157993. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kristályos aluminoszilikát alapú katalizátor készítmény előállítására

5 157993 6 után vizes mosással távolítjuk el. Az is lehetsé­ges, hogy a faujasit és az atomok töltése közötti geometriai összefüggésnek köszönhető részben a szilárd szüíciumdtóxid periodikus és szabályos kiválása krisztallográfiailag azonos pontokon a faujasit váz kalitkaszerkezetjében. Azt találtuk, hogy a íaujiasit alöntgendiffraikciós képe szilárd sziltóumdioxidnafc a kalitlkaszerkezetlben való krisztallográfdJailag szignifikáns kiválása után megváltozott. Az új készítményre jellemző a röntgendiffrakciós kép (relatív intenzitásának ha­tározott megváltozása, ami' arra (mutat, hogy a szi­lárd szilíciumdioxid a faujasit vázban szabályo­san, periodikusan van elosztva. Ezeknek az in­tenzitásváltozásoknak a teljes (matematikai és krisztallográfiai értelmezésére a faujasit váztól vagy annak bármelyik ionoserével létrejött szár­mazékától különböző szerkezetet kell feltételez­ni. Tiszta nátriumfaujasit és egy kb. 6,1, SÍO2/AI2Q3 mólarányú nátrium-0 típus röntgen­diffrakciós vonalait közöljük az 1. táblázat első és második oszlopában. A harmadik oszlop a vo­nalak intenzitásiának százalékos változását mu­tatja a faujasit és a 0 típus kristályszerkezete között. / Si02 :Ai 2 0 3 Na2 0 : Si0 2 5 H2 0 : Na 2 0 alkalmas előnyös 6 —20 8 —20 0,3— 0,7 0,4— 0,45 23 -^60 35 —45 •1. táblázat Röntgen­sugárkép 1 faujasit 2 0 típus 3 intenzitás­változás d-érték intenzitás intenzitás % 14,3 97 60 62 8,75 19 16 84 7,S1 12 14 116 5,71 44 36 82 4,78 18 12 67 4,39 30 20 67 3,79 43 37 86 3,32 31 22 71 2,87 40 27 67 Láthalguk, hogy a röntgendMfratociós vonalaik egyedileg különböző módon vannak eltolódva, a 0 típus egyik vonalának intenzitása például 116'%-a a faujasiténak, viszont egy másik inten­zitása csupán 62%-a a megfelelő faujasitvonal intenzitásának. Ebből világosan kitűnik a rönt­gendiffrakciós vonalak relatív intenzitásának határozott és egyedi változása, ami azt jelenti, hogy a kivált szilíciumdioxid krisztallográfiai­lag szignifikáns. A 0 típus könnyen előállítható egyidejűleg a faujasit váz készítésével. Az előállítás egyik elő­nyös módja szerint 'reakcióképes aluminátolda­tot, nátronlúgot és szilíciumdioxidszuszpenziót használunk. A szilárd nátriumaluminátot felold­juk a nátronlúgban, és ezt a lúgos oldatot hozzá­adjuk a szilíciumdioxid vizes szuszpenziójához. Ezeknek a reagenseknek az alkalmas és előnyös mólaránya a következő: 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 A reagenseket szobahőmérsékleten összeke­verjük, majd felmelegítjük a keverék forrás­pontjához közeli hőmérsékletre. Légköri nyoT másnál ez a hőmérséklet 90—98 C°. A keveréket ezen a hőmérsékleten állni hagyva, faujasit ré­szecskék képződnek. Ezután a keveréket lehűt­jük, és a szilárd terméket elválasztjuk az anya­lúgtól. Fontos, hogy némi maradék amyalúg nát­riumszilikát tartalommal maradjon a szilárd ter­mékben. Előnyösen a szilárd terméket dekantá­lással, centrifugálással vagy forgó dobszűrőn vá­lasztjuk el. A kapott szilárd anyagot annyi víz­ben szuszpendáljuk, hogy a szuszpenzió szilárd anyag tartalma 15—20% legyen. Ezután a szusz­penziót 260—510 C°-os mozgó gázban porlasz­tással megszárítjuk. Fontos, hogy a gáz szóndi­oxidot tartalmazzon. Ez könnyen elérhető oly módon, hogy egy közvetlen tüzelésű hevítő égés­termékeit bocsátjuk át a szárítókamrán. A por­lasztásos szárítás céljára a szilárd anyagot, 'nát­riumszilikátot és vizet tartalmazó szuszpenziót porlasztón át juttatjuk a forró kamrába. Célsze­rűen a porlasztva szárított részecskék 12—18 s% nedvességet tartalmaznak. A részecskék méret­elosztása előnyösen hasonló egy fluid krakkoló katalizátoréhoz, vagy annál valamivel nagyobb. Ezután a porlasztva szárított részecskéket vízzel mossuk a nátriumkarbonát és a nátriumszilikát eltávolítására. A vízzel mosott részecskéket meg­szárítva 0 típusú port kapunk. A 0 típusú anyag végső SÍO2/AI2O.J mólará­nyát több változó befolyásolja. Ez a végső mól­arány 4,0 és 11,0, előnyösen 4,5 és 7,0 között fog változni. Különösen előnyösek a 4,7 és 6,2 kö­zötti végső mólarányok. Az első változó a fauja­sit szerkezet SÍO2/AI2O3 aránya, mivel ez az arány 3,0 és 6,0 között változhat. A második vál­tozó a krisztallográfiailag szignifikáns szilícium­dioxid mólaránya a szilíciumdioxid móloknak a faujasit váz egy cellájának 1/8 részéhez viszo­nyítva. (Egyszerűség kedvéért az 1/8 cellát a to­vábbiakban faujasit-nagyfcalitkániak fogjuk ne­vezni.) Ez az arány viszont a nátriumszilikátol­dat koncentrációjának függvénye a faujasit váz­ban, amikor az utóbbi érintkezésbe kerül a szén­dioxiddal. Célszerűen a szilíciumdioxid mólok aránya a faujasit-nagykalitkähoz 1 : 10 és elő­nyösen 2:5. A 0 típusú por könnyen tömöríthető kataliti­kus reaktorok és adszorpciós ágyak számára al­kalmas méretű kötőanyag nélküli részecskékké. A 0 típusú por időleges kötőanyaggal keverhető, például 1—10 s%, előnyösen kb. 5 s% polivinil­alkohollal. Az ideiglenes kötőanyag kenőanyag szerepét játszhatja, amikor a részecskéket tömö­ri tjük. Az összekevert por granulálással kívánt méretű, alakú és szilárdságú szemcsékké alakít­ható. A szemcsék törési szilárdsága célszerűen 2,7—4,5 kg. Ezután a szemcséket magasabb hő-3

Next

/
Thumbnails
Contents