültségesés változást okoz. Ezáltal a 10 és 11 ellenállások a 8 és 9 elektroncsövek számára eltérő egyenfeszültséget adnak, a korábbi szimmetria így felborul, a 13 differenciatranszformátor két primer (tekercsének eredő gerjesztése zérustól eltérő lesz, aminek következtében a szekunder oldalon feszültség gerjed. Ezt egyenirányító, jelen esetben 21 és 22 diódák egyenirányítják. A létrejött negatív egyenfeszültség csatolótagon, jelen esetben 23 ellenálláson keresztüli az 5 eléktrométercső katódjára csatolódik Vissza, úgy, hogy az 5 eléktrométercső katódját, mint vonatkozási pontot, 24 ellenállás által vezető irányban előfeszített 25 dióda tartja rögzített feszültségen. A növekvő negatív egyenfeszültség 23 ellenálláson létrehozott árama 25 dióda vezető irányú előfeszítését fokozatosan megszünteti, majd a 25 dióda 5 ezárása után az 5 eléktrométercső katódjának feszültségét is negatív irányban tolja el. Ez — tekintve az 5 eléktrométercső rácsának az egész folyamatot elindító, pozitív irányban való feszültségváltozását — poz|tív visszacsatolást 10 jelent, amely ismert módon körerősítési tényező egységnyi értéket meghaladó esetében lavinaszerű átbillenést eredményez. Az 5 cső katódjának negatív irányban való tolódását 26 megfogó dióda határolja. A határolás szabá-15 lyozható 27 áramforrás áramkörében levő feszültségosztó segítségével, amelynek legalább egy része közel lineáris, vagy közel logaritmikus értéksoriban elrendezett éllenálláslánc, illetve 28 potenciométer. A katód negatív 20 irányba való tolódása egyébként az 5 eléktrométercső következményes ráesárama segítségével biztosítja az 1 sugárórzékelő és 2, illetve 3 kondenzátorok induló feszültségre való kisütését is. Az induló feszültségszint beállítása 25 éppen a 26 megfogó diódának 28 feszültségosztóval történő előfeszítése révén következik be. Az áramkör mindaddig (ebben az állapotában marad, amíg nem gondoskodunk az 5 eléktrométercső katódjának pozitív irányba való elto-30 lódásáról és így anódáramának lecsökkenéséről, rácsáraimának megszüntés'éről. Egyik előnyös mód erre, hogy a 7 összekötő dióda katódjára negatív feszültség impulzust vezetünk, miáltal a 8 és 9 elektroncsövek közötti aszim-35 metria a 7 dióda megnyitása esetén megszűnik és így a 13 differenciatranszformátor begerjed. Ezáltal a 26 dióda vezetőirányú előfeszítése megszűnik és az 5 eléktrométercső katódja pozitív irányba tolódik, így az 5 eléktrométer-40 cső lezár, az áramkör pedig a fennálló pozitív visszacsatolás miatt lavinaszerűen a kiindulási állapotába billen vissza. Amennyiben a 23 ellenállás helyett csatolótag, jelen esetben 29 kondenzátor hozza létre a visszacsatolást (az 45 ábrán szaggatott vonallal jelezve), úgy az előbbi két stabil helyzetű multivibrator helyett egy stabil helyzetű multivibrátort nyerünk, mivel az átbillenés után a 29 kondenzátor csak átmenetileg tudja a 26 diódát vezető irányban 5Q előfeszíteni, majd a 24 ellenálláson kisülve az áramkör spontán visszabíllen eredeti állapotába és ismét mérésre kész. Ha tehát az oda-vissza billenések számát (az ábrán 30 kimeneti ponton megjelenő negatív impulzusok számát) 55 bármilyen alkalmas számláló szerkezettel megszámláljuk, az 1 sugárérzékelőt ért sugárdózist meg tudjuk mérni. A hitelesítésnek megfelelő beállítást 28 potenciométer biztosítja. A 30 kimeneti ponton megjelenő negatív feszültség eo alkalmas elektromechanikus-, elektronikus-, vagy félvezető kapcsoló működtetésére is és ezáltal a röntgeinsugárforrás kikapcsolására. Az átbillenési fieszülitségküszöb eléréséhez tartozó dózist a következő tényezők határozzák 65 meg: 4