158001. lajstromszámú szabadalom • Eljárás [4-(2-metilénalkanoil)-fenoxi]-ecetsavak és származékaik előállítására

158001 a kapcsolódási helyek között szénhidrogén­láncot (vagyis valamely kizárólag szénből és hidrogénből élló kétértékű szerves gyököt), pl. trimetilén-, tetrametilén-, l,34mtadiani­lén (vagyis — CH=CH—CH=CH—) csopor­tot képezhet, n 1 vagy 2 egész szám. A találmány szerinti eljárás egyik előnyös ki­viteli módja szerint kiindulóanyagként a (Ha) általános képletű /2,í3-diszubsztituált-4-[2-(hidr~ oximetil)-allkatooiil] -fenoxi/^ecatsiavat használjuk és ezt erős savval történő kezeléssel dehidratál­juk. Ekkor a megfelelő (la) általános képletű [2,3Hd! iszubsztituált-4^(2Hméti:lénalkanoil)-fenox , i]­-eoetsavat kapjuk. A fenti reakciót a B reakció­vázlaton szemléltetjük. A B reakcióvázlaton szereplő egyes szubsztituensek jelentése a kö­vetkező : R1 rövidszénláncú alkil-^csoport, X2 és X3 azonos vagy eltérő szubsztituens, és­pedig hidrogén- vagy halogén-atom, vagy rövidszénláncú alkil-csoport. A fenti vegyület-csoportba tartozó vegyüle­tek különösen fokozott diuretikus és szalureti­kus hatást mutatnak, így ezeket a találmány oltalmi körén belül mint különösen hatásos ve­gyületeket külön kiemeljük. Az (I) általános képletű [4-(2-metilénalkano­il)^fenoxi]-ecetsavak álltaiáiban síziláírd kristályos termék formájában képződnek. Adott esetben a ikapott termékek megfelelő oldószerből vagy oldószerkeverékből, pl. széntetrakloridból, bu­tilblioridból, .benzolból, icSlklohexánbóI stb., vagy ezek keverékéből átkristályosíthatók. A találmány szerinti eljárásiban kiinduló­anyagként használt (II) általános képletű /4-[2--(hidroximetü)^alkanoil]-fenoxi/-ecetsavákat előnyösen állíthatjuk elő a megfelelő (III) ál­talános képletű (4-alkanoilfenoxi)-ecetsa,vból, ha a kiindulóanyagot formaldehid vagy annak valamely funkciós származékának, mint pl. pa­raformaldehidnek, trioxánnak stb. vizes oldatá­val sav jelenlétében, célszerűen oldószeres kö­zegben, pl. dioxánban reagáltatjuk. A reakciót hőkezelés mellett folytatjuk le, pl. a reakcióke­veréket hosszabb időn keresztül forrponton me­legítjük. A leírt reakeiáfolyamatot a C reakció­vázlaton szemléltetjük. A C reakcióvázlaton sze­replő R, X és n szubsztituensek jelentése a fentiekkel egyezik, x és 1 vagy egynél nagyobb egész szám. A reakció lefolytatásánál rendszerint előnyös­nek bizonyult, ha a (II) általános képletű /4-[2--(hidroximetil)-alkanoil]-fenoxi/-jecetsavat in si­tu készítjük, vagyis közvetlenül a (III) általá­nos képletű (4-alkanoil-fenoxi)-«oeteaivból indu­lunk ki és a kívánt (I) általános képletű [4-(2-metilénalkanoil)-<fénoxi] -ecetsavat a (II) általá­nos képletű hidroxilezett intermedier izolálása 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 nélkül állítjuk elő. Ilyen eljárásmód előnye ab­ban foglalható össze, hogy a (II) általános kép­letű fi- [2-(hidroximétil)-alkanoil] -f enoxi/-ecet­savak előállításánál alkalmazott optimális reak­ciói elteltelek egyben a (II) általános képletű in­termediernek a kívánt (I) általános képletű végtermékké való átalakításához is optimális reákoiófeltételeknek tekinthetők, sőt a (II) álta­lános képletű intermedier izolálását nehéz meg­oldani. A tapasztalatok szerint megfelelő hőmér­sékleti értékek és savasság esetén, mint az a következőkben ismertetett példákból is kiderül, a (II) általános képletű intermediernek a meg­felelő (I) általános képletű végtermékké való átalakítása olyan gyorsan végbemegy, hogy a reakció bármelyik időpillanatában a (II) általá­nos képletű intermedier vegyület j elenléte - a reakciókeverékben mindenkor csak igen csekély mennyiségben mutatható ki. A találmány oltalmi körébe tartozik az (I) általános képletű vegyületek nem-toxikus, gyó­gyászatilag elfogadható sóinak előállítása is. Általában minden, a [4-(2-metilénalkanoil)-ífen­oxi] ^ecetsavval, savas addíciós só képzésére al­kalmas bázis megfelelőnek tekinthető, ha a bá­zis esetleges gyógyászati tulajdonságai nem vál­tanak ki felszívódáskor a kívánttal ellentétes fiziológiai hatást a szervezetben. A [4-(2-meti­lénalkanoil)-fenoxi]-ecetsav származékokkal sa­vas addíciós sók képzésére alkalmas bázisként példaképpen a következőket soroljuk fel: alká­lifém- és alkáliföldfémhidroxidak, karbonátok stb., ammónia, primer-, szekunder- és tercier­aminók, mint monoalkilaminok, dialküaminok, trialkilaminok, nitrogéntarntalmú heterociklu­sos aminők, pl. piperidin stb. A találmány szerinti eljárás magában foglal­ja az (I) általános képletű vegyületek észter- és amid-származékainak előállítását. Az utóbbi származékok közé tartoznak mindazok, amelyek az élő szervezettel ösíszeférriek és nem váltanak ki a kívánttal ellentétes fiziológiai hatást. A találmány oltalmi körébe tartozó észterek és amidok közül pl. a következőket soroljuk fel: alkilészter, dialkilaminoalkilészter és amid, N­-alkilamidok, N-(dialkilaminoaMl)-aimidök és N-heterociklusos amid-származékok, pl. a hete­rociklusos aminokból, mint pirrolidin, piperidin, morfolin stb. levezethető amidok. Ezek az ész­terek és amidok a találmány szerinti eljárás ér­telmében a /4- [2-(hidr oximetil)-alkanoil] -fen­oxi/-ecetsav kiindulóanyagok megfelelő észter-és amid-származékaiból állíthatók elő, az utób­biak előállíthatók pedig a (4-alkanoilfenoxi)­-ecetsav prekurzorok megfelelő észter- és amid­származékaiból. Az észter- és amid-származékok előállítására fentiekben ismertetett, vagy más ezzel ekviva­lens módszerek a szakirodalomból ismeretesek. Lényegében minden nem-toxikus és a szerve­zetitől Összeférő fiziológiailag elfogadható észter-és amid-származék az (I) általános képletű [4-

Next

/
Thumbnails
Contents