157992. lajstromszámú szabadalom • Önhordó tető-, fal-, vagy csarnokszerkezet

7 157992 8 alaprajz is. A vízszintes sokszög alaprajz sokszö­gét vízszintes modulsokszögnek nevezzük, és Nv-vel jelöljük. így például a 8. ábrán ered­ményvonallal jelölt sókszög a vízszintes modul­sokszög. Példáként kívánjuk megemlíteni, hogy a 8. ábrán ábrázolt elemcsoport csak akkor ala­kítható át a 9. ábrán ábrázolt elemcsoporttá, ha a vízszintes imoduisokszög oldalainak száma hat­nál nem kisebb páros szám. A találmány szerint különböző épületformák nagy számú változatait lehet megépíteni, bele­értve nemcsak párhuzamos és középpontos szer­kezeteket, hanem azoknak egymással való kom­binációját is. Ennek a megvalósításánál azonban igen fontos, hogy az egyes elemek méretei kielé­gítsék mind a függőleges, mind pedig a vízszin­tes modulsokszög mértani követelményeit. Az elemek megszerkesztésénél igen lényeges követelmény, hogy az elemek 36 kerületi élvo­nalaihoz tartozó 37 oldalak síkok, amelyek egy­beesnek egy képzeletbeli gúlának oldallapjaival, amelynek csúcspontja az elemek folytatólagos élvonalaiból alkotott sokszöget, a függőleges mo­dulpoligont befogadó főkör átellenes pontjában van, és amelynek alapja az elem síkba forgatott rombusz vagy deltoid alakú 38 kiterített felülete. Ebből következik, hogy az elem konkáv, vápa felőli 31 felülete nagyobb, mint a konvex, gerinc felőli 32 felülete, és ezért a képzeletbeli vízszin­tes alapsLkhoz 90°-tól eltérő szögben hajlanak. Ez biztosítja, hogy az elemek akár konkáv, akár konvex oldalukkal kifelé hézagmentes illesztés­sel szerkezetté építhetők össze. Sík, vékony lemezből kialakított elemek ese­tén természetesen illeszkedő oldalfelületekről beszélni nem lehet. Ez esetben az elem lemezei­ből kialakított peremkarimák síkja merőleges az előbb ismertetett gúla megfelelő oldalsíkjaira. A 4., 5., 6. és 7. ábrák szerinti zárt elemcsopor­tok mindegyike négy egybevágó, hajlított rom­buszelemet tartalmaz, amelyek egy közös csomó­ponthoz illeszkednek. Az elemcsoportok azonban lényegesen különböznek egymástól az egyes ele­mek hajlási helyzetei miatt. A 4. ábra szerinti elemcsoportban mind a négy 30a elem azonos hajláshelyzetben van, vagyis azok felülről nézve vápákat alkotnak. Amint már említettük, az eddig ismert összes egybevá­gó meghajlított rombuszelemeket, tartalmazó rendszer az elemeket kizárólag a 4. ábra szerinti módon csoportosítja. ;___ Az 5. ábra -szerint a két folytatólagos hajlásvo-, nalú 30b elem egyikének hajláshelyzetét megfor­dítjuk. A megfordított 30b elem" a két szomszé­dos 30a elemhez oly módon kapcsolódik, hogy a befogóik mentén csatlakozó háromszögrészek azonos síkokban fekszenek, és átfogóik, amelyek egyben az elemek hajlásvonalai is, egymással párhuzamosak. Következésiképpen az 5. ábra sze­rinti elemcsoport a megfordított hajláshelyzetű elem irányában kiegyenesedik, míg az ellentétes irányban az elemcsoport megtartja körhenger­palástot közelítő, alakját. Ez az elemcsoport' te­hát átmenetként alkalmazható a 4. ábra szerinti sokszög görbületű és a 6. ábra szerinti egyenes vonalú elemcsoportok között. A 4. ábrán ábrázolt elemcsoport 16—16 vonal­menti metszete a 16. ábrán, az 5. ábra 17-—17 vonalmenti metszete pedig a 17. ábrán látható, A 6. ábra szerinti elemcsoport mindkét folyta­tólagos- 34 hajlásvonalú 30b elemének megfordí­tása révén válik egyenes vonalúvá. Ennél a kivi­teli példánál mind a négy elem hajlásvonala párhuzamos. A 7. ábra szerinti elemcsoport annyiban ha­sonlít a 6. ábra szerinti elemcsoporthoz, hogy mindkét elemcsoportban az elemek párosával vannak azonos 30a, illetve megfordított 30b ele­mekhez kapcsolva, és mivel hajlásvonalaik két párhuzamos síkban fekszenek, ezért mindkét elemcsoport egyenes vonalú. Azonban amíg a 6. ábrán ábrázolt elemcsoport valamelyik elemé­nek 34 hajlásvonala párhuzamos a többi elein haj lás vonalával, a 7. ábra szerinti elemcsoport bármely elemének 34 hajlásvonala a másik há­rom hajlásvonal közül eggyel párhuzamos, a má­sikat metszi, a harmadikhoz képest pedig kitérő helyzetű. A 6. ábra szerinti elemcsoport kapcso­latai mind egysíkúak, viszont a 7. ábrán ábrázolt elemcsoport négy kapcsolata közül csupán kettő egysíkú, a másik kettő élben metsződő, és felül­ről nézve az egyik kapcsolat vápát, a másik pe­dig gerincet alkot, amint az jól látható a 18. áb­rán, amely a 7. ábra 18—18 vonalmenti metszete. A 4., 5. és 6. ábrák szerinti elemcsoportok ele­meinek 34 haj lás vonalai párhuzamos függőleges síkokban fekszenek, ezeknek az elemcsoportok­nak felhasználásával tehát párhuzamos csarnok­szerkezetek állíthatók elő, amelynek befoglaló térformáját a szerkezet keresztmetszetéinek ön­magával párhuzamos mozgása írja le. Ilyen pár­huzamos csarnokszerkezeteket mutat be a 10. és 12. ábra. Nyolc 30a. elemből álló csillag alakú elemcso­port, amely a 14. ábra szerinti sokszög-gúla kö­zéppontját alkotja, nagyítva látható a 8. ábrán. Ebből az ismert elrendezésből újszerű elemcso­port alakítható ki három sugárirányú elemnek egyetlen elemmel való helyettesítésével. Ezt az új elemet a 9. ábrán ábrázoltuk. Ez az elem át­menetként alkalmazható párhuzamos és sugár­központos szerkezeti részek között, amint az a 15. ábra szerinti tetőszerkezetnél látható. A találmány szerinti elemek egyszerűen le­gyárthatok fából, műanyagból, különböző fé­mekből, cementkötésű anyagokból, rétegelt vagy szendvicslemezekből stb. A csatlakozó elemek il­leszkedő oldalfelületeit ragasztással, hegesztés­sel, csatározással vagy egyéb módon lehet egy­máshoz erősíteni. Az előregyártott elemek össze­szerelésük után a helyszínen felhordott erősítő vagy védőbevonattal is elláthatók. Hasonlókép­pen a helyszínen bebetonozott monolitikus vas>­betonhéjak önhordó zsaluzataként is alkalmaz­hatók műanyaghabból, farostlemezből, könnyű 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4

Next

/
Thumbnails
Contents