158006. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fluorozott cianoakrilát-származékok előállítására
158006 zéscsillapító hatásuk és abszorpéióképességük nagy, toxicitásuk, valamint in vivo körülmények között kifejtett helyi gyulladástkeltő hatásuk rendkívül csekély: A képződött kötések vagy bevonatok a szövetek normál mozgásával szemben kellő ellenállást biztosító hajlékonysággal és szilárdsággal rendelkeznek, és a kötés erőssége a polimer-asszimilációval együtt futó természetes behegedési folyamat lezajlásáig változatlan marad. A felsorolt előnyös tulajdonságok következtében az (I) általános képletű vegyületek széles körben alkalmazhatók biológiai és gyógyászati célokra. Különösen előnyösnek " találtuk a —CHR— —-CF2 R' csoport helyén a -^CH 2 (CF 2 ) 4 H, —CHaCFaCFg, --CH2 (CF 2 )2H és —CH(CH 3 )CF 3 gyököket tartalmazó (I) általános képletű vegyületeket, amelyek emlősöknél csak jelentéktelen mértékű helyi szövetgyulladást váltanak ki. A —CH2CF 3 észtercsoportot tartalmazó monomer (2,2,2-t'rifluoretil-cianoakrilát) egerek szubkután szövetein a korábban felsorolt vegyületeknél viszonylag nagyobb mértékű szövetgyulladást vált ki, ez azonban a makroszkopikus és mikroszkopikus vizsgálatok tanúsága szerint lényegesen kisebb a metil-2-rianoakrilát által kiváltott helyi gyulladás mértékénél. A 2,2,2-trifluoretil-cianoakrilátot a részben kiemelt patkánymáj külső környezetnek kitett felülete a monomer felvételét követő 16 héten belül biológiailag teljesen lebontja. A találmány szerinti eljárással előállítható monomerek természetesen egyéb anyagok öszszeragasztására vagy bevonására is felhasználhatók. Így pl. két összeragasztandó fém- vagy üvegdarab egyikének felületére egy csepp monomert helyezünk, és a másik darabot gyorsan az előbbire helyezzük. Polimerizáció útján hamarosan erős kötés alakul ki. Az adherens felületen levő csekély mennyiségű nedvesség a legtöbb kötési folyamatban katalizálja a. poli. merizációt. Az (I) általános képletű új monomereket — ahol R és R' jelentése a fent megadott — úgy állíthatjuk elő, hogy valamely (II) általánosn képletű cianoacetát-származékot — ahol R és R' jelentése a fent megadott — primer vagy szekunder alkilamin savaddiciós sójából és savból álló, 5 alatti korrigált pH-t biztosító katilzátorelegy jelenlétében formaldehiddel vagy polimer formaldehidszármazekokkal kondenzáltunk, majd ia kapott terméket ismert módon depolimerizáljuk. A kondenzációs reakcióban polimer formaldehidszármazékként bármely formaldehid-polimert, így pl. paraformaldehidet alkalmazhatunk, a formaldehid formalin néven ismert vizes oldata azonban a reakció végrehajtásához nem alkalmas. A reakciót bármely, vízzel azeotrop elegyet képező közömbös szerves oldószer jelenlétében végrehajtjuk. A szintézis lépéseit Savas körülmények között hajtjuk végre. A szintézisben a felhasznált kataiizátorelegynek döntő jelentősége van. Katalizátorként bármely primer vagy szekunder alkilamin-sóból és bármely szabad savból álló elegyet felhasználhatunk, feltéve, hogy az 5 elegy 5 alatti koindgáílit pH értékeit biztosít. A katalizátorelegy által biztosított korrigált pH-értéket a következőképpen határozzuk meg: a) Vízben oldódó katalizátorelegyek esetén: A kondezációs lépés során felhasználásra ke-10 rülő mennyiségű savaddiciós aminsót és szabad savat 25 ml vízben oldjuk, és az oldat pH-ját megmérjük. Ha az így kapott oldat pH-ja 5-mél kisebb, az elegy a kondenzációs lépésben felhasználható. 15 b) Vízben nehezen oldódó komponenseket (általában vízben nehezen oldódó szerves savakat) tartalmazó katalizátarelegyek esetén: A vízben nehezen oldódó komponenseket tartalmazó Ikatalizátorelegyet 25 ml etanoi-víz 20 elegyben oldjuk, az oldat pH-ját megmérjük, és a kapott értéket B. Gutbezehl és E. Grunwald [J. Am. Chem. Soc. 75, 565 (1953)] szerint korrigáljuk. 25 A katalizátorelegyek primer vagy szekunder, savaddiciós aminsókat és szabad savakat tartalmaznak. Savként előnyösen jégecetet vagy erős ásványi savakat, pl. sósavat vagy kénsavat alkalmazhatunk. A katalizátor mennyisége nem 3Q döntő jelentőségű tényező, és viszonylag tág határok között változtatható. Általában kismennyiségű, pl. a cianoecetsavészter súlyára számított 0,5—0,1 súly% katalizátoreltegyet alkalmazunk. 35 A (II) általános képletű cianoecetsavészterek és formaldehid kondenzációját, majd az ezt követő depolimerizációs lépést a katalizátorelegyek alkalmazásától eltekintve az ismert eljárásokhoz hasonlóan végezzük. 40 A találmány szerinti eljárással előállított monomereket hatóanyagkomponensként teljesen egészben, vagy főtömegében (I) általános képletű vegyületeket tartalmazó adhéziv készítmé-45 ryek formájában készíthetjük ki. A készítmények hatóanyagként egy vagy több (I) általános képletű monomert, vagy az (I) általános képletű monomerek mellett csekély mennyiségű egyéb polimerizációképes monomert tartalmaz-50 hatnak. A többféle monomert tartalmazó készítmények különösen előnyösek, ugyanis a tiszta monomereiknél kedvezőbb tulajdonságokkal is rendelkezhetnek. A pöliimeilizációképes monomerekhez célszerűen polimerizáció-inhibi-55 tort, előnyösen kéndioxidot adunk. A (monomerek sebészeti alkalmazhatóságának javítására kívánt esetben egy vagy több segédanyagot, pl. töltőanyagot, képlékenyítőszert stb. is adhatunk a készítményekhez. fin Az adhézív készítményeket a felhasználó igényeinek megfelelően ismert módszerekkel, pl. üvegbottal, steril kefével, vagy orvosi cseppentővel vihetjük fel a kezelendő felületre. A feles 'itelhez sok esetben célszerűen az adhézív
